Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Fekete István: OTTHON VOLTAM
  2019-11-06 16:34:24, szerda
 
 





Fekete István

OTTHON VOLTAM


Olvadásszagú szél járt már a városban, amikor híre jött, hogy haza kell mennem. Húsz év óta először.
Haza.
A házunkban már húsz éve más lakik, rokonom nincs a faluban egy se, az öregek elmúltak, a fiatalok felnőttek, mégiscsak: haza.
A temetőben - messze túl az emlékek fájdalmán - két kis testvérem porlad; talán ez a két kis halom, amely jogossá tenné a szót, mert azóta új házak épültek, új emberek lettek, a templomtornyot is újra bádogozták, sőt a harangok is újak, mert a régiek háborúba mentek.
Mégiscsak: haza.
Kihez megyek hát?
Sokat gondolkodtam ezen - a szél rázta az ablakot -, és egyszer csak rádöbbentem, hogy magamhoz megyek. A régi házhoz, mely csukott kapukkal is mindig az enyém marad, a régi utcához, melynek pora százszor sárrá vált azóta, a régi örömökhöz, melyek el nem múlnak soha, még velem se, mert ezerszer leírom őket, hogy el ne múljanak.
Álmodozva és félve indultam útnak. Az állomások nevei behulltak az ablakon, a szántásokon megroskadt a hó, a patakokon állt még a szennyes jég, és az elmaradó faluk felett varjak kerengtek, csakúgy, mint régen.
Nincs semmi baj.
Az állomáson majd az öreg Pista vár...
Bolondokat beszélek. Hol van már az öreg Pista! Mindegy: várnak. A faluvégen bekiáltok Laciékhoz...
Megrázom a fejem. Ez így nem lesz jó. Laci szegény elmaradt valahol, még 1917-ben, és az öregek is... Kinek kiáltanék? Visszhangtalan kiáltás lenne, és megöregedett hangom elveszne a fenyők alatt, ha ugyan megvannak még a fenyők. Nagyok voltak már akkor is...
Hallgatva ültem emlékeim vonatán, s a sürgönydrótok mint a kótapapirost vonalazták a februári eget.
Készülődni kellett.
- Várj, amíg megáll a vonat...
Körülnéztem. Valaki a múltból szólt, és én - amikor leszálltam a lépcsőről - szinte vártam, hogy egy kemény kéz megfogja a kezemet.
Az állomás harangja a régi volt, s amikor ütni kezdett, mintha a szívemen vert volna. De kocsit hiába néztem.
- Erre tessék! Az úton nyakig ér a sár, de van lóré... Isten hozta...
Felültem a lóréra Ferkó mellé, akivel együtt faragtam az iskolapadokat, és elfogódottan hallgattunk. A nagy, szürke ló aztán meglódította a mezei vasút kis kocsiját, és a vékony sínek apró kattogással utánozták a nagyokat.
- Hogyan utazott a tekintetes úr?...
Ferkóra néztem. Akkora bajusza van, mint egy tollseprő, nagy, csontos öklében elveszik a gyeplő, csizmái mintha odanőttek volna a lóré fenekéhez, és hiába rángatja a ló a kis alkotmányt, Ferkó nem inog meg. Mert Ferkó áll, én pedig ülök...
- Ülj le, Ferkó!
- Jó így is...
- Ülj le, a Ponciusát ennek a görhes világnak, mert lelöklek!
Leül. Én meg emígy dörmögök tovább:
- Na! Aztán ide hallgass. Ha még egyszer letekintetesuramozol, gyalog megyek haza.
- Haza?
Ezen elérzékenyedtünk egy kicsit, és megtaláltuk régi magunkat.
És lassan közelebb jött a falu. A nagy nyárfák nyirkos ágseprői közt tavalyi fészkek himbálództak, és eszembe jutottak régi egzámenek, amikor az iskola falán nyárfaágakból volt a füzér, és közte kesernyés szagú, sok pünkösdi rózsa.
