|
2018-01-15 14:05:35, hétfő
|
| |
| |
Kabós Éva: Olyan sok volt és oly kevés...
/1915 - 2003/
Nem fájt az öregség,-
tudtam: rendelve van,
hogy színét veszti majd a haj,
s az első szarkalábakat
majd ráncokká rajzolja át
a naptárban jelzett idő, - -
csak a naptárban, mert
énbennem egyre nő
világokkal a kapcsolat, -
s még elérek embert
és frissen nyílt virágokat...
Tükör mutatja csak az éveket,-
de időm sincs számolni és
siratni, ami elveszett...
Aztán most hirtelen
fáraszt a szó, -
fáraszt a könyv és fáj a szem,
alig lát át az üvegen, -
a lépés nehéz és bizonytalan, -
már félek attól, ami van,
vagy eljöhet, -
ijedten számolom az éveket:
olyan sok volt és oly kevés...
Nem baj a könny és szenvedés, -
visszahívnám a veszteségeket,
mert szép volt így is a
napfény és a virágos kert...
Oh, add, Uram, hogy legyen még erőm:
kibírni azt, hogy nincs erőm...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
Címkék: szarkalábakat, veszteségeket, visszahívnám, bizonytalan, világokkal, kapcsolat, naptárban, elveszett, virágokat, szenvedés, rajzolja, ráncokká, énbennem, számolni, rendelve, számolom, hirtelen, napfény, jelzett, virágos, kibírni, eljöhet, mutatja, frissen, fáraszt, siratni, ijedten, öregség, éveket, veszti, embert, színét, tudtam, üvegen, elérek, legyen, első szarkalábakat, naptárban jelzett, lépés nehéz, virágos kert, Kabós Éva,
|
|
Offline
