|
2019-10-03 13:50:08, csütörtök
|
| |
| |
A szófogadatlan rügyecske
- Csend, rügyecske, csend, ne nyugtalankodjál! Kinn még a tél fagya jár! - szólt a barackfa egyik rügyecskéjének.
- Jó anyácskám, nem érzed te a nap melegét? - Én már nagyon érzem. Egészen a szívemig melegít. Tavasz van már, elhiheted!
- Csak maradj nyugton, gyermekem. Húzódj meg jól barna házikódban. A tavasz már közeleg, de tél apó még nem akarja ideereszteni. A napsugár ilyenkor még hamis legény, csak ígérget, de nem ad meleget. Alszik még a gyöngyvirág is, az ibolya is, aludt te is még egy kicsit.
A rügyecske nem engedelmeskedett okos anyjának. Addig izgett-mozgott, addig nyújtózkodott, míg reccs!... felpattant a barna házikó ajtaja s kukucskált rajta a rügyecske fehér arca.
Aztán rögtön édesen is kacagott.
- Látod, anyám, látod, hogy már tavasz van! Már zöldül a vetés, bujkálnak a füvek, csicseregnek a madarak s ott, ott... látod?... a fák alatt, ott virágzik már a kedves ibolya is!
A rügyecske most már az ablakot is kinyitotta s vígan nézegetett ki a ragyogó világba.
Egyszer csak meleg csepp hullott a keblére. Felnézett s látta, hogy édesanyja szomorúan néz rá s szeméből még egy könnycsepp csendesen lehull.
- Mért sírsz, jó anyácskám?
- Minden anya sír, kinek engedetlen gyermeke van - felelt a barackfa s szomorúan elfordult.
A rügyecske is elszomorodott. Behúzódott házacskájába s bánta engedetlenségét. De az ajtó és ablak már nyitva volt s jött rajta be a tündöklő napsugár.
Ez egy kicsit megvigasztalta.
- Majd meglátja, anyuka, hogy nem lesz semmi baj s majd nem fog sírni - gondolta. Aztán megkérdezte egy sugárkától:
- Sugárka, ugye már tavasz van?
- Van tavasz, nincs tavasz., én azt nem keresem. Hadd csókoljalak meg szaporán, szép kis fehér virág! - felelt csalfán a napsugár s megcsókolta a rügyecskét, tovább illant.
Az ősszel lehullt barna levelek közül kidugta fejét egy kis béka.
- Kis béka, ti jól értetek az időjósláshoz, ugye már tavasz van? - kérdezte tőle is a rügyecske.
- Bizony az, bizony az! Nem hallottad az este első tavaszi hangversenyünket?
- Oktalan állat, oktalan rügyecske! - dörmögte egy öreg bogár az avarban, ki csak széjjel nézni jött föl a föld alól s sietett vissza, meleg lakásába. De előbb jószívűen felszólt a rügyecskéhez:
- Jobb lesz, ha beteszed ajtód-ablakodat. A tavasz ravasz.
De bizony az ajtót-ablakot becsukni már nem lehetett. Ha azok egyszer kipattannak a rügy házikóján, nyitva is maradnak.
De talán be sem csukta volna őket a rügyecske. A nap melegen sütött, a szellő lágyan lengedezett körülötte, a kék ég szelíden nevetett rá. - Fehér ruhácskáját széjjel terítgetve kiült az ajtó elébe.
Arra jött a fiúcska, arra jött a leányka s megálltak előtte.
- Nézd, nézd, milyen szép fehér virág! - örvendeztek.
- Leszakítsam? - kérdezte a leányka.
- Nem szabad! Ez gyümölcsvirág. Ebből a nyáron piros arcú, mosolygó barack lesz.
- Nekem most jobban tetszik.
- Nekem nyáron tetszik jobban, mert akkor megehetem, felelt a fia, azután elszaladtak.
Az öreg kertész is megállt a fa alatt. Megcsóválta a fejét.
- De hamar kivirágzott ez a barackfa - szólt rosszallólag.
- Csudálatos - gondolta a rügyecske - a fiatalok mind szeretnek, az öregek mind haragszanak rám.
Pedig dehogy haragudtak! Csak okosabbak voltak, mint a fiatalok s féltették őt a hidegtől.
A rügyecske nemsokára behúzódott házikójába. A nap lefelé haladt az égről, közelgett az est, hűvös szellő fújdogált be ajtón-ablakon.
Egyre hidegebb lett a szobában.
Majd leszáll a koromsötét éjszaka s didergett, reszketett a fehér virágocska.
- Majdcsak reggel lesz egyszer, s reggel majd felmelegszem a napon - vigasztalta magát.
De a reggel nem hozott sem napsugarat, se meleget. Ahelyett valami nagy, puha, fehér virágok kezdtek hullani a szürke égből. Fehér virágok, jeges virágok. Olyan lassan, olyan szomorúan hulltak, mintha ők is sajnálták volna elpusztítani a tavasz virágait.
Hulltak, hulltak, egyre hulltak. Beterítettek hideg hóval mindent. Beterítették, megfagyasztották a rügyecske szívét is.
Meghalt a rügyecske. Szegény szófogadatlan rügyecske. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek, tanmesék |
|
|
|
Címkék: engedelmeskedett, hangversenyünket, megfagyasztották, nyugtalankodjál, engedetlenségét, megvigasztalta, rügyecskéjének, elszomorodott, szófogadatlan, gyümölcsvirág, nyújtózkodott, ideereszteni, időjósláshoz, rosszallólag, rügyecskéhez, felmelegszem, beterítettek, beterítették, csicseregnek, elpusztítani, házacskájába, kivirágzott, leszakítsam, elszaladtak, örvendeztek, megcsóválta, megkérdezte, gyöngyvirág, csókoljalak, megcsókolta, kipattannak, lengedezett, ruhácskáját, vigasztalta, haragszanak, virágocska, szófogadatlan rügyecske, barackfa egyik, szívemig melegít, napsugár ilyenkor, barna házikó, rügyecske fehér, kedves ibolya, rügyecske most, ragyogó világba, könnycsepp csendesen, tündöklő napsugár, kicsit megvigasztalta, ősszel lehullt, este első, öreg bogár, föld alól,
|
|
Offline
