|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2022-09-07 12:13:13, szerda
|
|
|
A vadludak a nádasban kerengnek,
Az őszi szélben búgnak, mint a bú,
A régi helyet, kedves, ne keresd meg,
Ó, mert a múltba vissza nincs kapu."
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézet özön |
|
|
|
|
|
2022-09-07 11:45:55, szerda
|
|
|
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
Vezessen Hozzád a szabadság!
így kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már."
Babits Mihály - Az elbocsátott vad
|
|
|
0 komment
, kategória: Babits Mihály |
|
|
|
|
|
2022-09-07 11:30:34, szerda
|
|
|
És őriz-é a lelketek ily tájat,
Mely tovaszédűlt a vonat mögött,
De mégis emlék, s mégis egyre fájhat,
Bár múlt takarja s messzeség, örök?
Tán tört íve egy híd vén vonalának,
Vagy egy idegen országúti hárs, -
Ránéztetek, s akkor sírt fel a bánat,
Fülkétekben a titkos útitárs..."
Tóth Árpád - Vízió a vonat ablakából
|
|
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
2022-09-07 11:23:29, szerda
|
|
|
Egy percre ma
Úgy néztem fel a csillagokra én,
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel
Legelőször tekinteném.
Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször
Csodálkoznék el édes illatán."
Reményik Sándor - Egy perc
|
|
|
0 komment
, kategória: Remenyik Sándor |
|
|
|
|
|
2022-09-07 11:12:46, szerda
|
|
|
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett."
Pilinszky János - Egy szenvedély margójára
|
|
|
0 komment
, kategória: Pilinszky János |
|
|
|
|
|
2022-09-07 11:08:33, szerda
|
|
|
Kulcsár T. Tamás - Negyvenhárom lettem
Reggel mikor felkeltem,
negyvenhárom lettem...
Szinte észre se vettem,
mennyivel öregebb lettem.
Ugyan, úgy kelt fel a nap,
mint bármely, többi nap,
de a számláló mást mutat.
Mást, egyel több bejárt utat...
A világ közben, némi változást hozott,
mert egy ország csatatérré változott...
ahonnét a békegalamb is menekülve száll,
mert, békére, nyugalomra ott már nem talál.
De, hogy jön most ide egy háború,
mint a tavaszi derűre, a sötét ború?
Úgy, hogy kétezer huszonkettőt írunk,
amikor önmagunk ellen is közelharcot vívunk...
De mivel, hogy egyedül vagyunk,
így győztest hirdetni nem tudunk,
a csatát is önmagunkkal vívjuk
legjobb, ha az égi számot hívjuk...
Negyvenhárom lettem,
szinte észre sem vettem,
mennyi mindent megéltem,
de felnőtt fejjel, mind ezt már megértem...
Sorsomtól számon, utólag nem kértem.
Szerző: Kulcsár T. Tamás |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2022. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
211 db bejegyzés |
e év: |
1995 db bejegyzés |
Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 9741
- e Hónap: 19327
- e Év: 88247
|
|
|