|
2017-12-08 08:17:47, péntek
|
| |
| |
Bátai Tibor | Várakozó
Íme, neked is fényesedik az idő
(noha a nappali világ mind rövidebb):
túlhordott viselet deprimáló tükrét
idegen szemmel bámulod. Pedig volt, hogy
már hetekkel korábban kiakasztottad
hangolódni az alkalomra, amikor
felöltheted, s közben magad fényesedtél,
hogy legjobb formádat hozva köszönthesd majd
az újra megszületőt. Közelít megint
az ő ideje, de egyre nehezebben
lényegülsz hozzá. Eltompult érzékekkel
erőlködsz, hogy valamiképpen mégis meg-
idézd, végül belátod, már csak arra tudsz
várakozni - arra a várakozásra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
