Amikor a varjak sólyomra támadnak....,Nincstelenül...,Merre jár éppen az űrállomás?, Szeitz János : A csönd emlékei,Fuchs Éva: Sorsod,Fuchs Éva: Összegzés,Fuchs Éva: Emelt fővel,Csukás István: Fényébe ölel , - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 8

2015-11-03 19:54:47, kedd



0 komment , kategória: Tőrténetek, bölcsességek

Nincstelenül...

2015-11-03 19:48:42, kedd



0 komment , kategória: Tőrténetek, bölcsességek

2015-11-03 11:02:58, kedd

	Merre jár éppen az űrállomás? Akinek éppen van kedve, követheti Link

0 komment , kategória: Jó tudni!

2015-11-03 10:00:48, kedd

	Szeitz János : A csönd emlékei Nincs körülöttem más, csak az áldott csönd. Befelé nézek, ott mi maradt még: lim-lom életmaradék, valójukban semmire sem jók. Egykedvű elszámolás, sem önsajnálat, sem szánalom. Emlékek, tárgyak, elcsöndesült nappalok: a körtefa bölcs-öreg lombja az udvaron; a frissen felmosott padló hűs illata nyári délután; az éjszakai kószálások kísérői: a belülről hallott zenék; a régi csöndes esők alatt, az útszéli árokban, a híd alá úszó cseppek alkotta kupolák.

0 komment , kategória: Versek

Fuchs Éva: Sorsod

2015-11-03 09:37:01, kedd

	Fuchs Éva Sorsod A sorsod Élni, mint más - Élni másképp: Másra vágyni S tenni másért Gyűrt arcok mélyén Csillogó könnyekben látni Mitől fájt az éj, Minden tiszta nevetést Meghallani, s benne tudni Holnapunk hitét. A sorsod Édes álmokból Mindig felriadni, Megízlelt vágyakat Sírva mind feladni, Feléd nyújtott Kezek között Markolni a légbe, Ölelő karodat Kitárni, s könnyeid Emelni az égbe. A sorsod Egyedül viselni, mit Nem bírsz el magad, Kutatni a forrást, Hol megértés fakad, Mint megváltót Mindenben, s magadban Szerelmet keresve Ezerszer szegeződve Az áldott keresztre. A sorsod Mindig játszani, És mindig veszíteni, De mindig Tudni Újból elkezdeni. Távoli tiszta Világra vágyva Elmenni akarni, - és kínok között, Emberré feszülve Mégis Maradni!

0 komment , kategória: Fuchs Éva

Fuchs Éva: Összegzés

2015-11-03 09:24:47, kedd

	Összegzés utak, melyeket nem járunk be, az utak, melyek bennünk maradnak, azok is vezetnek valahová... A szavak, melyeket nem ejtünk ki, a szavak, melyek bennünk maradnak, azok is feltárják lényünket... A csaták, melyeket nem vívunk meg, a csaták, melyek bennünk maradnak, azok is bővítik titkon a hazát... A magvak, melyeket nem vetünk el, a magvak, melyek bennünk maradnak, azok is megsokszorozzák az életet... A halál, melybe nem halunk bele, a halál, mely bennünk marad, az is mélyíti bennünk a hallgatást... És mindenütt, mindenbe gyökeret ereszt a dal, a vers. Fuchs Éva

0 komment , kategória: Fuchs Éva

Fuchs Éva: Emelt fővel

2015-11-03 09:17:42, kedd

	Fuchs Éva: Emelt fővel Amikor azt hiszed elfogyott, S nincs már több erőd. Amikor azt érzed, Ez, tovább nem mehet, Emelt fővel élni nem lehet. Összetört a bánat, Ezernyi gond közt, homályban élsz, feladnád már, nincs tovább. S mégis, valami itt tart. Nem tudod miért, nem tudod kiért? Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz. Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad Az ember megmarad a holnapnak, akkor is, ha gyötri a bánat...

0 komment , kategória: Fuchs Éva

2015-11-03 09:06:56, kedd

	Csukás István: Fényébe ölel Fényébe ölel e kora délelőtt, fénylek hát derűsen, együtt a fákkal, verebekkel, parkoló autókkal, a lottóárus csalfa céduláival, erre mindig kapható vagyok, lassítok, meg-megállok, próbálgatom, a ritmust, az alkalmit ugyan, de az elevent, az elmúlót, de az igazit; ősz hajózik a Dunán lefele köd-vitorlákkal, de már biztos helyről nézem, hogy vissza- csillanunk a semmibe tartó kabinablakról, nem vagyok egyszerre itt és ott, csak annyira szép, mint bármi más, csak, annyira fáj, hogy elviselhető legyen a háttérben a figyelmeztető vonulás, a leveleken az alvadtvérszín, az autók alatt a megőszült fű, a verebek riadt szeme, a tehetetlenség nyugalmával nézzük egymást, nem beletörődve, de mindent tudva, mint a rég meghalt festő medvebocs arca az ötödik emeletről lezuhanó írót -- s még mennyi kimerevült emlék hajózik a semmibe, sóhaj-könnyű roncstelep, zsibbadó erekkel összekötözött rakomány, hogy kilazulok magamból, s mint prédára tutul az ősz, mentő vijjog, a kutyák füle rémülten fölnyúlik, arrébb lép a fény, a túloldali bokrokat röntgenezi, elfoszlik ez a perc is, összeomolva hátrál, s kidob magából a délelőtt.

0 komment , kategória: Versek

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 8

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár