Kun Magdolna: Ha a Jóisten megadja,Kun Magdolna: Anyám arcát látom,Kun Magdolna: Kiszolgáltatva,Kun Magdolna: Nagymamám,Kun Magdolna: Az élet hősei,Lara Fabian: J t'aime,Bartalis János : Reggel, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 7

2018-07-15 19:55:38, vasárnap

	Ha a Jóisten megadja Ha a Jóisten megadja, hogy mellettem maradj akkor is, ha eljön a búcsú-pillanat, én nem kérek mást tőled, csak szorítsd kezemet, hadd érezzem utoljára a földi meleget. Mert ki tudja lenn a mélyben, milyen hideg lesz, ha hópelyheket sír majd a tavaszkikelet, s ha már minden nyíló virágszirmot elsodort a szél, oda hol a nyár is csak téli dalt zenél. Ha a Jóisten megadja, hogy mellettem maradj, mikor gyönge madár-lelkem égiszárnyat kap, kérlek vess rám utoljára egy gyöngéd pillantást, hadd higgyem, odaát is lesz még folytatás. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

2018-07-15 14:12:41, vasárnap

	Anyám arcát látom Anyám arcát látom, azt a fáradt, megtört arcot, mire ezer és ezer év küzdelme ró sarcot. Látom legörbülő ajkainak foghíjas nyomorát, mit nem rejt el kendő, sem szegényes nagykabát. Látom, ahogy kegyelem-kenyerét szájához veszi, s azt ráhulló könnyeivel holnapra elteszi, mert nem tudja, hogy ez a megalázó kényszer hányszor üt még rá mérhetetlen hévvel. Ne sírj anyám, ne sírj, mondanám még százszor, ha nem lennél tőlem oly messzire távol, s ha közelebb tudnám hozni azt a félig rugdalt utat, hol küszködve élted kolonc-napjaidat. Megy az idő anyám, s látod még rajtam is kifogott, mert én is koldus lettem és koldus maradok, s majd ugyanúgy rászorulok a kegyelem-kenyérre, mint te rászorultál életed végére.

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Kun Magdolna: Kiszolgáltatva

2018-07-15 12:44:15, vasárnap

	Kiszolgáltatva Jöhet olyan nap, mikor romba dőlhet minden, s hagyjuk, hogy álmaink könnyeinkbe vesszen, mert elveszítjük erőnk, s azt a nagy-nagy bátorságot, amivel az életünk a halállal csatázott. Jöhet olyan szomorú nap, mikor kiszolgáltatottan várjuk, hogy helyet kapjunk azon hosszú sorban, ahol minden egyes embernek lesz annyi méltósága, hogy emelt fővel haladjon az árnyékos világba. Jöhet olyan nap, mikor szárnyszegetten várjuk, hogy elhervadó világunkat felhők mögül lássuk, s onnan ejtsünk pár csepp könnyet mind-mind azokért, kiket kiszolgáltatott ez a büszke emberség. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Kun Magdolna: Nagymamám

2018-07-15 12:33:35, vasárnap

	Nagymamám Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám, mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján. S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret, jelezvén, hogy újra tavasz közeleg. Nagymamám volt ki vigyázta a létem, mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem, s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket, melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek. Nagymamám volt nékem az álmok otthona, nappalaim jó tündére, az éjek vándora. Minden-minden ő volt, mely megtanított arra, hogy nagy a szeretet Isteni hatalma. Mert az én nagymamám mindig azt vallotta, ki szerény és szelíd annak boldog minden napja, mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg, kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Kun Magdolna: Az élet hősei

2018-07-15 10:36:44, vasárnap

	Az élet hősei Ölelj magadhoz minden öreget, kiknek ránccal telt arcát az idő kikezdte, s úgy nézz fel rájuk, mint azon hősökre, kiket nem győzött le az élet keserve. Hisz ők az igaz bátrak, a kemény harcosok, kikben töretlen maradt az emberi alázat, és töretlen maradt az a hittel bíró erő, mitől mások szemében hőssé válhattak. Látod, szemük még ma is tisztán csillogó, nem homályosította el a kapzsiság, mert nekik szívükbe forrt az-az önzetlen jóság, mit büszkén viseltek egy emberöltőn át. Hát ezért ölelj magadhoz minden öreget, kiknek ránccal telt arcát az idő kikezdte, és úgy nézz fel rájuk, olyan méltósággal, mintha életed az ő sorsuknak lététől függene.

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Lara Fabian: J t'aime

2018-07-15 10:19:30, vasárnap

	Meghalt a szerelme, és ez az első koncertje a haláleset után. Azonban nem tudta elkezdeni a dalt, és ekkor a tömeg kezdett el helyette énekelni, A szeretlek szót felcserélték a "mi szeretünk téged"-re. A producere (aki zongorán kíséri) pedig azt mondta neki a végén, hogy "látod, te pedig azt mondtad nincs miért élned. Élj értünk,az emberekért". Hát ezért sikerült ilyen meghatóra ... Lara Fabian J t' aime magyar felirattal.mpg : Link Egy másik szép dala!!!!! Lara Fabian - Caruso magyar fordítással: Link

0 komment , kategória: Lara Fabian

Bartalis János : Reggel

2018-07-15 09:46:42, vasárnap

	Bartalis János : Reggel Ezüstpor-e, ami a völgy felett szitál?... Nézd - a vén hegy fehér subában áll. Ébred a reggel. Patakok folynak, az árkok tele vízzel. Kicsi falum, így vársz? Zölden hajlik az ág. Leng a búzavetés. Mennyi víz, fű, zöld - bársonyos hajlás, és mennyi tűz, mint szívben a vágy, mely nem hal meg soha. Ímhol, nézd: a mezők, a kertek, ösvények, utak... A jól ismert, lábtaposta dűlők mind egybefonódtak! Párizs, Róma színei elhalnak, de szülőfalunk képei szívünkben örökké élnek. A vonat mindjárt megáll. Ez itt az állomás. Itthon vagyok. Az elröppent fecske visszaszáll, nézi a régi fészket. Hol van a kicsi ház? Meg sem ismerem már. Új lett, új a világ. Az évek, a napok egymás fölé léptek. Az ezüstpor-e, ami az Olt felett szitál?... Vagy szemünk elködlő képe vibrál a vén fák felett?... Az erdők hegye rózsasugárban áll. A gyermekarcú dombok - a falu mögött - csillogva remegnek. Ébred a reggel.

0 komment , kategória: Bartalis János

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 7

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár