|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2017-06-15 22:55:42, csütörtök
|
| |
| |
Jó ember ritkán téved
A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk.
Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk.
Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út.
A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság.
Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat.
Nincs oly kiválóság, melynél nagyobb ne volna.
Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál.
A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet.
Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.
Ha a szívedre hallgatsz, megbízhatsz ítéleteidben is.
A jó ember ritkán téved.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-15 22:51:11, csütörtök
|
| |
| |
Sóhaj
Egy asszony ül a sziklán, és az ideális férfiról álmodozik.
- Szép lesz, magas, és elbűvölő. - mondja boldogan merengve.
Egy férfi érkezik fehér paripán, megáll az asszony mellett, és így szól: - Itt vagyok!
- Magas lesz, szép, és elbűvölő! - folytatja az asszony megfeledkezve látogatójáról.
- Asszonyom, - mondja a herceg - én vagyok a herceg, fehér paripán!
- És kedves lesz, és vidám, és nagyszerű szerető...
- Figyeljen rám, - kéri a herceg - hiszen máris itt vagyok!
- És majd felkap engem, és magával visz, és együtt élünk majd boldogan.
Ekkor a herceg tehetetlenségében megvonja vállát, és ellovagol.
Az asszony mélyet sóhajt, és így szól: - Igen, egy nap majd eljön értem, az én hercegem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-15 22:44:04, csütörtök
|
| |
| |
Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.
Babits Mihály
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-15 22:36:58, csütörtök
|
| |
| |
A szeszélyes vénasszony
Az öregotthonban meghalt egy asszony. Az éjjeli szekrényre ki volt készítve egy boríték, az egyik ápolónőnek címezve.
"Mit látsz magad előtt, amikor gondozol? Mit látsz, ha rámnézel? Mire gondolsz, amikor magamra hagysz? Mit szólsz, ha rólam beszélsz?
Legtöbb alkalommal egy szeszélyes öregasszonyt látsz magad előtt, aki már egy kicsit becsavarodott, és amikor eszik erősen, csámcsog. Amikor kérdezik, akkor nem válaszol.
Egy vénasszonyt látsz, aki nem találja cipőjét, harisnyáját, és engedi, hogy úgy bánjál vele, ahogyan neked tetszik, akár tisztálkodásnál vagy az étkezésnél.
Ezt látod.
Nyisd ki a szemeidet. Ez nem én vagyok.
Elárulom neked az életemet.
Tizenhárom gyerek közül én vagyok az utolsó.
Szüleim és testvéreim nagyon szerettek.
Alig voltam tizenhat éves és arról álmodoztam, hogy megtalálom életemben az első férfit. Húszéves voltam, amikor férjhez mentem. Szívem erősebben megdobban, amikor az akkori időkre gondolok.
Huszonöt éves vagyok és van egy gyermekem, akinek nagy szüksége van rám, mert hátat épít magának.
Harmincéves lettem és érzem, hogy egymásra vagyunk utalva. Negyven éves koromban tudtam, hogy hamarosan el fog hagyni. Férjem hűségesen kitart mellettem. Ötvenéves lettem és már unokák zajongnak mellettem.
Mindenki szeret.
Jönnek a sötét napok, férjem meghal. Félelemtől reszketve gondolok a jövőre. Gyerekeim nincsenek velem, sajátjukkal törődnek.
Visszagondolok az elmúlt évekre, amikor boldog voltam és szerettem. Már megöregedtem. A természet durva játékos: az öregséget együgyűségnek állítja be. Testem szépsége meglöttyen, az erőm is elhagy. Haladnak az évek, és ahol valamikor szív dobogott, most egy darab kő van.
Rozzant testemmel mégis megmaradok fiatalnak, mert érzem, hogy életem újból elkezdődik, mert szeretek. Átgondolom a rövid éveket: milyen gyorsan elrohantak. Elfogadom a könyörtelen igazságot, hogy semmi sem lehet végtelen .
Te, aki gondomat viseled, ne a szeszélyes vénasszonyt lásd bennem. Figyelj egy kicsit oda és meglátod!"
Óh milyen sok tekintettel, milyen sok emberi tettel találkozunk nap mint nap. Mit veszünk észre? A ráncokat, a szeszélyt és a keménységet? Milyen szép lenne, ha arra törekednénk, hogy átérezzük az álmokat, a meleg szív dobogását és a sokszor egészen elrejtett szeretetet!