- És cifra búza - toldotta meg Ferkó -, de a régi iskolából szövetkezeti bolt lett. Új iskolát építettek, a cifra búza pedig kiveszett a kiskertekből, mert a házakat kiépítik az utcára azóta.
A faluvégen rendes kocsira fogott át Ferkó, és nem szólt többet hozzám, mert megroskadtam a kasban, és régi emlékeimet nyirkos, télvégi vesszővel verte a valóság.
Köves úton zötyögtünk. A kerítések cementből vannak, a házak teteje zsindely, s egy menyecske hócipőben viszi a tejet a csarnokba.
- Hócipő... - mondom csak úgy magamban.
- Az - bólint barátom, és tudja, mire gondolok.
Az udvarok rendesek, tiszták és mérhetetlenül ridegek. Csupa szöglet. Csupa kemény vonal. A régi tornácok puha íve összedőlt azóta, a zsúptetőkben nem költ a veréb, a kapudúcok hideg kőből vannak, és nincs öreg faragott pad a házak előtt.
És milyen kicsi a templom!
Régi, gombos tornya szinte az égig ért a régi vásárnapok ragyogásában, de az évek - úgy látszik - megroskasztották, mert kicsi, esőverte és idegen lett azóta. Igaz, most február van, szitál az ólmos eső, és a tömjén füstje se felhőzne az ablakon beragyogó napsugárban.
Összehúzom magam, és sírni szeretnék.
- Mink azért a régiek vagyunk... - részvétkedik Ferkó, mert érzi, hogy lassan összedől bennem minden. - Majd kimegyünk a szőlőbe - biztat -, mint valamikor. Emlékszel?
Elnéztem a ,,szőlőhegy" kis dombja felé, és a távolság ködében mintha mégis a régi lett volna a pincék mohás fala, a tőkék alatt a csend, a diófákon a harkály kopácsolása.
- És pipálunk! - hunyorított Ferkó. - Most már nem kell félni, hogy megfognak bennünket...
- Talán az a baj, Ferkó.
- Hát majd kitalálunk valami tilosat... Te mindig ki szoktál találni...
- Bajos lesz, Ferkó. Most már mindent szabad.
- Nagy tüzet rakunk. A tavalyi venyige mind megvan még...
Amikor leszálltam a kocsiról, Ferkó szigorúan rám szólt:
- Aztán ebédre elvárunk!
Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
- Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
- Istenem! Nemhiába tűzzel álmodtam az éjjel!
Megölelt, megcsókolt, és kinyitotta a szobaajtót.
- Maradjunk csak itt, Rozi néni.
- De itt füst van.
- Az a jó, Rozi néni.
- Nem tellett kéményes tűzhelyre. Majd száraz fát dobok rá, hogy ne füstölögjön.
S a régi tűzhelyen felcsapott a láng. Egyszerre világos lett a konyhában. A tűzből békés melegség lehelt ránk, a gyenge füstből elmúlt esték vacsoraszaga s az öreg edényekből lakodalmi levesek emléke.
Néha csillagos szikrák pattantak ki a kemence száján, és amint összeroskadt a zsarátnok, perelni kezdett egy kis kék láng.
Az öregasszony megfogta kezem, és én megnyugodtam. Ezzel a kézzel dajkált valamikor, és ezzel takart be, amikor beteg voltam.
- Tegyek még a tűzre?
- Tegyen, Rozi néni!
Néztük a tüzet; mellettünk megállt a csend, a szobában mintha csattant volna a régi takácsszék vetélője, az öregasszony átölelte a vállam, és egyszerre a régi lett minden.
Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége, régi mezők szénaillata, és az öreg karok reszkető ölelésében megéreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, elmúlhatunk mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha."

