Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...
Ne azt nézd, ami hiányzik, ami még lehetett volna, ami még belefért volna az életedbe, hanem tudj örvendeni annak, amit kaptál, ami a kezedben van, ami a tiéd! Életed alkonyán számot vetnek: ennyi adatott, ez fért bele! Hogy még mi minden férhetett volna bele, nem tudom, de nem is fontos. A fontos az, hogy alázattal kimondd: ,,Köszönöm, Uram, Istenem!"
Böjte Csaba: A szeretet bölcsője
A házasság mérföldkövei
Felnőtt fejjel már másképp látom őt,
a legszentebb embert, az Istenáldott nőt.
aki úgy viselte el szíve fájdalmát,
hogy sosem mosta könny szelíd orcáját.
Mert, anyám, nem nyitotta panaszra a száját,
így senki sem láthatta belső zokogását,
sem azt, mikor szép lelkét szilánkokra törték
azok, kik nagyságát sosem értékelték.
Ma már én is rádöbbentem azon dolgokra,
mennyi könnyet elrejt egy anya mosolya,
s mennyi-mennyi keserűség sebzi át szívét,
míg levetheti magáról az élet nagy terhét.
Ma még ifjan neveted,
hogy támaszkodnak botjukra
az élet megélt öregek,
és hiszed, feletted nem múlik az idő,
s nem lanyhul az erő.
De ahogy múlnak az évek
észre fogod venni,
hogy sokasodnak hajadnak
ezüstszálai,
és, hogy fárad lépted
mikor lépcsőn kell felmenni.
Mert bizony az idő
téged sem kímél,
a te hajad is dérrel színezi,
a te szíved is el-elgyengíti,
ha múltad hervadását
már csak könnyed öntözi.
Ezért hát úgy nézz minden
idős úrra, minden idős hölgyre,
mintha a te arcodon ülne
ezer év keserve.
S tedd ezt azért,
hogy majd egykoron te is visszakapd
azt a tiszteletet, ami emberré avat.
"Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket - de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít."
(Paulo Coelho)
"A könnyek önmagukért beszélnek, és amikor azt hisszük, hogy már mindet elsírtuk, még mindig csorognak, és amikor azt hisszük, hogy az életünk már csak egy hosszú séta a Fájdalom Völgyében, egyszer csak felszáradnak a könnyeink. (...) Mert ráébredtünk, hogy aki elment, nem vitte magával a napot, és nem hagyott maga mögött sötétséget. Csak elment, és minden búcsú magában hordozza a reményt."
Paulo Coelho
Csak szeressenek, akármerre vagy.
Négyzet formájú kertek rejtélyes
ágbogán, harkálykopogásos erdők
napvillogása közt, Bach-zenében,
ha egy másodpercre kihagy a cembalo
pedál-lélegzete. Míg Isten ilyen
messze van, szünetjelnek képzellek el,
kicsinynek, tollpihésnek, védtelennek.
Olyan áttekinthetetlen körülöttünk
a rengeteg, oly sok benne a dísz,
a hang, a felesleges gőzölgés,
a figyelem szétszóratása hasztalanra.
Amíg érezlek, bennem csend van.
De hagyjanak romokban engem: nem több,
mint látvány. Csak fölüled ne távozzék
s ne múljék el az az árnyékos
nagy Tenyér. Napégetés, holdőrület
megszűrve érjen hozzád. Sorsod ellen,
napjaim ellenében áthatolható, valódi fény
vigyázza mozdulataid, s ne fényképezhető
és leletté képezhető, művi sugárzás. Minden
ösvény ismerjen rád, és nyomodban
nyugodjék meg a por, az átforrósult
kősziklák, a sivatagi kaktuszok közt
ágáló, hatalomvágy verte részegek.
Zuhantában torpanjon meg a sérült
meteor. És váljék újra műhely a világból.
Csak szeress benne lenni, ez itt a rendelésed.
Csak szeressenek, akármerre vagy.
Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
hogy az a boldog aki nálunk sokkal gazdagabb,
mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,
a nyári szélben hajladozó búzaáradat.
S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,
mit sosem pótolt volna kincs és gazdagság,
mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,
ha nincs olyan emlékünk mi a múltból visszaint.
Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,
a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,
hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,
mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.
xMagazin
Online