Bruno Ferrero Van ott fent valaki? című könyve
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-15 22:17:58, csütörtök
|
| |
| |
Franz Kafka: Naplók...
Tudod-e, mi az, ami némely emberekben oly különös? Az, hogy semmik, ám ezt nem tudják megmutatni, még a szemüknek se tudják, ez a különös bennük. Fivérei ezek mind annak a férfinak, aki városszerte járt-kelt, semmihez sem értett, értelmes szót kinyögni nem bírt, táncolni nem tudott, nevetni nem tudott, de mindvégig ott szorongatott két keze közt görcsösen valami csukott dobozt. Ha egy érdeklődő megkérdezte tőle:
"Mit visz oly óvatosan abban a dobozban?", a férfi leszegte a fejét, és azt mondta bizonytalanul: "
Én ugyan semmihez sem értek, ez kétségtelen, értelmes szót kinyögni nem bírok, táncolni se tudok, nevetni se tudok, hanem hogy ebben a bizony csakugyan zárt dobozban mi van, azt meg nem mondhatom, nem, nem, azt nem mondom meg."
Természetes, hogy efféle válaszra az érdeklődők mind otthagyták, némelyükben mégis maradt bizonyos kíváncsiság, bizonyos feszültség, mely egyre azt kérdezte: "Ugyan mi van abban a zárt skatulyában?", és a doboz kedvéért vissza-visszatértek ahhoz az emberhez, ám ez semmit el nem árult. Nos, a kíváncsiság, az ilyen kíváncsiság nem fárad el, és a feszültség fölenged, senki se bírja ki, hogy végül ne mosolyogjon, ha egy jelentéktelen, zárt skatulyát örökös érthetetlen aggályossággal őriznek. És akkor, valami félig-meddig jóravaló ízlést meghagytunk ugyanis a szegény ördögnek, talán emberünk is mosolyog végezetül, ha egy kicsit torz arccal is. - Ami most a kíváncsiság helyére lép, az közönyös, távoli részvét, rosszabb, mint a puszta közöny, a merő távolság. Az érdeklődők, most már jóval kevesebben, azt kérdik:
"Ugyan mit cipel olyan óvatosan abban a skatulyában? Kincset talán, vagy kinyilatkoztatást? Na, nyissa csak ki, szükségünk van mindkettőre, egyébként hagyja csak, el hisszük magának anélkül is."
Akkor valaki nagyon éles kiáltást hallat, a férfi rémülten néz, ő maga volt az.
Halála után a skatulyában találnak két tejfogat.
1904. Franz Kafka
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-15 22:09:38, csütörtök
|
| |
| |
A múlt fájhat; elfuthatsz - vagy tanulhatsz belőle. A döntés a tiéd
Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy.. de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla..
Nem azért jöttem a világra, hogy az elvárásaid szerint éljek, ahogy te sem azért születtél, hogy megfelelj az én elvárásaimnak
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-15 21:59:04, csütörtök
|
| |
| |
Elvitte a szél
A liget területen lévő Pázsit közepén kinyílott egy pár Pitypang. Az egyik szép sárga virágú, erős fejlettebb volt, mint a többi. Derűs képet nyújtott, mint a májusi este.
A virág hamarosan magba szokott. Hópehelyhez Hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait. Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
- Sziasztok ... Sziasztok.
Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki. Csak egy volt Közülük, amelyik nemsokára egy Járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondotta.
Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben.
Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott.
Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a fiatal hajtást.
Másnap észrevette, hogy egy megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy rövid nem akarlak belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék.
Az idő múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak.
Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés.
Nevetni és sírni Szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.
Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával. Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement Rideg keze fog tartva.
Ezeket a kis történeteket a szél hozta magával. Csak a szél tudja, hol vernek gyökeret, és hol szöknek virágos díszbe.
Bruno Ferrero - Csak a szél tudja című könyve)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-06-15 21:09:56, csütörtök
|
| |
| |
Az idő soha soha meg nem áll,
az órák róják szüntelen az útjukat,
a pillanat úgy illan, tovaszáll,
mint gyors folyón suhanó hab, épp annyi csak...
...a pillanat
Az idő ez a soha meg nem álló folyam egyre mélyebb barázdákat váj arcunkra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2017. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
295 db bejegyzés |
| e év: |
2711 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3510
- e Hét: 9926
- e Hónap: 19109
- e Év: 71817
|
|
|
Offline