 
 
0 komment , kategória:  Fekete István  
Címkék: megroskasztották, elérzékenyedtünk, visszhangtalan, templomtornyot, megsimogattam, sürgönydrótok, nyárfaágakból, mérhetetlenül, iskolapadokat, paprikafüzér, kiskertekből, elfogódottan, meglódította, kótapapirost, zsúptetőkben, ablakszemébe, részvétkedik, megroskadtam, szövetkezeti, összeroskadt, megnyugodtam, ragyogásában, himbálództak, gondolkodtam, beárnyékolta, olvadásszagú, megöregedett, vacsoraszaga, rádöbbentem, körülnéztem, szántásokon, befordultam, megtaláltuk, kattogással, hunyorított, elmúlhatunk, öregek elmúltak, fiatalok felnőttek, temetőben –, emlékek fájdalmán, régiek háborúba, szél rázta, ablakot –, régi házhoz, enyém marad, régi utcához, régi örömökhöz, állomások nevei, szántásokon megroskadt, patakokon állt, elmaradó faluk, állomáson majd, Fekete István, OTTHON VOLTAM, Mert Ferkó,
Új komment
Név:
E-mail cím: ( csak a blog tulajdonosa látja )
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Nem méltó hozzád  Szép álmokat!  Lóhere  A sors  Mit beszél, nem értem, hogy m...  Illyés Gyula - Milyen hamar.  Varga János Veniam - Fontos sz...  Julian Brass gondolata  Facebookon kaptam  Nem méltó hozzád  Facebookon kaptam  Adakozás  Alázat  Szép estét kedves látogatóimna...  A boldog családok mind hasonló...  Egy bizonyos határt  Hogy lehet megtartani  Nagyi telefonál  Adakozás  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Kellemes délutánt kívánok  Hiányzik  Facebookon kaptam  Makszim Gorkij gondolata  Szép estét kedves látogatóimna...  Nem tudhatod  Szívem tiéd  Szép napot kívánok  Jónás Tamás – Végtelen b...  A sors  Mi lenne ha  George Byron - Ahogy itt jár -...  Hazára minden embernek szükség...  Facebookon kaptam  Fekete-erdő desszert  A sors  Png csokor  Png nő  Julian Brass gondolata  Tanuld meg ezt a versemet  Illyés Gyula - Milyen hamar.  Gonosz démon-álarc  Németh László tollából  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Gyerekként sokat küzdöttünk az...  Fekete István - Akác  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A sors  Tavaszi kép  s immár én is felragyogva, ért...  Nem számIt  Akarat  Makszim Gorkij gondolata  George Gordon Lord Byron: Inez...  Neked tudnod kell  Png nő  Rátalálsz  Facebookon kaptam  Varga János Veniam - Fontos sz...  Akik bántanak téged  Próbálj meg ...  Facebookon kaptam  Gyökössy Endre - Virágok virág...  Osváth Erzsébet - Gólya a réte...  Facebookon kaptam  Png rózsa csokor  Ne kapaszkodj magasabbra,  Png virág  Png kislány  Facebookon kaptam  A boldog családok mind hasonló...  Esti kép  Zsolnay Vilmos világhírű kera...  Csak a fogyatkozás látható  Örülök, hogy látlak!  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Garai Gábor - Takarítás  Boldog születésnapot a ma ünne...  Ami embereknek lehetetlen, az...  Zsolnay Vilmos világhírű kera...  Gyökössy Endre - Virágok virág...  Paul David Tripp Április 20  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztinától  Fekete István - Akác  Facebookon kaptam  Áprily Lajos - Gyümölcsoltó  Png virág  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Png virág  Szép estét kedves látogatóimna... 
Bejegyzés Címkék
öregek elmúltak, fiatalok felnőttek, temetőben &#8211, emlékek fájdalmán, régiek háborúba, szél rázta, ablakot &#8211, régi házhoz, enyém marad, régi utcához, régi örömökhöz, állomások nevei, szántásokon megroskadt, patakokon állt, elmaradó faluk, állomáson majd, öreg Pista, faluvégen bekiáltok, öregek is&#8230, fenyők alatt, sürgönydrótok mint, kótapapirost vonalazták, februári eget, múltból szólt, lépcsőről &#8211, állomás harangja, régi volt, szívemen vert, úton nyakig, lóréra Ferkó, mezei vasút, vékony sínek, lóré fenekéhez, görhes világnak, nagy nyárfák, iskola falán, régi iskolából, cifra búza, házakat kiépítik, utcára azóta, faluvégen rendes, kerítések cementből, házak teteje, menyecske hócipőben, udvarok rendesek, régi tornácok, kapudúcok hideg, házak előtt, régi vásárnapok, évek &#8211, tömjén füstje, ablakon beragyogó, régiek vagyunk&#8230, szőlőbe &#8211, távolság ködében, régi lett, pincék mohás, tőkék alatt, harkály kopácsolása, tavalyi venyige, faluvégen aztán, fakilincs ismerősen, pitvarban öreg, ajtó felett, nyitott tűzhely, régi tűzhelyen, tűzből békés, gyenge füstből, öreg edényekből, kemence száján, öregasszony megfogta, kézzel dajkált, szobában mintha, régi takácsszék, öregasszony átölelte, régi nyarak, öreg karok, jóság ifjúsága, megroskasztották, elérzékenyedtünk, visszhangtalan, templomtornyot, megsimogattam, sürgönydrótok, nyárfaágakból, mérhetetlenül, iskolapadokat, paprikafüzér, kiskertekből, elfogódottan, meglódította, kótapapirost, zsúptetőkben, ablakszemébe, részvétkedik, megroskadtam, szövetkezeti, összeroskadt, megnyugodtam, ragyogásában, himbálództak, , ,
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 79 db bejegyzés
e év: 530 db bejegyzés
Összes: 13020 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3310
  • e Hét: 14155
  • e Hónap: 31538
  • e Év: 148784
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.