2011-10-14 18:12:21, péntek
|
|
|
Kertben szerettem volna ülni,
így álmodtam én őszömet,
nagy csend fényében elmerülni,
míg lassan hulló levelek
vállig, homlokig borítának,
szépen halni megtanítanának -
az elmerengő képzelet
esztendeim kemény szálából
ily lágyan szőtte őszömet.
Szerettem volna ülni lócán
alkonyidőn, a ház előtt,
hallgatni utak csobogását,
köszönteni az elmenőt.
Így lettem volna gazda s vendég,
így mondtam volna szép jó estét
mindenkinek, mikor az ég
a sárguló napot leejti,
mint őszi ág a levelét.
Nem kertben, nem ház előtt lócán,
ülök a világ küszöbén
s ha kérdik egyszer, mi járatban,
mit végeztem e földtekén,
ki oly ritkán s dünnyögve szóltam?
de szegények szava voltam,
ezért voltam, lehettem én
egyszerre alkony s pirkadó nap,
egyszerre bánat és remény. / Zelk Zoltán |
|
|
0 komment
, kategória: Őszt idéző versek |
|
|
|