|
2017-05-23 07:27:07, kedd
|
| |
| |
ÁBRÁNYI EMIL
Napfény a mezőn
A nap benéz az ablakon,
Ahol lakom,
Ragyogva, álmot oszlatón.
Aludni többé nem tudok.
Felöltözöm s megyek, futok,
Futok ki nyakra-főre
A szomszédos mezőre!
Vidám pacsirta már dalol.
Nótája szól
A tündöklő kékség alól.
Nincs a bohónak semmije,
Mégis dalol szegény feje.
Dalolgat egyre, szépen,
Az ég sugár-ölében.
Azt súgja minden zsenge ág,
Minden virág:
,,Légy üdvöz ó édes világ!
Légy üdvöz ó meleg sugár!
Gyors elmulás a vége bár,
Én semmitől se félek,
Csak élek, élek, élek!"
Bolyongok én is boldogan,
Csak úgy magam,
S lelkemben újra dal fogan.
Érzem, hogy a halál se más,
Csak folytonos feltámadás
Víz-cseppben, fűben, fában,
Virágok illatában.
Érezlek, roppant Alkotó,
Te bölcs, te jó,
Magadról mindig hallgató!
Érzem, mily szép a földi lét!...
S mély áhitattal száll feléd,
Míg látok, hallok, élek:
A halhatatlan lélek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3 |
|
|
|
Címkék: halhatatlan, felöltözöm, szomszédos, feltámadás, áhitattal, bolyongok, folytonos, illatában, lelkemben, oszlatón, boldogan, dalolgat, cseppben, hallgató, tündöklő, pacsirta, magadról, semmitől, ragyogva, ábrányi, bohónak, napfény, ablakon, szegény, elmulás, roppant, virágok, semmije, érezlek, nótája, szépen, kékség, hallok, nyakra, aludni, alkotó, szomszédos mezőre, tündöklő kékség, bohónak semmije, halhatatlan lélek, Ábrányi Emil, ÁBRÁNYI EMIL,
|
|
Offline
