|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2023-02-09 08:07:17, csütörtök
|
| |
| |
Móra Ferenc 53 éves korában Balatonföldváron ismeri meg a nála 23 évvel fiatalabb Kicának becézett Kalmár Ilonát., aki épp menyasszony, később feleség és továbbra is szerető. Móra beteg lesz és 55 éves korában meghal. Az alábbi levél betegsége idején íródott:
Végül a tízparancsolat-levél - mihez tartás végett - elköszönőben.
,,1. Ne legyen neked más urad és parancsolód, mint a te kis Tited, aki szelíd és könnyes, forró és szomorú, adó és elvevő.
2. Saját kezeddel tépd ki a szemedet, nem ha megkívánna más asszonyt, csakis ha megakadna rajta.
3. Megemlékezzél róla, ha virágot látsz, hogy ő csak teneked nyílik igazán és ha pillét, hogy ő soha nem száll el a te tenyeredről.
4. Kárhozz el, ha elfelejtenél, hogy pénteket szentelj.
5. Ne nézz rá soha anélkül, hogy ne kívánd meg a sarkától a feje búbjáig, és hogy ne lásd a szívében a meg nem mutogatott könnyeket.
6. Úgy szorítsd magadhoz, hogy elálljon bele a lélegzete és a te szádból szívjon új lelket, de arra vigyázz, hogy se karod, se lábad szorítása ne hagyjon rajta tengerész-kék pettyeket.
7. Mellecskéit lásd meg a ruhán keresztül is és borzongasd életre a szemed[del], de amikor neked adja őket csak a nyelved he[gyével érintsd].
8. Ha szemed rád nyílik, amikor mint a ház úrnője jön át a másik szobából, azért a percért áldd meg ne csak az ő halottait, hanem azokat is akik tég[ed] létrehoztak.
9. Egy szem lencséért gondolkodás nélkül add oda lelked üdvét.
10. Ne halj meg addig, míg őt is sikoltani nem h[allod], még egyszer a kéjtől, ami téged meghalaszt..
1933. V. 21."
(Móra Ferenc, Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. - Szeged, 1934. február 8., író, újságíró, muzeológus.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-05-07 12:38:23, péntek
|
| |
| |
Finy Petra - Eső
Szerintem csak egy egyszerű eső,
Te mégis hosszan elnézed,
Én meg Téged, ahogy nézed,
Végül halkan közlöd,
Ahogy a cseppek a földet csókolják,
Az, az előjáték.
El sem merem képzelni,
A villámlás mi lehet.
(Miért tettem erotikus versek közé? Mert még emlékszem a villámlásra) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-02-01 11:43:06, hétfő
|
| |
| |
Szabó Lőrinc : Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a robbanás után,
melyben agyamtól a láb-ujjadig
a mindenség végső határait
bejárta bennünk isten gyönyöre,
a csúcs után, s zuhanva már: ugye,
te is érezted, mint én, azt a jó
lankadást, a visszazsugorodó
életet, az emberit, amit én?
Még ájult voltam, s bőröm felszínén
valami nyugodt, ismerős meleg
ömlött el: az újra-nyíló erek
hálót szőttek, varázsköpenyt, reánk,
s az zsongatott és altatott: a szánk
félrecsúszott: még éreztem, milyen
édes voltál, és hogy a szerelem...
Aztán semmi... Most meg, ébredve - Te,
mondd csak, emlékszel? Emlékszel? Mire?!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-24 10:39:56, kedd
|
| |
| |
Szabó Lőrinc : Késő
Késő: tudjuk, mit vesztenénk vele.
De csak rejtsd kebled hívó bimbaját!
Azt mondtad: onnan gyöngyözik tovább
bennetek a vágy első gyönyöre,
s igérted: elmondod majd, s hogy a te
agyad meg tudja... Óh, ruhádon át,
igy is süt és borzongat!... És mit ád,
mit még e láz, hogy ne haljak bele?!
Késő, de oly jó, oly gyönyörű ez!
Vergődsz, mint én: míg tiltasz, segítesz.
Igen és nem: minden rettenetes.
Nem miattunk az!... Óh, nyújtsd, még, nagyon,
ezt a nagy percet!... Ajkad ajkamon...
Lobog a halál: nem lesz irgalom.
Illusztráció : Anna Ewa Miarczynska - Flower and Leaf Painting
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-13 19:24:42, péntek
|
| |
| |
Robert Herrick : A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott: szőlőtő lettem,
rügyet neveltem, lombot, szárat,
s beleptem velük Lúciámat,
indáimmal combját és pöttöm
lábát is átöleltem többször,
majd sok mohó, de lágy kacsommal
hátulját is magához fontam,
koszorúnak sok zöldessárga
fürtöt aggattam homlokára,
míg úgy állt mellettem a drága
lány, mint venyigék közt mezítlen,
fiatal, ittas bacchus isten.
Csavarodó indákkal közben
kezét-lábát is megkötöztem,
hogy zsákmányommá lett a rablány
minden testrésze: s mikor aztán
levéllel fedtem ama részét,
mit másnak nem mutat a szépség,
kirázott a gyors kéj, s egyszerre
nem voltam többé puha, szende,
jámbor venyige: sokat akaró
vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.
Faludy György fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-26 12:08:43, hétfő
|
| |
| |
Janus Pannónius: Laeliához
Laeliához
Egybefonódik a két párzó kígyó s oly erősen,
minthacsak egy testből nőne a két kicsi fej.
