|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2019-04-12 16:11:37, péntek
|
|
|
Babits Mihály - Tavaszi zápor
Tavaszi zápor... bús barátom,
fáradt vagy és szomoru, látom:
tán sírhatnál - nevetek én!
No bizony, ilyen nagy legény!
Lásd másnak is volt baja szinte,
más is volt már szomoru, mint te,
és könnye, mint folyós parázs:
nem kellett a vigasztalás.
De víg szavak... tavaszi zápor...
kiragadták a mélaságból
s mint horgony, parthoz vert hajót,
örömbe vonták kis kacsók.
És hullt a, hullt a csók a bajszra,
mely félreállt csáléra, hajszra,
tavaszi zápor... hullt a csók:
öleltek a bársony kacsók.
1906. tavaszán
|
|
|
0 komment
, kategória: Babits Mihály |
|
|
|
|
|
2019-04-12 16:06:24, péntek
|
|
|
Dsida Jenő - Tavaszi rózsatőhöz
Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás.
Lehullott rólad minden kis levél,
Minden szirom, virág;
Sírás nélkül nem nézhettem reád...
Olyan szomorú volt a búcsuzás!
És íme most, hogy itt a kikelet,
Illatos rüggyel telve ágaid
Bimbód is új fakad,
Felveszed újra dísz-palástodat
És úgy igézed vágyó szívemet.
Oh, köszönöm neked!
Jöhet ezután százszor is az ősz,
Az én szememnek nem hull már a könnye:
Tavaszi rózsa, megtanultam tőled,
Hogy nem búcsuzunk senkitől
És semmitől és sohasem örökre!
1924. április. 25.
|
|
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
2019-04-12 16:02:40, péntek
|
|
|
Bartalis János - Tavasz van
Tavasz van, ó, tavasz van megint!
A szívet ifjú láz fogja el.
Éled a föld s a rügybörtön szakad,
s égbe mártják ágaikat a fák.
Menni kellene valahová a kedvessel,
menni, menni...
Ki a szabadba, ki a hegyekbe,
minél messzebb.
Nézni a mező zöld haját.
Nézni az erdő friss lombját,
amint bontogatja a szél.
A szobába nem fér már az öröm.
Négy fal között szűk lett már a tér.
Menni kellene valahová a kedvessel,
kipirult arccal,
égő szemekkel.
Őzikét kellene látni.
Hűs patakból vizet inni,
zöld mohára leheverni.
És csak nézni, nézni
a frisset, a zöldet,
a lelkünkben kitágult eget,
és be nem telni véle soha.
Ó, menni kellene valahová
ifjan és szépen
kart karba öltve,
sugárzó szépen
menni a hegyen.
És jónak lenni, és nagynak lenni,
és erősnek lenni,
mint az örökké-friss, vad zamatú
tavasz.
És szeretni, szeretni, szeretni!
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2019-04-12 15:57:46, péntek
|
|
|
Bartalis János - Milyen jó volna
Milyen jó volna most elmondani
e bús tavaszban,
elmondani,
ami éget és fáj.
S kiáltani egy zengőt, nagyot,
mint a füvek, a fák.
Mint a jégrianás,
ha kettészakadt a burok
s a vizek a partra csapnak.
Születés!
Élet!
Szent ifjúság!
Ezt harsogják a fák.
Ezt dalolja a tavasz.
Milyen jó volna most megrázkódni
és levetni mindent,
mint farkas a téli bundát.
Otthagyni az életet, a múltat,
ami bántott és fájt.
Milyen jó volna
Kitörülni mindent.
Lemosni tisztára a lapot,
amit az élet úgy bemocskolt.
Elfödni az írást és bús rajzot.
Ledobni magunkról mindent,
mint a fa ősszel a régi lombot
és kezdeni,
és kezdeni
egy merőben jobb életet
.
Bartalis János (Apáca/Brassó, 1893. július 29. - Kolozsvár, 1976. december 18.) erdélyi magyar költő.
Korai verseit Kosztolányi Dezsőnek küldte el, s az ő biztatására választotta a költészetet.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2019-04-12 15:53:51, péntek
|
|
|
Juhász Gyula - Fanyar tavasz
Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz,
Te minden évben ékes és derűs,
Te minden évben fiatal maradsz
S az én szívemből lassan messze tűnsz.
Hol vagytok régi tavaszok szelid
És édes játékai, szerelem
S dicsőség pillangói, merre vitt
Víg táncotok, mely játszott csak velem?
Hol vagytok régi lányok és dalok
És régi álmok, hol a régi bú,
A régi bú, hogy fiatal vagyok?
Az örök álom vár már, vén fiú!
1924
|
|
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
2019-04-12 15:50:45, péntek
|
|
|
Csukás István - Tavaszi vers
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2. -) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar költő, író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
|
|
|
0 komment
, kategória: Csukás István |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2019. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
61 db bejegyzés |
e év: |
634 db bejegyzés |
Összes: |
9716 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 288
- e Hét: 718
- e Hónap: 6010
- e Év: 64233
|
|
|