|
2007-12-10 17:47:12, hétfő
|
| |
| |
Elárvult gondolat koppan,
a gesztenyeszín földön,
rám szitálja az ősz
opálos gyöngyszürke könnyeit.
S ahogy a szívem felsír,
Egy egy régi álmot bennem,
egy kifakult emléket édessé fényesít.
Nyakamba csókol
egy elfeledett illat,
mellém űl a vágy,
és csöndesen átölel.
Rám tekint a múltból
egy csillogó szempár,
s egy kibuggyanó könnycsepp,
igennel felel.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom - csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
