|
2013-02-12 14:51:30, kedd
|
| |
| |
ÖNMAGUNK LELKI MEGERŐSÍTÉSE A HAT MELLÉKGYAKORLATTAL című könyvből.
A hat mellékgyakorlatról:
,,Rudolf Steiner több művében és sok előadásában szólt a magasabb megismerés szintjeiről, fejlesztéséről és az írásom vázát alkotó hat mellékgyakorlatról, amelyekkel hat erényt, azaz tulajdonságot képezhetünk ki magunkban. Egyéb lelki gyakorlatot, meditációt csak velük párhuzamosan ajánlatos végezni, mivel a szellemi úton való eltévelyedésektől ezek fáradhatatlan ismétlése véd meg. Ezzel biztos alapra tudjuk helyezni a lelki és szellemi világra irányuló megismerési törekvéseinket. Úgy vélem - és erre maga Rudolf Steiner is utal -, hogy e gyakorlatok végzése minden ma élő ember számára is hasznos lehet. Ezért nevezik ezeket alapgyakorlatoknak is.
A hat gyakorlattal az alábbi tulajdonságokat fejleszthetjük ki:
1 tárgyilagos és logikus gondolkodás
2 kezdeményező cselekvés
3 kiegyensúlyozottság
4 pozitivitás
5 előítéletmentesség
6 belső harmónia
A gyakorlatok megismerése előtt álljon itt három idézet Rudolf Steinertől:
'[...] életüket az itt közölt irányelvek szerint berendezni még azoknak is hasznos, akik nem akarják vagy nem tudják a szellemi iskolázás útját járni'
'Aki ezeket a gyakorlatokat megfelelően végzi, a gyakorlatok közben rátalál lelki életének hiányosságaira és hibáira, de meg fogja találni azokat az éppen az ő számára szükséges eszközöket is, amelyekkel intellektuális, érzésbeli és jellembeli életét erősítheti és biztossá teheti.'
A '[...] gyakorlatok közvetve és fokozatosan azt is eredményezik, amire eredetileg nem is látszanak hivatottnak. Ha például valakinek kevés az önbizalma, bizonyos idő múlva észreveszi, hogy a gyakorlatok révén önbizalma megnőtt.'
[...] A gyakorlatok elsősorban a hétköznapi életre tesznek bennünket alkalmasabbá. A könyv első részében az antropozófia néhány alapvető tanításába beágyazva részletesen tárgyalom, hogy mire kell figyelni a gyakorlatok kivitelezésénél, és milyen hasznuk van a mindennapokban. Még a nem túl súlyos lelki problémákkal, depresszióval küszködő emberek is eredményeket érhetnek el. Másrészről a tulajdonságok elsajátítása a szív közelében lévő úgynevezett lelki-szellemi észlelőszerv kifejlesztéséhez szükségesek, ezért róluk a második részben a szellemi iskolázási út részeként szólok. Ott főként e gyakorlatok magasabb megismerésben betöltött szerepe és jelentősége kerül előtérbe, különféle szellemi összefüggésekben. Kitérek a magasabb megismerés régebben alkalmazott módjaira is, és arra, hogyan függ össze a hat gyakorlat az ember lényével, a világgal, az ember halála utáni életével és az elemek világával."
Részletek az első fejezetből:
,,Lelki életünk nem mindig úgy zajlik, ahogyan szeretnénk, de vajon miért? A válasz egyszerű: mert nem uraljuk. Valójában csak részben tudjuk irányítani. Hogyan tanulhatjuk meg belső életünk magasabb fokú irányítását? Amíg csak passzívan élünk, nem fog megváltozni semmi. Belső életünket kell aktívvá tenni. Ha szinte kizárólag csak az érzéki benyomások keltenek bennünk képzeteket, és mi magunk nem is alkotunk szinte soha egy önálló gondolatot sem, akkor belsőleg teljesen ellustulunk, és nem kell csodálkozni azon, hogy mindenféle képzet tolakszik a tudatunkba. Figyeljük meg, hogy mindig a nem szándékolt képzetek, gondolatok és érzések keltenek például szorongást, ingerültséget. A kényszerképzetekkel küszködőknél ez könnyen belátható. De például mi idéz elő egy depresszív szorongást? Nem saját magunk? Más tudatában lévő gondolat biztosan nem okoz nekem depressziót, de a saját gondolatom már igen. [...] Ha szándékosan, újra és újra a hétköznapjainkban semmilyen hasznot nem hozó valamiről gondolkodunk, akkor belső kényelmességünk ellen dolgozunk, és a hasztalan érzések és képzetek fokozatosan elmaradnak.
Hasonló értelemben beszélhetünk akaratunkról is. Azok az impulzusok, amelyek a tudat alól hatnak kényszerrel, és a kisebb izomrángásoktól egészen a kényszeres cselekvésekig terjedhetnek, nemcsak betegesek, hanem teljesen haszontalanok is. Ha azonban nap mint nap olyan jelentéktelennek tűnő mozdulatokat teszünk, amelyek szintén teljesen haszontalanok, mégis tudatosan és szabadon hajtunk végre, akkor azok jótékony hatással vannak akarati életünkre. Hosszabb idő elteltével még a nem akart mozdulatainktól is megszabadulhatunk."
