|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016-11-04 17:48:15, péntek
|
|
|
Link
A Trio No. 2, E-dúr zongora, hegedű, cselló és , D. 929, egyike volt az utolsó kompozíciók által kitöltött Franz Schubert novemberi 1827-ben . Azt tette közzé a Probst mint opus 100 végén 1828, röviddel a zeneszerző halála és az első elvégzett egy privát partin januárban 1828, hogy megünnepeljék a megbízás Schubert iskolai barátja Josef von Spaun. A Trio között volt néhány néhai készítmények Schubert hallott végre a halála előtt. [1] Ez adta az első saját teljesítményét
Leltár Kántor Péter
Két inget hagytál rám:
egy nyárit, meg egy télit,
egy tavaszit, meg egy őszit,
egy kéket, meg egy kéket.
Két inget, meg két könyvet:
az Orpheus nyomábant,
meg a Fűszálakat,
egy Radnótit, egy Whitmant.
Két inget, két könyvet.
Meg egy sálat, meg egy sapkát:
egy kéket, meg egy kéket.
Meg két könyvet.
Meg a Don Giovannit.
Meg egy Bachot, meg egy Vivaldit.
Két inget: két kéket,
egy nyárit, meg egy télit,
egy tavaszit, meg egy őszit.
|
|
|
0 komment
, kategória: Komolyzene |
|
|
|
|
|
2016-11-04 17:25:34, péntek
|
|
|
Utolsó vers Vezsenyi Ildikó
Azok a nők csinálják jól,
akik érzékeltetik,
hogy megfizethetetlenek.
Mégis, megkérik az árukat.
Ettől, értékesnek tűnnek, a férfiaknak!
Mostantól, nincs több vágyakozás!
Nincs több ingyen dugás!
Nincs több felkínálkozás!
Nincs több tutujgatás!
Férfi vagy már,
s én, nem vagyok a tiéd!
Hogy szeretlek,
nem számít többé!
Hogy beledöglök,
nem számít!
Mit nekem halál,
mit nekem fájdalom!
A tehetség aranyat ér,
és nem alkuszik.
Mert nem hagyom!
A szeretet nem árucikk!
De az szeret, aki ésszel szeret!
A szív, nem jár piacra!
Nem számít, mit érzek!
Nem számít, ki vagyok!
Kit nem szerethetek tovább,
megérintek, és elhagyok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-11-04 17:11:50, péntek
|
|
|
A meghasonlott évszak
.
Ősz van, nézd csak meg jól a bokrokat,
nem ugrál már alattuk rigó.
Átlátni ágaik közt,
mint rommá lőtt házak falán.
Sehol egy harsány szüret, kádkongatás,
sehol egy nevettető, rekedtes csősztülök,
csak zsibbadt gépzenék és rikácsolások a rádióból.
.
A fecskék elmentek rég,
koporsókat vittek magukkal,
mert ismét túl sok a halott körülöttünk,
túl sok az anyaföldnek. Elmagányosodott, háborús
kezek és lábak meredeztek elő a szemfedők alól -
Úristen, mit kezdesz te a Délre
vándorló kezekkel s koporsókkal?
.
Évszak évszak után hasonlik meg
szemünk láttára önmagával. Rozsdás
avar helyett rozsdás vasakba rugdalunk.
Kószál az édes bánat az Adriától
föl a Mátráig, a fölégetett erdőktől
a sínylődő somfák övezetéig, de mi már
nem tudunk ennek a bánatnak nevet adni.
.
A világ süketül s vakul. Egyre kevésbé kíváncsi
arra, ami vesztébe sodorhatja.
Lépkedek fától fáig: bízhatom-e még bennük?
S megremeg-e bőrük kezemtől,
mint megszelídített csikóé? Vagy már
csak rossz emlékeink ők is,
akár a múzeumokba behurcolt századok?
.
/Csoóri Sándor/
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-11-04 17:04:09, péntek
|
|
|
Paradoxon Mukli Ágnes
Mintha egy távoli hang szólna..
mintha bennem visszhangozna
disszonáns hangok , mégis csoda szépek...
mintha leskelődve kísértenének.
Álomba kergetnek, s álomba ringatnak
álmomból keltenek s álmomban elhagynak.
Szavaim hallom s a mélységek titkát,
mit nem érthet meg a nagyvilág.
Szavaid hallom a szél szaggatta éjben,
hogy ítélkezzen távol, s a messzeségben.
Egy röpke percre elhallgatok..
ha kell a nyárral égek, s ha kell megfagyok,
nem akarom tudni a végtelen határát
sem érteni a vad szelek kósza táncát,
sem érezni azt , hogy töviseken járok,
inkább érezzem az igaz valóságot.
Nem akarom , hogy messze menj tőlem
látnám világtalanul is ha itt állnál előttem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-11-04 16:45:57, péntek
|
|
|
A megváltó zene
.
Furulyád néma világűrében,
ahol most lyuk van, volt az éden.
Végleg elveszett, mért tagadnád,
zsebedben barna almacsutkák.
Zeneszó helyett vízszintesen
siklott az űrben minden isten,
vasárnap volt, vasárnap délután.
