|
2017-06-22 09:14:21, csütörtök
|
| |
| |
Tóth Árpád
A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
Címkék: elhervadt, rámnézett, suhantunk, lehullott, könnyesen, hallottam, szomorúan, elfutott, koldúsan, alkonyon, ligetben, valakire, hangunk, csendes, ijedten, fehéren, éreztem, avarban, egymást, jártunk, parkban, lépcsőn, kezéből, szivünk, sarkam, csipke, ajkunk, sápadt, gyűrve, kérdőn, mennie, meddig, álltam, jártam, mondta, hívtuk, szivünk nagyon, sápadt alkonyon, csöpp csipke-rom, elhervadt szirom, sarkam síró, Tóth Árpád,
|
|
Offline
