|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2022-08-02 19:55:46, kedd
|
| |
| |
Vázsonyi Judit - Csendfoglalatba olvasztott
Csendfoglalatba olvasztott halk szavak,
Ablakra lehelt örök búcsú csókja,
Félmozdulat, egy ködbe vesző alak.
Meg sosem áll az óra mutatója.
Víz vagyok, mi mindent magával sodor,
Kiszáradt medrek oly régóta várnak,
Tengeremet elérem majd ott, ahol
Hinni lehet a remény dallamának.
Ki vagy? És hozzám vajon honnan jöttél?
Jöttödre az ég is örömkönnyet ont!
Számomra kegyelmet Te könyörögtél,
S bennem a szeretet mindent körbefont.
Mikor megérkeztél - már úgy vártalak.
Mindig a szívemmel lássalak!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-02 19:49:46, kedd
|
| |
| |
Claude Monet (1840-1926) az impresszionista festészet egyik legismertebb és legjelesebb képviselője. Nevének hallatán kinek ne jutnának eszébe jellegzetes ecsetkezeléssel vászonra vitt képei, mint amilyen Az esernyős hölgy, a Tavi rózsák, A roueni katedrális és sorolhatnánk.
Talán az is sokak számára ismert, hogy a francia festő, remek kertész is volt, a virágok - köztük a rózsák - pedig különösen közel álltak a szívéhez. Élete során, mindenütt amerre lakott szép, gondozott kertet alakított ki, így pl. a normandiai kis faluban, Givernyben is, ahol megvette a korábban csak bérelt házat, majd később a mellette levő mocsaras telket is, és létre hozta a festményein gyakorta megörökített ,,vízi kertet". A tavon csak fehér tavirózsák nyíltak, de körülötte helyet kapott szomorúfűz és számos Japánból származó növény is.
Monet egyik célja kertjével az volt, hogy valami olyat hozzon létre, ahol ihletet meríthet, témát találhat alkotásaihoz, hiszen ahogy vallotta ,,Soha nem fogadtam el teóriákat. Egyetlen érdemem, hogy közvetlenül a természetben festek." A másik cél pedig, hogy a kert maga is olyan legyen, mint egy festmény. Mindkét elképzelése megvalósult. A ház mellé illatos rózsákat ültetett, az ösvény mellett íriszek, dáliák, pünkösdi rózsák, krizantémok, a boltíveken futórózsák pompáztak. Mivel Monet nem volt híve a centire megtervezett kertnek, így a ritkaságok, különleges növények mellett szabadon nőhetett a napraforgó vagy a mák is. Nemcsak vásárolta a magokat, töveket, palántákat, de cserélte is másokkal.
Az eredményt pedig a ,,Lélek kertjének" nevezte el, amiről ezt mondta: ,,A kertem a legszebb mesterművem."
Kívánom minden kedves kertbarát Ismerősömnek, hogy a saját kertjében megtalálja mindazt, amit a festőóriás a magáéban, a harmóniát, békét, az alkotás és tevékenykedés, s azok eredményeinek örömét!
Megyeri Szabolcs kertész (Facebook) oldaláról hoztam,köszönet érte.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek innen-onnan |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-02 19:38:50, kedd
|
| |
| |
Azt kérdezed mire vittem?
Az emberek mindig ezt kérdezik.
Ez lett a fontos, ez szab meg valakit, így néz a társadalom, tudom én jól. Így leszel senki, vagy valaki.
Szóval azt kérdezed mire vittem?
Ahogy a legtöbb ember kérdi, úgy valójában semmire.
Nem vittem semmire. Nincs nagy házam, luxus autóm, nincs meg az álom meló. Nem lettem sztár ügyvéd, nem lettem élsportoló vagy híres. Még sikeres sem, ami a sikert jelenti bizonyos körökben.
Az átlagos emberek egyszerű életét élem.
Nem vittem semmire.
