|
2016-11-15 11:03:28, kedd
|
| |
| |
Reményik Sándor: Úgy fáj már minden...
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó simogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
És szent a szív, mely küldi őt ezen,
S mely liliomok magvát hinti el
Ott, hol különben csak bogáncs terem.
Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza,
Magot, melyből a békesség kikél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Reményik Sándor |
|
|
|
Címkék: ördögpalánták, általreszket, rejtekúton, megtalálni, ágaskodnak, kihajtott, szívemből, elaltatja, reményik, szívemen, mozdulat, szívembe, ringatja, liliomok, békesség, különben, simogat, idebenn, vezetőt, melyből, bogáncs, benőtte, muzsika, kínokat, ösvényt, rajtok, keserű, minden, múltat, utakat, mártír, hozzám, messze, magvát, sándor, áldott, szívembe talál, szívembe vezetőt, békesség kikél, Reményik Sándor,
|
|
Offline
