|
2008-08-21 18:26:31, csütörtök
|
| |
| |
Arra gondoltam Kedvesem, ha én lennék a szél, időnként megsimogatnám azt, aki viharosan is elvisel.
Ha én lennék a fájdalom, akkor néha-néha enyhülnék annak a kedvéért, aki megpróbál békességben együtt élni velem.
Ha én lennék a szegénység, még a szegénység közepette is mosolyt varázsolnék azokra az arcokra, akik méltósággal hordanak engem.
Ha lennének olyanok, akik nem szidnának sokat, ha én lennék a távolság, akkor a kedvükért megpróbálnék összezsugorodni, persze csak annyira, amennyire tőlem telik.
Ha én lennék a hiány, és engem átkoznának, akkor olyan lennék, mint a szúnyognak a csípése, amit folyton csak vakarnak. Nem visszahúzódnék, de óriásivá dagadnék.
Ha én lennék a szerelem, ott időznék szívesen, talán örökre is szívesen ott maradnék, ahol nem piszkolódnék be az érettem vívott harcban, ahol miattam nem gázolnának át, nem felejtkeznének meg, nem ölnék meg kisebb testvéremet, a Szeretetet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
