|
2014-10-12 14:21:45, vasárnap
|
| |
| |
És van, hogy az úton egyedül kell menned. Mert a te utad, a te feladatod. Csak te járhatod be, senki más, mert neked kell a rád váró akadályokat leküzdened, mert a cél a te célod.
Az útnak többféleképpen vághatsz neki.
Lehetsz magabiztos, lehetsz bizonytalan, félhetsz az akadályoktól, tarthatsz az ismeretlentől.
Nem tudod, milyen lesz, csak a célt, a feladatot ismered.
Nem tudod, lesz-e elég erőd, nem tudod, a képességeidből mire futja. De az út mentén lehet segítőd. Ahogy minden versenyző erőt nyer a bíztatásból, úgy te is erőt kapsz, ha valaki bízik benned, drukkol neked. Bízik benned helyetted is, ha néha kételkedsz magadban. Mert fontos ez. Nem elég az önbizalom, másé is kell. Így valójában nem egyedül járod az utat. És így végül nem az út győz, hanem te.
/Csitáry-Hock Tamás/
Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség. Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld. Mert ezt az utat neked kell megtalálnod. Ám van, hogy nem te találod meg az utat. Hanem az út talál meg téged. Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet. Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána. Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet. Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted. Lehet, hogy nem ismered fel azonnal. De van segítség. Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség. A szíved, a lelked. Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az. Hogy megtaláltad. Hogy ez az út vezet célodhoz. Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor... akkor lépj rá.
Csitáry-Hock Tamás
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csitáry-Hock Tamás |
|
|
|
|
|
Offline
