|
2010-07-18 01:56:46, vasárnap
|
| |
| |
gyermekeknél. Ennek későbbi hatásairól is ír a cikk
Szociális szorongásos zavar gyerekeknél
Elmondatlan szenvedés
(2008/5. szám - Megjelenés dátuma: 2008-09-11)
A gyermekkori szociális szorongásos zavar iránti érdeklődés viszonylag új keletű. A zavar diagnosztikai kritériumai a felnőttekéhez hasonlók: az ilyen gyerekek félnek olyan társas, vagy teljesítményhelyzetekben, melyek zavarba ejtők lehetnek. Ha ilyen helyzetbe kerülnek, szélsőségesen szoronganak, és előfordulhat, hogy sírva fakadnak, dührohamot kapnak, vagy meghátrálnak.
Viszont a felnőttekkel ellentétben a gyerekek a félelmüket nem érzik túlzottnak vagy ésszerűtlennek. A szorongás mértékének függvényében gyakori a teljesítmény jelentős visszaesése.
E zavarok előfordulási gyakoriságát 4 százalék körülire becsülik, és hasonló valószínűséggel jelenik meg fiúknál és lányoknál. Egyre több bizonyíték szól a korai gátolt temperamentum és a szociális szorongásos zavar közti kapcsolat mellett. Azoknál a kisgyerekeknél, akik visszahúzódnak ismeretlen helyzetben, vagy disstresszel reagálnak rá, valószínűbben fejlődik ki szociális szorongásos zavar, mint azoknál, akik közeledőnek, társaságkedvelőnek mutatkoznak ilyen helyzetben.
Nemrégiben egy vizsgálatban azt találták, hogy ezek a gyerekek leginkább a nyilvános szereplések, illetve a rutinszerű társas interakciók során mutatnak félelmet. A vizsgált gyerekek több, mint fele említette az osztály előtti hangos olvasást, táblára írást, sport- vagy zenei fellépést, társalgáshoz való csatlakozást, felnőttekkel való beszélgetést, és beszélgetés kezdeményezését.
Egy 10 éves kisfiú minden focimeccse előtt hányt. Aggódott a játék alatti teljesítménye miatt, rettegett, hogy elveszti a labdát, vagy mellélő, és társai kinevetik. Bár jó játékos volt, rettegett a fociszezontól, és minden edzést és mérkőzést szorongva kínlódott végig. Következő évben abba akarta hagyni a játékot. Anyja kivizsgáltatta a hányást, de az orvosi vizsgálat eredménye negatív volt.
Egy 8 éves kislány különösen szorongott iskolai teljesítménye miatt. Bár jó képességű diák volt, nap mint nap azon aggódott, hogy hibázik, vagy rosszul sikerül egy dolgozata. Képtelen volt az osztályban a kérdésekre válaszolni, mert attól félt, rossz választ ad. A dolgozatokban rendszerint rosszul teljesített, mert, mint mondta, 'kiürült az agya', azaz ideges volt, bizonytalan, és képtelen volt felidézni az anyagot. Komoly gondjai voltak az elalvással, mert a következő napok, hetek iskolai feladatai aggodalommal töltötték el. Minden nap rettegve ment iskolába.
Egy 11 éves lány iskolai teljesítménye és a társaival való interakciók miatt szorongott. Rettegett, hogy tanárai és társai butának találják, noha átlagos diák volt. Aggódott, mit mondjon társainak, és inkább nem lépett velük kapcsolatba. Azon ritka alkalmakkor, mikor egy másik gyerek kereste vele a kapcsolatot, a szorongás annyira elöntötte, hogy képtelen volt fenntartani a társalgást. Gyakran fájt a feje az iskolában, és sok időt töltött az orvosi szobában. Amikor napi rendszerességűvé vált a fejfájás, szülei neurológiai kivizsgálást kezdeményeztek, mely negatív eredményt hozott.
Ezek az estek bemutatják a szociális szorongásos zavaros gyerekek szenvedéseit. Néhányuk számára minden iskolai nap olyan szorongással telített, amilyet mások csak az első iskolai napon élnek át. Általában kevés barátjuk van, társaik maguknak valónak észlelhetik őket. Ám ezek a gyerekek valójában magányosak. Mivel a rutinszerű társas interakciók nehezek számukra, nem fejlődnek ki a megfelelő társas készségeik.
