|
2015-06-12 10:27:28, péntek
|
| |
| |
Kányádi Sándor: Kánikula
Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.
De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.
Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.
Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.
Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kányádi Sándor |
|
|
|
Címkék: kettészakadt, kutyameleg, leheverne, csinálnak, pillognak, kimártják, beleharap, odamennek, megereszt, kánikula, árnyékot, alighogy, bivalyok, mondható, költözni, egyedül, hangját, patakot, kányádi, hallani, kiapadt, galibát, hűvösre, budákol, nyelvét, kiveti, víznek, valami, sándor, csacsi, esőért, kiált, keres, kutya, kicsi, patak, kicsi patak, árva csacsi, bátor iá-t, égre kiált, Kányádi Sándor,
|
|
Offline