De ha túl nézek mindezen, akkor vittem a lelkem minden terhét. Vittem a sérüléseim, vittem a sebeket és vittem a hitet is, hogy van gyógyulás és van út a kilátástalanság legsötétebb óráiban is. Vittem az elszenvedett traumákat. Az enyémeket, a családomét, a nagyapámét és az ő nagyapjáét is, néha emberekét, akiknek nem volt erejük vinni a sajátjukat és olyanokét is, akik velem vitették, én meg nem tudtam azt mondani, hogy ne haragudj, nem bírom el.
Vittem a bántásokat, vittem a betegséget és vittem néha olyan fájdalmakat is, amiket nem értettem, hogy miért nekem kell vinni.
Aztán egy nap, amikor már jó messze viszi az ember a sok súlyt, és eléggé megrogyik alatta, akkor ébredni kezd.
Egy reggelen felébred az ember. Minden olyan átlagos, minden olyan együgyű. Mégis valami történik.
És akkor tudtam.
Tudtam, hogy lehet vinni a más terhét, de nem áldozat. Hanem szeretet.
Lehet vinni a saját terhem, de nem balsors, hanem feladat.
Lehet vinni a múltat, de nem tragédia, hanem növekedés.
Lehet vinni a sötétséget, de nem vakság, hanem út a fény felé.
Lehet vinni az otthontalanságot, de nem elveszettség, hanem vándorlás a hazatalálásig.
A láncokat is lehet vinni, de nem rabság, hanem esély a szabadulásra.
És lehet vinni lelkemben a világ összes szépségét. A fákat, a szél zúgását, a frissen szedett gyümölcs zamatát, a halkan szitáló eső nyugalmát, barátaim nevetését, családom békéjét, a szerelmet, mi ha fájt is, csoda volt, gyermekek szemében a tisztaságot, idős emberek tekintetében a bölcsességet.
És én tanulom vinni magamban a világot.
Minden rezdülésével.
Mert elbírom.
Tudom, azt gondolod sikertelen életet élek.
Az én sikerem, hogy élhetek, fejlődhetek, elbukhatok, újra kezdhetem, lehetek jobb ember. Hogy van ki szeret és vannak, akik engedik, hogy szeressem.
Újra azt kérded mire vittem?
Hát ennyire.
És amikor elcsitul bennem a világ zaja, és pillanatokra béke lesz,
nekem ez tökéletesen elég."
(Lőrinczi Emese)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-02 19:07:07, kedd
|
| |
| |
Toth Enikő (Teni) - Augusztusi napfény
Augusztusi napfény ül ablakomon,
mint régi hű-szerelem visszatér esdve
a sivár jelenbe, és megfáradt kedve
lelkemet altatja, ringat hallgatagon.
Fénytiarát tűz a fejemre reszketőn,
pazar ezüstporos-paróka a hajam,
képzeletvilágba álmodom be magam,
s ihlet táltosai vágtáznak - hegytetőn.
Bércek visszhangozzák derűsen dalaim,
körülöttem zsongó, tarka kíséretem,
színarany fénypallón lármázunk átkelve,
én és eltévedt lepkegondolataim.
Alattunk űrfolyam rajtol rám figyelve,
ködladikban idő áll, és türelmetlen,
jövőm tudni vágyón az eget kémlelem,
mikor betévedünk felhőrengetegbe.
Homályfenyőket tör a vihar recsegve,
ősközöny röhejét küldi rám az éjből
- való kigombol az álmok köntöséből -
jövőm nem látom, s a ladik elbillenve.
Augusztusi napsugár ablakomon
- kíséretem eltűnt, riadtan észlelem -
álmot-űzőn mesél, várva ébredésem,
múltról, életről... de minek venni zokon,
hogy elsikkadt megannyi öröm s illatok,
elvesztettem mindenem az ábránd hegyén,
fenn lebeg szép nyaram a boldogság egén
végtelembe tűnve, mint hullócsillagok.
2019. augusztus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2022. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
153 db bejegyzés |
| e év: |
1995 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2315
- e Hét: 9169
- e Hónap: 18755
- e Év: 87675
|
|
|
Offline
