|
2022-11-07 10:42:55, hétfő
|
| |
| |
"Valamiért úgy működünk mi, emberek, itt a Földön, hogy csak azután tudjuk értékelni azt, amink van, miután elveszítettük. Amikor még jelen van, addig elégedetlenek vagyunk, többre és jobbra vágyunk. Lehet itt szó akár egy konkrét emberről, vagy helyzetről, vagy tárgyról... bármiről.
Csak a hiány okozta fájdalom nyitja fel a szemünket, hogy milyen értékes volt az, ami körülvett minket.
Az állandó hajszolással elűzzük a lehetőségét annak, hogy boldogok legyünk. Az elégedetlenség elvág az érzéseinktől és az örömtől.
Hiányzik az emberi kapcsolatokból az öröm, a derű. Nehézzé váltak a találkozások, mert azon kesergünk, hogy mennyi veszteség vesz körül, ahelyett, hogy örülnénk annak, ami maradt.... Ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor tudjuk, hogy lehetne ez ennél sokkal rosszabb is, és ugyanebben a pillanatban hálásak lehetnénk mindazért, amink van, ami maradt.
Ha ezzel a hálával a szívünkben tudnánk beszélgetni, kapcsolódni egymással, akkor a találkozások mindenkit feltöltenének. Akkor nem energiát veszítve, hanem energia áramlásban élhetnénk az életünket."
(Dömötör Aletta) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Elgondolkodtató gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
