|
2014-06-01 05:21:16, vasárnap
|
| |
| |
Nagyon fogsz hiányozni nekem.
Hiányozni fog a féltő szereteted.
... És ezt már soha nem mondhatom el Neked.
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
" Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok! "
...... ......
Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányod, csak megtanultam élni a tátongó űrrel, amit magad után hagytál. Szeretlek
...... ...........
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Szent vigaszom : A lélek él, találkozunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: **** Szeretteim emlékére** |
|
|
|
|
|
Offline
