Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Hagyd el néha a kitaposott ösvényt, és vesd magad az erdőbe! Biztosan találni fogsz valamit, amit még sose láttál. Alexander Graham Bell Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Babits Mihály - Tavaszi zápor
  2019-04-12 16:11:37, péntek
 
 


Babits Mihály - Tavaszi zápor

Tavaszi zápor... bús barátom,
fáradt vagy és szomoru, látom:
tán sírhatnál - nevetek én!
No bizony, ilyen nagy legény!

Lásd másnak is volt baja szinte,
más is volt már szomoru, mint te,
és könnye, mint folyós parázs:
nem kellett a vigasztalás.

De víg szavak... tavaszi zápor...
kiragadták a mélaságból
s mint horgony, parthoz vert hajót,
örömbe vonták kis kacsók.

És hullt a, hullt a csók a bajszra,
mely félreállt csáléra, hajszra,
tavaszi zápor... hullt a csók:
öleltek a bársony kacsók.

1906. tavaszán
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Dsida Jenő - Tavaszi rózsatőhöz
  2019-04-12 16:06:24, péntek
 
 


Dsida Jenő - Tavaszi rózsatőhöz

Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás.
Lehullott rólad minden kis levél,
Minden szirom, virág;
Sírás nélkül nem nézhettem reád...
Olyan szomorú volt a búcsuzás!

És íme most, hogy itt a kikelet,
Illatos rüggyel telve ágaid
Bimbód is új fakad,
Felveszed újra dísz-palástodat
És úgy igézed vágyó szívemet.

Oh, köszönöm neked!

Jöhet ezután százszor is az ősz,
Az én szememnek nem hull már a könnye:
Tavaszi rózsa, megtanultam tőled,
Hogy nem búcsuzunk senkitől
És semmitől és sohasem örökre!

1924. április. 25.
 
 
0 komment , kategória:   Dsida Jenő  
Bartalis János - Tavasz van
  2019-04-12 16:02:40, péntek
 
 


Bartalis János - Tavasz van

Tavasz van, ó, tavasz van megint!
A szívet ifjú láz fogja el.
Éled a föld s a rügybörtön szakad,
s égbe mártják ágaikat a fák.

Menni kellene valahová a kedvessel,
menni, menni...
Ki a szabadba, ki a hegyekbe,
minél messzebb.

Nézni a mező zöld haját.
Nézni az erdő friss lombját,
amint bontogatja a szél.
A szobába nem fér már az öröm.

Négy fal között szűk lett már a tér.
Menni kellene valahová a kedvessel,
kipirult arccal,
égő szemekkel.

Őzikét kellene látni.
Hűs patakból vizet inni,
zöld mohára leheverni.
És csak nézni, nézni
a frisset, a zöldet,
a lelkünkben kitágult eget,
és be nem telni véle soha.

Ó, menni kellene valahová
ifjan és szépen
kart karba öltve,
sugárzó szépen
menni a hegyen.
És jónak lenni, és nagynak lenni,
és erősnek lenni,
mint az örökké-friss, vad zamatú
tavasz.

És szeretni, szeretni, szeretni!


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bartalis János - Milyen jó volna
  2019-04-12 15:57:46, péntek
 
 


Bartalis János - Milyen jó volna

Milyen jó volna most elmondani
e bús tavaszban,
elmondani,
ami éget és fáj.
S kiáltani egy zengőt, nagyot,
mint a füvek, a fák.

Mint a jégrianás,
ha kettészakadt a burok
s a vizek a partra csapnak.
Születés!
Élet!
Szent ifjúság!
Ezt harsogják a fák.
Ezt dalolja a tavasz.

Milyen jó volna most megrázkódni
és levetni mindent,
mint farkas a téli bundát.
Otthagyni az életet, a múltat,
ami bántott és fájt.
Milyen jó volna
Kitörülni mindent.

Lemosni tisztára a lapot,
amit az élet úgy bemocskolt.
Elfödni az írást és bús rajzot.
Ledobni magunkról mindent,
mint a fa ősszel a régi lombot
és kezdeni,
és kezdeni
egy merőben jobb életet
.
Bartalis János (Apáca/Brassó, 1893. július 29. - Kolozsvár, 1976. december 18.) erdélyi magyar költő.
Korai verseit Kosztolányi Dezsőnek küldte el, s az ő biztatására választotta a költészetet.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Juhász Gyula - Fanyar tavasz
  2019-04-12 15:53:51, péntek
 
 


Juhász Gyula - Fanyar tavasz

Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz,
Te minden évben ékes és derűs,
Te minden évben fiatal maradsz
S az én szívemből lassan messze tűnsz.

Hol vagytok régi tavaszok szelid
És édes játékai, szerelem
S dicsőség pillangói, merre vitt
Víg táncotok, mely játszott csak velem?

Hol vagytok régi lányok és dalok
És régi álmok, hol a régi bú,
A régi bú, hogy fiatal vagyok?
Az örök álom vár már, vén fiú!

1924
 
 
0 komment , kategória:   Juhász Gyula  
Csukás István - Tavaszi vers
  2019-04-12 15:50:45, péntek
 
 


Csukás István - Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2. -) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar költő, író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

 
 
0 komment , kategória:   Csukás István  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 61 db bejegyzés
e év: 634 db bejegyzés
Összes: 9716 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 288
  • e Hét: 718
  • e Hónap: 6010
  • e Év: 64233
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.