,,Minden olyan játék, ami a gyermek belső erőit megköti, és nem engedi szabadon alakulni, a későbbi lelki megpróbáltatások elleni belső ellenálló képességet csökkenti. Mert nemcsak testi ellenállóerőink vannak, hanem lelkiek is. Ahogy a fizikai immunrendszerünkben az úgynevezett aktív falósejtek, a fehérvérsejtek veszik fel a küzdelmet a szervezetbe kerülő idegen sejtekkel és hatásokkal szemben, úgy belső, szabad aktivitásunk alkotja lelki ellenálló rendszerünket a tolakodó ingerekkel és egyáltalán a fizikai világ akarati hatásaival szemben.
Ami a fehérvérsejt a testben, az a belső aktivitás a lélekben."
Részlet ,,A lelki bajok, szenvedélyek és rossz szokások legyőzése" című fejezetből:
,,Az embernek össze kell szednie magát, ha erős lélekkel és nyugalommal akar élni. Az idegeskedés, a mérgelődés és a szélsőséges lelki hullámzások kártékonyak életünkre. A lelki gondok fő oka nem az, hogy az élet megpróbáltatásai súlyos terheket rónak vállainkra, hanem hogy képtelenek vagyunk önmagunkkal bánni a kínálkozó helyzetekben. Gondolkodásunkat, érzésünket és akaratunkat egyelőre nem tudjuk úgy kordában tartani, ahogyan egy emberibb léthez illik. Hányszor fordul elő, hogy nem tudunk megszabadulni egy kínzó gondolattól vagy érzéstől?! Hányszor nem tudunk elaludni vagy nyugodtan aludni, ha lelkünket valamilyen érzés vagy gond nyomasztja?! Hányszor kínoznak a lelkünkben felmerülő érzések és gondolatok? Bárcsak meg tudnánk ezektől szabadulni! - Bizonyára mindenkinek voltak már olyan álmai, amik kellemetlen érzéseket keltettek lelkében. Voltak már rémálmaink, amelyektől csak úgy szabadultunk, hogy felébredtünk. Nos, mindenféle ránk rohanó érzéstől is így tudunk megmenekülni. Az érzésből fel kell ébredni. Érzéseink úgy viselkednek, mint az álmok. Egyelőre nem tudjuk se álmainkat, se érzéseinket irányítani. Érzéseink elárasztják lelkünket, mint alvás közben az álmok. Viszont gondolatainkat éberen tudjuk szabályozni, mert gondolatainkban éberek vagyunk. Például örömet érezni vagy bánkódni nem tudunk bármikor, csak ha valami erre ösztönöz, de például a fésűről bármikor gondolkodhatunk magunktól is. Ahogy a rémálmokból csak a felébredés menekít ki, úgy kellemetlen nappali érzéseinkről saját gondolkodásunk tereli el figyelmünket. Ne hagyjuk, hogy az élmények letaglózzanak, hanem figyeljük meg érzéseinket, hassuk át gondolatokkal, hogy ezzel kezelésbe is vegyük azokat. A tárgyilagos gondolkodás igazi csodaszerré válhat. Eleinte persze még erősödnünk kell, hogy aztán gondolkodásunkkal tényleg el tudjuk terelni figyelmünket a kellemetlen dolgokról."
Részlet ,,Az ellenerők felismerése és a belső biztonság létrehozása" című fejezetből:
,,A világban és bennünk is található jó és rossz. Az eddigiekből világos lehet, hogy a jó vagy a rossz létezése hátterében mindig valamilyen lénynek kell lennie, amely azt okozza. Olyan nem fordulhat elő, hogy valami úgy létezzen, hogy a mögött valamilyen lény léte, működése vagy lények egymáshoz való viszonya ne állna. A világ tele van érzékileg látható és érzékileg láthatatlan lényekkel. Nemcsak érzéki-anyagi testtel rendelkező lények sokasága létezik, hanem érzékfeletti lények sokasága is. Az éteri világban számtalan elemi lény él, az asztrális világban asztrális-lelki lény és a szellemi világban szellemi lény. Utóbbiakat nevezzük szellemi hierarchiának. Az embert még nem számítjuk a hierarchiához. Az ember egy tudati fokkal áll feljebb az állatnál. Az emberhez legközelebbi hierarchia, az angyalok birodalma szintén egy fokozattal magasabb tudattal rendelkezik, mint az ember. Az ember fölött kilenc ilyen magasabb fok létezik, tehát kilenc különböző lénycsoport. Ezek nagy részét emberi fogalmaink alapján jónak, az eredeti isteni terv értelmében működőnek nevezhetjük, kisebbik részét bizonyos szempontból rossznak vagy gonosznak, amely az előrehaladó fejlődés akadályozó szerepét vállalta magára. Ez utóbbiakat ezért nem is számítjuk sokszor a hierarchiához.
