|
2017-01-12 11:31:55, csütörtök
|
| |
| |
Szabó Lőrinc : Téli napfény
Mikor, még csak az ablakon át,
a kezemre idenyal,
felbámulok, rá, úgy emel, hív
a sugaraival;
januári, de máris oly jó,
oly érthetetlen,
mint gondolat nélkül a vágy
a szerelemben.
Mint gondolat nélkül a vágy,
forrón és testtelen
ömlik körül, úgy visz, cirógat,
és olyan esztelen:
rózsaszinben lobog a hús
belső feketesége
s hálám, mint tüköritta fény,
csap vissza az égbe.
Óh, minden hogy aranylik, árad
s mily csókba gyúl!
Hogy robban! robbant! Óh, milyen jó!
S mennyire új!...
Dehogy új!... Csak jó! Csak jó! A legjobb!
az örök, a régi!...
Százezer éve napimádó,
aki érzi!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
Címkék: rózsaszinben, szerelemben, érthetetlen, felbámulok, sugaraival, feketesége, tüköritta, testtelen, százezer, napimádó, gondolat, aranylik, mennyire, esztelen, cirógat, robbant, kezemre, idenyal, ablakon, januári, legjobb, napfény, forrón, vissza, nélkül, minden, dehogy, milyen, lőrinc, robban, csókba, ömlik, körül, szabó, belső, lobog, kezemre idenyal, Szabó Lőrinc,
|
|
Offline
