Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Az érett nő
  2022-02-02 11:17:11, szerda
 
 




"Az érett nő nem dominál, érint.
Ő nem okos, hanem bölcs.
Nem irányít, hanem mutatja az utat csendben.
Nem siet, kivárja a megfelelő időt.
Nem érdekli a mennyiség, fontosabb
számára a minőség.
Nemcsak néz, lát is.
Nem siet, mégis halad.
Ő nem ítélkezik, hanem elemez.
Nem vigasztal, hanem felmelegíti a szíved.
Nem elvárja, de felébreszti az érzékeket.
Nem bonyolult, hanem szelektál.
Nem ragyog, hanem világít.
Nem szereti, ha nézik, jobban szereti ha
meghallgatják.
Nem találgat hanem, érzékel.
Nem könnyű, hanem rugalmas.
Nem uralkodik, hanem uralja a helyzetet
Nem újra nyílik, hanem állandóan virágzik.
Az érett nő a legszebb ajándéka a természetnek!"

(Horváth Edit)		  
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
A négy irány
  2022-02-02 11:11:22, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek 2.  
VárnaiZseni: Álmodni puszta földön
  2022-02-02 11:06:30, szerda
 
 




VárnaiZseni: Álmodni puszta földön


Ne zúgolódj, rosszabb lehetne még,
Gondold csak el, vakok is élnek itt,
örülj, hogy fényt isznak a szemeid
és nem vagy sánta, béna, rút beteg,
az arcodon nem nyílanak sebhelyek,
és nem cipelsz púpot a hátadon,
ha sejtenéd csak, hogy mily fájdalom
görnyedni ily nehéz teher alatt.
Süket sem vagy és hallasz hangokat,
azt is, akár fűszál, ha szélbe leng,
és szólani tudsz, szabad zenéje zeng,
hisz nem vagy néma és az illatot
mély sóhajjal szívedre szívhatod,
nem ténferegsz, mint leprás, egyedül,
akitől fut és messze menekül
mind, aki él, mert rothadást lehel,
ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!

Gondold meg, látsz! Szemed mint óriás
tengertükör, oly parttalan ragyog,
beleférnek a nap, a csillagok,
a hold, a felhők s minden életek.
Füledben olykor csodás énekek
csengője csendül s ajkad is dalol
és néha egy szellemszárny fölkarol
s repül veled oly régiókba fel,
hogy isteni, nagy mámort érezel,
termékenyülsz, vajúdsz szüntelenül
s szíved alatt az élet úgy feszül,
hogy szinte fáj és szenvedsz boldogan,
örülj, hogy nem vagy meddő, mint sokan
és pelyvaként a szél nem verhet el,
ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!

Mit akarsz még? Szegény vagy, mondd mi az?
a pénz hitvány bogáncs csak, földi gaz
s ahhoz tapad csupán, ki gazba lép.
Meredek úton más a flórakép,
ahol te jársz s ha lábad feltörik
s vércsöppjeid a követ öntözik,
virág nő ott is, színes és remek,
minőt lapályok sosem termenek.

Mit akarsz hát? Látod, hogy mily mesés
gazdag vagy? Hozzád Dárius szegény,
Az fáj talán, hogy vánkosod kemény?
Álmodni puszta földön is lehet
s aranyban fölmérni a kincsedet
nincs arra mód, mert oly nagy véka nincs.
Vakokra és némákra tekints
s azokra, akik lelki koldusok
s szívedből, ha a jóság fölbugyog,
két kézzel adjál, annál több marad,
amint,hogy nem homályosul a nap,
hevét hogy ontja, s szórja pazarul,
tűzglóriája még fénylőbbre gyúl.

Kép: Christian Schloe		  
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Weöres Sándor: A medve töprengése
  2022-02-02 10:56:26, szerda
 
 




Hogy honnan ered és mi az alapja ennek a népi hiedelemnek? A kutatások szerint az ,,időjós medve" Jókai Mór fantáziájában született meg, ugyanis Az új földesúr című művében így ír: ,,Van aztán egy napja a télnek, aminek »gyertyaszentelő« a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék (...), akkor a medve visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; (...) Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; (...) akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét."

forrás https://szekelyhon.ro/aktualis/tavasz#


Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jó eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málnak, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!		  
 
0 komment , kategória:  Weöres Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2022.01 2022. Február 2022.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 56 db bejegyzés
e év: 493 db bejegyzés
Összes: 13020 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3067
  • e Hét: 13912
  • e Hónap: 31295
  • e Év: 148541
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.