Mi a jó? Jó az, ami a megfelelő időben a megfelelő helyen lép fel és rossz az, ami idő előtt, túl későn vagy nem a neki megfelelő helyen jelenik meg és működik. Mindegyik világban e kritériumok alapján beszélhetünk jóságról és gonoszságról.
Alapvetően kétféle rossz vagy gonosz létezik, amelyek egyike a jónak nevezhető középútról az egyik véglet felé akar eltéríteni, míg a másik az ellenkező irányba. Az antropozófiában luciferi és ahrimáni lényekről beszélünk, amelyek tévutakra vezethetik az embert. Ezek polárisan ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindegyik fajtának megvan a maga szerepe az isteni világrendben, ám amennyiben túlmennek a nekik rendelt tevékenységi körökön, akkor a gonosz előmozdítóivá válnak. A luciferi és ahrimáni lények is lehetnek szellemiek, lelkiek és pusztán éteriek is. A luciferi erők arról a szellemi lényről kapták ezt a nevet, akiről a Biblia elején olvashatunk. Ő volt az, aki Évát a tudás fájáról evésre csábította. A Biblia ,,kígyóként" ábrázolja.
Lucifer és a luciferi lények az ember benső világának kísértői, amennyiben az embert vágyai és érzései felől közelítik meg. Lucifer volt az, aki a földi fejlődés kezdetén az önzést, az önmagának szerzés vágyát elültette az ember asztráltestébe. De neki köszönhetjük, hogy ezzel a tettével egyúttal az önállóság és a szabadság csíráját is elültette az emberbe. Kísértése nélkül az érzéki-anyagi világba még le nem szállt ,,paradicsomi", lelki-szellemi ember jelenleg is egy inkább lelki-szellemi állapotban, teljesen önállótlanul, az istenek ölén élne, és nem tudna különbséget tenni a jó és a rossz között. Földi-anyagi testbe költözésünk neki köszönhető és e test nélkül nem tudnánk kifejleszteni a szabadságot sem. Mindenféle emberi önzésben, önámításban, önmagunk érdemeinkhez képest történő felmagasztalásában, az önteltségben a luciferi lények játszanak döntő szerepet. Annak ellenére, hogy bizonyos értelemben nekik köszönhetjük a szabadság lehetőségét, mindenféle furfanggal igyekeznek megfosztani a szabadságtól és mindattól a fejlődéstől, amit már korábban jellemeztem. .
Erre törekszik Ahrimán és az ahrimáni lények is, de egészen másként. Miután a luciferi kísértésnek áldozatul estünk és ennek következtében leszálltunk az anyagi-földi világba, ők a külső világ megtévesztésének útján igyekeznek saját hatalmuk alá vonni minket. Az étertestünknél ragadnak meg, és mindenféle lelki-szellemi eszközt igénybe vesznek, hogy elhitessék az emberrel, ami nem igaz a világban. Míg Lucifer saját magunkra vonatkozóan akar becsapni, addig Ahrimán mindenféle hazugsággal tömi tele a fejünket a környező világgal kapcsolatban. Míg Lucifer belülről téveszt meg, addig Ahriman kívülről. Lucifer elhitetné velünk, hogy milyen jó és tökéletes emberek vagyunk, míg Ahrimán azzal foglalkozik, hogy az atomok, a gének, az anyag és az élettelen világ mindenhatóságának tévhitét plántálja belénk. A jelenlegi materialista korban külső életünket tekintve elsősorban az ahrimáni lényeknek vagyunk kitéve. Az általuk inspirált gép- és számítógépkorszakban élünk. De csak azért, mert előzőleg a luciferi lények már előkészítették a talajt számukra a lelkünkben.
Ahogyan a luciferi csábításnak sem feltétlenül rossz következményei vannak csupán, úgy az ahrimáni tevékenységek sem önmagukban rosszak és gonoszak. Csak akkor nem szolgálják a fejlődést, ha azokat az ember énje nem megfelelően használja. A szépségre törekvés, a lelkesedés luciferi adomány. Lucifer ténykedése nélkül most nem hódolhatnánk például a művészeteknek. Az ásványi-anyagi világ viszont nem jöhetett volna létre Ahrimán és serege nélkül. Az ahrimáni lényeket a hazugság és a halál szellemeinek nevezhetjük. A modern természettudomány és a jelenlegi technikai fejlődés nem létezhetne ahrimáni segítség nélkül. Tevékenységük bizonyos értelemben a luciferi lényekkel ellentétes, ezért kiegyensúlyozó hatású. Míg például az irigység luciferi sajátosság bennünk, addig a kritizálás inkább ahrimáni. Az önszeretet minden fajtája luciferi, a gyűlölet inkább ahrimáni. Lucifer túlságosan az egységet és kiegyezést szorgalmazza, az individuális fejlődésre törekvés értelmezését elferdíti és legszívesebben megszűntetné. Ezzel szemben Ahrimán a mindent szétboncoló, széttördelő, az analizáló szellem, az individuumok közötti harc szítója. [...]"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Filozófus - Rudolf Steiner |
|
|
|
|
|
Offline