Árnyék villámlott át a furulyán,
kivágódott egy ablak, így esett,
mindig így esett, függőlegesek
kései nyomán bezuhant a fény,
és megvakultál, és nem volt remény,
de akkor, mint az élet szelleme
kiszökött, szólt a megváltó zene.
.
/Bertók László, az 1978-ban kiadott
Emlékek választása c. kötetéből/
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-11-04 16:31:54, péntek
|
|
|
Kántor Péter: A könyvespolc előtt
Az ördög súgta nekem egy napon,
vagy egy túlbuzgó angyal inkább, igen,
egy olyan, aki folyton terveket sző
az emberek javára állítólag,
ne halogasd tovább, súgta az angyal,
mire vársz? egyszer meg kell tenni úgyis,
gyerünk, selejtezd ki a könyveid!
És nekiveselkedtem mint Toldi Miklós
annak a recsegő könyvespolcnak.
Megpróbáltam kiselejtezni a könyveimet,
muszáj, gondoltam, ha nehéz is,
de mégis, a jövő érdekében,
hogy legyen helye a jövőnek,
hogy tudjam hova tenni, ha jön.
De hiába erőlködtem, nem sikerült,
nem tudtam kiselejtezni egy darabot se.
Talán mind annyira tetszett, azért?
Á, nem! De ahogy beleolvastam
ebbe is, abba is, amabba is,
elkábultam és megszédültem,
rám tört a gyengeség, mellbe vágott,
akár a tavaszi fáradtság,
az a sok fohász, sok akarás
nyomot hagyni, valami nyomot hagyni.
De hát muszáj-e nekem választani
dadogás és dadogás között?
Ugyan, hagyd a csudába az egészet,
súgta a fülembe az ördög,
nincsen jobb dolgod? nincs fontosabb?
ne törődj a selejtezéssel,
majd megteszi helyetted valaki más,
bízd a holnapra a holnapot,
nem muszáj folyton választani,
kergetni folyton az igazságot,
minek gyötörnéd magad ezzel?
majd megpróbálod egyszer máskor.
Körülöttem könyvtéglahegyek.
Bontási terület? Építési?
Szeretnék beköltözni egy toronyházba?
Egy kertre nyíló nyári lakba?
Meghúzódni a hideg elől?
A meleg elől? Ajtót nyitni?
Mit szeretnék? Nagy, tágas teret?
Lerogyni, felpattanni a tükör előtt?
Ex tempore, ó mennyi blabla,
beleolvastam ebbe, abba,
arcok villantak fel előttem,
láttam kíváncsi tekintetet,
csillogó és zavaros szemet,
örök fiatalt, görnyedt hátat,
meztelen mellet, mezítlábat,
lázadót és szimpla hőbörgőt,
hajlékkereső hajléktalant,
láttam bohócot, didergő dívát,
és elkábultam és megszédültem,
és visszadugdostam mindet sorban
oda, ahol eddig is voltak,
egymást gyűrve, taszítva, szítva,
egymás hegyén-hátán szorongva
abban a poros öröklétben,
azon a recsegő könyvespolcon.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-11-04 16:13:16, péntek
|
|
|
Az 1919 és 1982 közt élt Végh György V. könyvéből
Rondó
.
Jaj, hol volt páfrány-szín szemed,
mikor meghaltam, akkor éjjel?
mikor csönddé fagyott zenével
vártak kővévált istenek?
.
Tudtam, hogy elfelejtelek,
mert nem villant belőle fény-jel:
jaj, hol volt páfrány-szín szemed,
mikor meghaltam, akkor éjjel?
.
Voltál s tudom, szerettelek
egyfajta fájó szenvedéllyel -
most köd vagy, árny-arcod nem ér el:
csak űr van már neved helyett.
Jaj, hol volt páfrány-szín szemed,
mikor meghaltam, akkor éjjel?
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-11-04 16:08:31, péntek
|
|
|
Zágonyi Mónika
Hullócsillag
Egyszer volt egy csillag az égen;
eltűnt onnan réges régen...
Szikrákat szórt fenn a sötétben,
fürdött forró Nap fényében.
Elvágyódott messzire onnan,
hullócsillaggá vált nyomban.
Tündöklő volt; röpke kis útján
eltűnődött csillag-múltján...
Kéklő bolygó hűs vize csillant,
tengervízben csillag csobbant.
Látott ott lenn egy pici gömböt;
kagyló mélyén apró gyöngyöt.
Fénylett, mint ő, egykor az égen,
színpompás, mély bölcsőjében.
Víz medrében ó, csak a csend ült;
csillag perdült (vízcsepp csendült),
s vígan gondolt bájosan egyet;
kagyló mélyén ő is gyöngy lett.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-11-04 16:04:40, péntek
|
|
|
A férfiaknak akkora szívük van, hogy sok nő belefér.
Szőcs Henriette
"...a pofon és a simogatás között egyetlen különbség van: az első őszintébb."
Demi Kirschner |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. November
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
284 db bejegyzés |
e év: |
2980 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2776
- e Hét: 9192
- e Hónap: 18375
- e Év: 71083
|
|
|