|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
|
|
2013-11-10 15:47:04, vasárnap
|
| |
| |
Enyingről Fehérvárra ment vásárra egy pásztor, s utközben a helybeli zsidóval került össze, ki gyapjus kocsijairól lemaradván egy hosszan tartott alku miatt, gyalog ment a vásárra.
Polgárdi fele utja lehetett Fehérvárnak, s gyalog becsületes három óra, ami annál alkalmat¬lanabb volt, minthogy a nap szüntelen nyakukban volt jó meleg sugaraival, mintha csak ő is pecsenyét sütni menne Fehérvárra.
Polgárdihoz nem messze a pásztor nagyon kezdé érezni, hogy kár volt bundáját is gyalogutra elhozni, de ha már itt van, el nem dobhatja, este pedig szüksége lesz reá.
- Jakab! - mondja a zsidónak - nekem itt Polgárdin öt forintnyi adósságom van, - tudod, hogy tinaim a vásárban lesznek, megadom ott a pénzt mindjárt.
A zsidó nem tagadhatta, hogy pénze van, mert valakinek váltott az uton, a pásztor látta; de zálog nélkül nem igen szivesen akart adni.
- Sohase töprenkedjél, - mondja a pásztor - ne, itt a bundám addig is zálogba; ez megér öt annyit legalább, s ezzel a zsidó nyakába dobta a bundát, ki az öt forintot kiolvasta a zsebből.
A pásztor előre sietett, s Polgárdinál a kertek alá került, hogy a zsidót megelőzze, ami ugy is lett; mert a fehérvári vámnál a padon várta be alkonyatkor a zsidót.
Lihegve hozta Jakab a bundát, a pásztor pedig kivette mellényéből ugyanazt az öt forintot, mit a bundára kapott.
Nagy későn jutott az eszébe a zsidónak, hogy a pásztor csak a bundát akarta Fehérvárig elvitetni vele.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-10 15:28:21, vasárnap
|
| |
| |
Platon mosolygós, csöndes agg vala.
S amint egy őszi nap nehéz beteg lett,
leült a földre dús szőlője mellett,
hol elhuzódott háza kertfala.
Reásütött kiszáradott, sudár
nagy termetére a langy napsugár,
tar homlokára fényt merengve szőve.
Mosolygva nézett az agg bölcs előre,
eltűnt előtte már a bú, a kín:
s elmélkedett az élet titkain...
Élvezte csöndben a szelíd magányt,
s amint a megváltó halálra várt:
meglátta árnyát a napos falon.
Gondolkodott: mi a való vajon,
hogy ő-e, aki ül a durva földön,
vagy az az árny, mely üldözi örökkön?
Elmélkedett soká, küszködve várt még,
s azt mondta végre, hogy való az árnyék,
s tünők a portestek s a kósza bolygók,
és fínom ajka édesen mosolygott.
Alkonyra kelve nem hallatva egy jajt,
a fal tövébe bölcselkedve meghalt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 26
|
|
|
|
2013. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
613 db bejegyzés |
| e év: |
7481 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1781
- e Hét: 25412
- e Hónap: 41812
- e Év: 163685
|
|
|
Offline