A társas interakciótól való félelem ördögi kört eredményez: a megaláztatások és nevetségessé válás lehetőségétől való félelem növeli a gyermek szorongását, és további visszahúzódáshoz vezet, néhány gyerek iskolába sem akar menni e szorongás miatt. Mások félbehagyják a sportolást, a zenekari szereplést, táncot és más társas tevékenységeket, bármit, ahol fennáll a negatív értékelés veszélye.
Mivel a szociális szorongásos zavartól szenvedő gyerekek rendszerint csendesek az iskolában, és nem mutatnak viselkedéses problémákat, a tanárok gyakran nem ismerik fel a zavart. Inkább félénknek és szolgálatkésznek tekintik őket. Ez eléggé szerencsétlen dolog, mert a tanár sokszor a vonatkozási forrása annak, hogy egy gyerek pszichiátriai értékelést igényelne.
Testi panaszok gyakran jelentkeznek e gyerekeknél: rendszeresen beszámolnak fej- és hasfájásról. Ilyenkor általában a családorvoshoz kerülnek vizsgálatra, esetleg beutalják őket alapos neurológiai vagy gyomor-bél kivizsgálásra. Mivel a legtöbb ilyen gyerek nem szívesen számol be szorongásairól önként, a megfelelő diagnózis jobbára elmarad.
Gyakran a szociális szorongásos zavartól szenvedő gyerekek szülei sem ismerik fel a tüneteket. Néhányan azzal magyarázzák őket, hogy gyermekük mindig félénk volt, míg mások olyannak tekintik az állapotot, melyet majd kinő a gyermek.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szorongásos zavaroknak lehet családi előtörténetük, és egy ilyen gyerek szülője szenvedhet ugyanettől a zavartól. Előfordulhat, hogy a szülő megkísérli, elrejteni a gyereket a szociális intézmények elől, ami megerősíti őt a társas interakcióktól való félelmében. Néha azonban a szülő éppen azért viszi kezelésre gyerekét, mert emlékszik saját gyerekkorának fájdalmaira.
Az felismerés és kezelés kritikus fontosságú e gyerekek életminőségének javítása szempontjából. A szorongásos zavarok gyakran a depressziót előzik meg a gyerekeknél. Ugyanakkor a szociális szorongásos zavarral együtt is járhatnak más problémák, például egyéb szorongásos zavarok és major depresszió. A zavar krónikus lefolyású. Serdülőkorban e gyerekeket függőségi (alkohol, drog) problémák veszélyeztetik. Ráadásul folytonosság mutatkozik a gyerek- és felnőttkori szociális szorongásos zavar közt.
A pszichoterápiát tekintve elég sok érv szól a kognitív-viselkedéses terápia mellet. A gyerek itt az észleletekre (azaz az én-állapotokra) koncentrál, és olyan viselkedéses feladatokban vesz részt, mint például szereplés vagy szerepjáték. E terápiát alkalmazzák mind egyéni, mind csoportos formában. A család bevonása egy további fontos kezelési elem.
A gyógyszeres kezelést még nem tanulmányozták megfelelően a gyermekkori szociális szorongásos zavar esetében, de néhány esettanulmányból az derül ki, hogy szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI) alkalmazása indokolt lehet. / Ugyanebben a kategóriában megtalálható a jelentése pontos leírása= felfokozott idegállapott, túlzott aktíváció, illetve, ennek ellentéte./ *
A legfontosabb, hogy minél többen legyenek tudatában a gyermekkori szociális szorongásos zavar létének és tüneteinek, hogy lehetővé váljon a probléma mielőbbi azonosítása és kezelése, a gyerekek életének javítása érdekében.
*/Amit csillaggal jelöltem nem szerepel a cikkben, magam tettem hozzá/. Aniko
Kapcsolódó tanulmány
Dr. Gádoros Júlia: Depresszió és szorongásos zavarok gyermek- és serdülőkorban
Forrás: www.bura.hu
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: :( Depresszió, Stressz, Drog |
|
|
|
|
|
Offline
