2015-05-24 11:04:16, vasárnap
|
|
|
Pünkösdről
A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték pünkösdöt. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, melyet szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta neki, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek
Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
Ghymes - Pünkösd: Link
Arany János: Az ünneprontók
Zendül, kondul szent harangszó,
Csengve, búgva messze hangzó:
"Imára! imára!"
Jámbor népe a kis helynek
Halkan lépve gyűlnek, mennek
Imára, imára.
Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
Menny-föld tele volna:
E napot fent s lent megülik.
E nap oly ragyogva nyílik,
Mint hajnali rózsa.
De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,
Rekegő szitok és otromba kacaj,
Hogy reszket az egyház tornya?...
Szembe' Isten hajlokával,
Nem törődve a szent mával,
Foly tegnapi dőre tivornya.
"Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
Ha különb nem akad, dudaszó is elég:
Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom."
"A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét!
Eszem ezt a pirosítós képét:
A kufercest majd vele járom."
Hát íme, kapóra dudás közelg.
Egy sanda, szikár, csúf szőrös öreg,
Tömlője degeszre fújva:
Füle táján két kis szarva gidának,
- Mintha neki volna szarva magának -
Sípján már billeg az ujja.
"Ide, a Jebuzéus pofádat!
Mert megkeserüli a hátad."
"Uraim, de papolnak ott benn..."
"Hát baj neked az, pogány hitűnek?
Az enyém - ha töröm, ha nem - ez ünnep:
Enyém, ha szidom, ez az Isten!"
Ravaszul mosolyog fél szája hegyén
S rákezdi dudáját halkal a vén,
Minden sark billeg a táncra:
Aztán vidorabb lesz, majd sebesebb:
A tánc is utána pőrébb, hevesebb,
Amint kopog és szaporázza.
De vége szakadni mikor fog, ugyan?...
"Hagyd el - riad egy rá - aki szele van!
Kihasítom kecske-dudádat."
Hanem a muzsikás mindég fújja,
Mindég szilajabban pörög ujja -
Az egész tivornya kifáradt.
Lankadva leülne az is, meg ez is,
Hívnák haza őket ebédjekhez is:
Nem, nem lehet: ugrani kell csak.
Szidják a dudást, - verik, öklözik őt -
Verik bizony a nagy üres levegőt: -
Gyors híre szaladt e csudának.
Fut gazda, kié ama renyhe cseléd:
"Jössz...? vagy dobom - itt ez a villa - beléd..."
Vasvilla kezébe ragadt ám:
Fut lyány, fiú, és anya és feleség:
"Apám, fiam, apjokom! untig elég..."
S kezeit töri, szíve szakadtán.
Már józanon a fiú, az apa, a férj
Mennének is - íme, közelget az éj -
Nyújtják kezüket nagy epedve:
A táncosok arcán vérkönnyű hull:
De a láb még egyre bokázza vadul,
Viszi a tánc ördögi kedve.
Éjfélt hogy üt a toronyóra közel,
Kénkő fojtó szaga terjedez el:
S mint szél ha forogva ragad port:
Úgy táncol el, egy bősz harci-zenére,
(Mondják, a pokol tüzes fenekére)
Az egész őrjöngő csoport.
|
|
|
0 komment
, kategória: Arany János |
|
Címkék: mennybemenetele, szétoszlottak, hagyományokra, jeruzsálemben, születésnapja, szentlélekkel, mindegyikükre, gyülekezetek, tapasztalták, legközelebbi, összegyűltek, tanítványok, tartózkodók, megkeserüli, megértették, szokásokban, lángnyelvek, szilajabban, szokásokkal, ünneprontók, ünnepelték, ebédjekhez, betöltötte, keresztény, pünkösdről, leszálltak, hajlokával, keveredtek, prédikálni, szaporázza, szakadtán, különféle, előállott, vérkönnyű, pirosítós, kufercest, magyar pünkösdi, keresztény szokások, keresztény elemek, legközelebbi tanítványok, egész házat, apostolok mondanak, maga nyelvén, első keresztény, egyház születésnapja, pünkösd reggel, egyház tornya, szent mával, pirosítós képét, kufercest majd, muzsikás mindég, egész tivornya, Arany János, Előállott Szent Péter,
|
|