|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2017-06-11 23:12:58, vasárnap
|
| |
| |
Peske Géza 1859. jan. 22-én született Kelecsényen. Münchenben tanult és alkotott, majd hazatérte után egy ideig Budapesten lakott, majd véglegesen Bodajkra költözött. Itt is halt meg 1934. máj. 18-án, és a bodajki temetőben található sírhelye is. A fiatal Peske Géza kifinomult ízléssel a mindennapi élet apróbb jeleneteit viszi vászonra. A vidéki élet pillanatai, a lármás gyermeksereg, vagy a lustálkodó délutánok hangulata lengi át képeit. Gyermekkorának emlékei támadnak fel ilyenkor, hiszen ő is futkározott a hímes réteken, részt vett az aratók és kukoricahántók mulatozásaiban. Kelecsény faluban, Nyitra megyében született, s atyját, ki gazdatiszt volt, korán elveszítette. A család vagyon nélkül maradt. Testvérének, Jánosnak köszönhette, hogy iskoláit folytathatta. A jó testvér a pécsi gimnáziumba, majd Münchenbe az akadémiára járatta, ahova Géza mindig nagyon vágyott. Itt először Benczúr Gyula tanítványa volt, majd Loefftz tanár iskolájába is bekerült, aki a legkeresettebb volt a bajor fővárosban. Iskoláit igen komolyan vette.
1881-ben első komoly munkáját Budapestre küldte, ami egy bajor paraszt arcképe volt. A közönség a több alakos, lármás képeket kedvelte ebben az időben, tehát átsiklottak Peske munkáján, de a műértők érdeklődéssel vették azt körbe. A fiatal festő tehetsége, tudása itt már megmutatkozott. Egy évvel később már (1882) a boldog gyermekkor reminiscentiáiból választott témát. Okos arcú, villogó szemű fiúcskát festett, ki a bóbiskoló nagymama elől almát igyekszik elkaparintani. A kép címe: Alkalom teszi a tolvajt. Elevenség, élet van a mozdulatokban, biztosság a kidolgozásban. Egy másik képe A tűzhelynél, a berendezés eleganciájával keltett figyelmet. Ezen kipirult arcú, piros-pozsgás paraszt lányt látunk a tüzelő mellett. A főalak a háttér közepéből emelkedik ki, míg az előtér két oldalát a készülő ebédhez szükséges gyümölcsök, és zöldségek borítják. Az eleven hatású kép, gazdag csendéleti részletekben anélkül, hogy túlterheltnek mondhatnánk.
Kortársai voltak: Munkácsi Mihály, Feszti Árpád, Spányi Béla és Iványi Grünwald Béla.
Bakonyi Kovács István 1980-ban így emlékezett a bodajki művészekre (Peske G., Spányi B.): "Ha reálisan ítélem meg helyüket a magyar művészeti életben, akkor úgy gondolom, hogy egyikük sem tartozik a festők élvonalába, de korukban mindketten tekintélyes alkotóknak számítottak. Életművüket az utókor büszkeséggel vállalhatja. Különösen a bodajkiak, a helybeliek, akik még őrzik emlékeiket. Mindkét művész háza áll és laknak benne." Bodajk Nagyközségi Közös Tanács 1985ben emléktábla elhelyezését kezdeményezte a Fejér megyei Tanács VB Művelődési Osztályától, de kérésüket elutasították. 1988-ban kérték a Képzőművészeti Alap segítségét. A "hivatalos" véleménynyilvánításra Ecsery Elemér művészettörténész így válaszolt: "Bizony Csorba Gézával együtt nem tudtuk: sírjunk-e, vagy nevessünk, a "nevezett festőművészek nem voltak haladó művészek" indokláson. Vajon honnan ásták elő ezt a szánalmasan balos, s valójában sose létezett, hamis kategóriát? Ugyanis, ha valami tényleg műalkotás, akkor az eleve csak haladó lehet! Ezért gyűjtjük, dolgozzuk fel tudományosan és mutatjuk be a műveket az ország első múzeumában. Persze más kérdés, hogy kik voltak korszakos jelentőségű, stílusmegújító zsenik, és kik azok, akiknek tehetségéből csak az előbbiek által kezdeményezett út folytatására telett. Ilyen értelemben Munkácsyt se lehet "haladó"-nak kikiáltani, hisz nagyon is kitaposott úton járt és képtelen volt felzárkózni az új, akkor korszerű stílusirányzatokhoz. De azért minden festői konzervativizmusa mellett is tudott remekműveket festeni. Nos e tétel érvényes főképp Spányi, s valamivel halványabban Peske művészetére is, akik a magyar naturalizmus - Paál László és Mészöly Géza útját követő - jeles képviselői voltak." Ezek után engedélyezték az emléktáblák elhelyezését a festők házainak falára.
Bodajki Madonna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bodajk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-11 21:54:36, vasárnap
|
| |
| |
Az est sokban hasonlít a reggelhez, csakhogy a világítás más oldalról jő, miáltal az, mi reggel világos volt, este árnyékban áll, s hol akkor árnyékot láttunk, most napot keresünk. Ezt tapasztaljuk életünkben is.
Eötvös József
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2017. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
295 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 962
- e Hét: 7378
- e Hónap: 16561
- e Év: 69269
|
|
|
Offline
