|
2016-06-02 05:10:58, csütörtök
|
| |
| |
Várnai Zseni
Gondolatok az öregségről
A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.
Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!
De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Várnai Zseni |
|
|
|
Címkék: békalencsés, kegyelmezek, gyöngeségét, gondolatok, öregségről, hibáimnak, vigyáznom, szüntelen, kimondott, elgondolt, motyogja, szavamra, megragad, borával, magamra, rettent, emléket, papírra, ismétel, tízszer, naponta, zakatol, minden, főként, várnai, mindig, fiatal, körben, botlik, fáradt, nyelve, bántsd, múltak, dőzsöl, fanyar, letűnt, múltak mély, ember gyöngeségét, lába vagy, Várnai Zseni,
|
|
Offline
