|
2/26 oldal
|
Bejegyzések száma: 257
|
|
|
|
2012-10-30 13:11:52, kedd
|
|
|
Shakespeare
XXIX. Szonett
Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,
Árvultan sírok kivert voltomon,
És zaklatlak, hiába, süket Ég,
S nézem magam és sorsom átkozom,
S irigylem a reménykedőbbeket,
Különbeket és tapsoltabbakat,
Ezt, mert többet tud, azt, mert verse szebb,
S fő-kéjem öröme is szikra csak:
Akkor, magam már-már megvetve, rád
Gondolok - s lelkem (mint a hajnali
Pacsirta, mely a föld árnyain át
kitör) az ég kapuit zengeti;
Mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.
Fordította : Szabó Lőrinc |
|
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
2012-10-30 13:09:01, kedd
|
|
|
Shakespeare
XXVIII. Szonett
XXVIII
Hogy legyek hát megint derűs kedély,
Ha az áldott pihenés elkerül?
Ha nehéz napom nem könnyíti éj,
S napra éj s éjre nappal nehezül?
Mindkettő, bár ellenséges hadak,
Gyötrésemre barátként összefog,
Ez, hajszolva, az meg panaszomat
Keltve, hogy tőled mind messzebb jutok.
Hízelgek a napnak: beragyogod,
Ha felhőfoltos is a végtelenség;
S a fekete éjnek: te csillagok
Nélkül is megaranyozod az estét.
De a nap kínom napról-napra nyújtja
S éj edzi éjről-éjre szomorúbbra.
Fordította : Szabó Lőrinc |
|
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
2012-10-30 12:55:36, kedd
|
|
|
Shakespeare
XVII. Szonett
Kimerült utas, esem édes ágyba,
Minden tagom esdi a pihenőt;
De akkor a fejem kezd utazásba,
S lelkem gyötri, mikor a test kidőlt;
Mert akkor (innen, messziről) mohón
Indul zarándok agyam tefeléd,
Oly sötétbe meresztve roskadó
Pillámat, amilyen a vakoké:
Ha csak lelkem látomása ide
Nem hozza, üres szemeimbe, árnyad,
Mely, mint a rémteli éj ékszere,
Szép s új díszt ad vén s komor éjszakámnak.
Lásd, így nappal testem, éjjel szívem,
Miattad, s miattam, sose pihen.
Fordította :Szabó Lőrinc |
|
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
2012-10-30 12:24:38, kedd
|
|
|
Shakespeare
XXVI. Szonett
Szerelmem lordja, kihez érdemed
Jobbágyként köti hódolatomat,
Hozzád küldöm írott hírnökömet;
Hódol csak, és nem szellemet mutat.
Oly nagy hódolat, s ha ily kicsi szellem,
Nyújtja, pőrén hat, nincs szavam elég rá;
De így is hiszek ötletes kegyedben,
Hogy az lelkedből takarót terít rá,
Míg valamely csillag, sorsom vezére,
Kedvező jegyben rám nem mosolyog
S talárt nem vet szerelmem rongy-mezére,
Hogy lásd: figyelmedre méltó vagyok.
Akkor majd büszkélkedem, hogy szeretlek;
Addig ne vizsgálj, fejem födje rejtek.
Fordította : Szabó Lőrinc |
|
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
2012-10-30 12:21:55, kedd
|
|
|
Shakespeare
XXIV. szonett
Szemem a festőt játszotta, s szívem
Lapjára karcolta be arcodat;
Ott most testemmel én keretezem,
S a távlat remek művészre mutat,
Mert, hogy hová tett, azt is látni kell
A képpel együtt s a művészen át:
Keblemnek állított boltjába, mely
Szemeiddel ablakozta magát.
Már most, nézd, szemet hogy segít a szem:
Az enyém rajzolta meg másodat,
S a tiéd szívem ablaka, melyen,
Gyönyörködni, rád-rádmosolyg a nap.
De egy varázs nincs meg e bölcs szemekben;
Csak a láthatót festik, szívedet nem.
Fordította: Szabó Lőrinc |
|
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
2012-10-30 12:15:38, kedd
|
|
|
Shakespeare
XII.Szonett
Számolva az óramondó időt
S látva, szép nap rút éjbe hogy merül,
Hogy kókad az ibolya nyár előtt,
S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt;
S hogy ejti lombját a sok büszke fa,
Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt,
S hogy hág kévék ravatalaira
A borzas-ősz szakállú nyári zöld, -
Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;
S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.
Fordította: Szabó Lőrinc |
|
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
2012-10-29 21:57:28, hétfő
|
|
|
Kun Magdolna
Jó éjszakát kedves!
Jó éjszakát kedves! Álmodj szépeket!
Álmodd azt, hogy most is ott vagyok veled!
Bár, messze vagy tőlem, el nem érhetlek,
De dobbanó szívedben mindig megleled
Feléd szálló sóhajom, mely hozzád elvezet.
Álmodj angyalarcú tündérekkel, akik kezedet
Megfogva mesélnek szép történetet.
Megsúgják, hol bolyong az-az égben járó lány,
Ki lélekvándorként, mint egy örökös talány,
az éj összes fénylő csillagának
rejtett szegletében csak téged keresett.
Aludj, kedves aludj! Ne hulljon a könnyed!
Hagyok neked reményt, mitől léted könnyebb.
Hidd el, szép marad a világ, ha én már nem leszek,
Mert ezerszínű emlékemet egész lényemmel
S igaz szerelmemmel belerejtheted
|
|
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
|
|
2012-10-29 11:11:06, hétfő
|
|
|
Gustavo Adolfo Bécquer
A bús arató
Az életem kopár mező,
fölötte zúgó viharok,
de egy kéz mindig belevet,
mély bánatot, bús könnyeket
és én zokogva aratok.
Fordította:Kosztolányi Dezső
Link No reason to cry
Gustavo Adolfo Bécquer
......Csókos világ
Csókolja az árat a lágyan-enyelgő
hullám-bodorító reggeli szellő,
csókolja a nap sugaras tüze hően
az üszkösödő felhőt lemenőben.
Ha szívet akarsz s tüzes ágyon epekszel,
alázd meg a dölyföd, a gőgöd ezerszer,
lehajlik a rét is a drága folyóra,
hogy tiszta vizét csókkal teleszórja.
Fordította : Kosztolányi Dezső
Gustavo Adolfo Bécquer
Rímek XXXVIII A
A sóhaj szellő, és elszáll a széllel.
Vízcsepp a könny, és a tengerbe fut.
Mondd, kedvesem, ha a szerelem meghal,
tudod-e, hova jut?
Fordította:Simor, András |
|
|
0 komment
, kategória: Bécquer Gustavo Adolfo |
|
|
|
|
|
2012-10-28 15:44:17, vasárnap
|
|
|
Kányádi Sándor
Pipál a hegy
Pipál a hegy, s a hegy alatt
pipál a kémény.
Üresen tátong, nem ül a
gólya a fészkén.
Csupán a varjak csapata
portyázgat erre-arra.
néma a kert, elcsörrögött
belőle a szarka.
A verebek még gondtalan
bukfenceznek a porban.
Süt még a Nap, de melege,
a melege már hol van?
|
|
|
0 komment
, kategória: Kányádi Sándor |
|
|
|
|
|
2/26 oldal
|
Bejegyzések száma: 257
|
|
|
|
2012. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
257 db bejegyzés |
e év: |
841 db bejegyzés |
Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 218
- e Hét: 2134
- e Hónap: 3702
- e Év: 11309
|
|
|