Én meg, Laelia, úgy vágyom veled összefonódni,
hogy ne legyen többé még a fejünk se külön.
Szintén Laeliához
Laelia, mondd, te betyár, mit kéred folyton a nyelvem?
Nyeld le, ha kell, kígyó, nyeld le egész fejem is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-26 10:55:34, hétfő
|
| |
| |
Paulosz Szilentáriosz : Láttam hő szeretőket...
Láttam hő szeretőket; forró szenvedelemmel
egymáson csüggött összetapadt ajakuk,
s meg nem elégelték a szerelmet, mélyre akartak
nyúlni le egymásban, mélyre, egész szívükig.
S minthogy nem lehetett sehogyan, legalább kicserélték
finom lepleiket, kínjukat enyhíteni.
És a fiú így éppen olyan volt, mint Akhiléusz,
míg Lükomédésznél álruha fedte be őt.
És a leány Phoibére hasonlított: köpenyéből
hogy kifehérlettek hószínű térdei is.
S újból összeragadtak az ajkak, mert szakadatlan
vágy vad tébolya mart folyton a bőrük alatt.
Könnyebben szétválaszthatsz két görbe kacsokkal
régtől eggyéforrt, összenövő venyigét,
mint e szerelmeseket, kik hajladozó ölelésben
egybecsavarták lágy tagjaik ágbogait.
Háromszor boldog, gyönyörűm, akit ily ölelés köt!
Háromszor! s minket távol a vágy elemészt.
Fordította : Somlyó György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-15 14:01:47, csütörtök
|
| |
| |
Pável Colton István: Képek
Lélekben
a piros karikás besorolást bőven megérdemlő
képeiden
élvezkedek éppen
ahogy gyönyörködve nézem
testednek minden izgató hajlatát
lágyan feltáruló illatos domborulatát
miközben csodálkozva érzem
hogy mennyi
szinte ezernyi mennyei szépség
hogyan is fér el pár digitális képben
az izgató látványtól máris fenn járok én
a légüres térben
jöjj Istenem és ha szabad kérnem
a gyengeségtől hamar védj meg
hogy vétkes kezem ne kezdjen
máris lávaként lövellő
magányos kalandozásba
hisz ma délután
igéző boldogság
már élőben vár reám
befejezve: Bp. 2020. 10. 14.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-22 23:58:15, kedd
|
| |
| |
Ladányi Mihály - Tüzes olló
Mert szép combjaid vannak,
és meleg hasadhoz
sehol nincs már hasonló,
mert rámfonódsz,
mert meztelen hús a szád,
és nem is lesz már hozzád hasonló,
mert uralkodsz rajtam
s leterítsz mikor leterítlek,
te lángoló hús
széjjelszabdalsz, te tüzes olló!
Mert gondolataid
csak mint a növényeké, de
megzavarod az eszemet,
mert e kavargó világnál
semmivel sem vagy kevesebb,
mert az öröm belőled árad
és üres kézzel is
halhatatlan bánatokat tudsz osztani,
mert lábadhoz búvok mint az eb-
Ó, értem már, mi az, ami
átvisz háborúkon és
világnyi földrengéseken:
nem híres agyunk őrzi azt,
nem ez a gyanús semmi sem.
Amíg mélán álmodozunk
és lebegő érzelmek elragadnak,
a kitalált jövő felé
végül is édes öled lesz
az egyetlen mocsoktalan ablak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-02 17:53:50, vasárnap
|
| |
| |
Thom Gunn : Amit a testek tudnak
Ágyban is pózolok. Bár még lobog:
Vágyam mindegyre körülményesebb,
S egy okos lány látná is, úgylehet,
Hogy elmém nem, csak testem meztelen.
Sejted te is? És bánt, hogyha igen? -
Tudod, hogy én tudom, hogy te tudod.
Akinek vélsz, tudd meg: nem az vagyok;
A nagylelkű látszat-pogány helyett
Kétágú átlag-lény a partnered.
Ám a sötétben, ha csendes a ház,
Te hozzáértő pózolóra vágysz,
Kiből elég, ha látszatát tudod.
Megböklek, visszaböksz. Testünk forog,
Hogy előadja tragikus mesénk
Egyazon komikus jelenetét. -
Vagy netalántán szimplább e darab,
Fércmű, mely csak a könnyzacskókra hat,
Hol nincs rejtett motívum, nem-tudott?
Feküdj csak vissza. Szád zárja be csók,
Most még nincs kedvem, hogy öleljelek.
"Szívtől ajakig hosszú út vezet." És fejtől combig olyan hosszú visz,
Hogy lehetnénk az ágyon kívül is,
Hisz' mit itt tanulunk, tudott dolog.
Már nem hittem, hogy álmodozhatok,
Mégis álmodtam egy szép éjjelen,
Hogy nem vetlek meg s nem vetsz meg te sem.
S túladván pillám álom-garasán
Láttam: megront a szeretet-hiány.
S tudod, hogy én tudom, hogy te tudod.
Menj hát, hagyj békén engem, dadogót...
Vidd, ha van, sírd el másutt könnyedet,
Nincs érzés, mit megoszthatnék veled.
Unatkozom ellenérveiden,
s még ez is póz csupán, menj hát, hiszen
tudom: tudod.
Fordította : Tellér Gyula
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erotikus versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
251 db bejegyzés |
| e év: |
970 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2315
- e Hét: 9169
- e Hónap: 18755
- e Év: 87675
|
|
|
Offline
