|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 21:55:00, csütörtök
|
| |
| |
Betűk betűkre
Szép szavak
érzem hívnak
ott kell valahol
megtalálni most
mást megragadni
ha fúj, zuhog
nem számít vele
ür marad nélküle
szavak csak szavak
esők csak cseppek
betűk betűkre...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 21:50:50, csütörtök
|
| |
| |
"Ilyen könnyeket az ember akkor ejt, amikor befejeződik egy álom, és rájön, hogy milyen édes is volt. Vágyik rá, hogy visszatérjen, de szembetalálja magát a borzalmas valósággal, amellyé az álom vált."
(Zach LeBeau)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 21:47:26, csütörtök
|
| |
| |
A szeretet Isten adománya, benne van a mindenségben és minden egyes homokszemcsében.
Szeress minden levelet, Isten világosságának minden sugarát.
Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent.
Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt.
Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni.
Végül eljutsz majd odáig, hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot.
Dosztojevszkij
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 21:37:57, csütörtök
|
| |
| |
Hervay Gizella: Levél helyett
Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.
Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.
Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.
Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.
A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. E1 kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont.
De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 21:30:53, csütörtök
|
| |
| |
Amikor a Róka visszatért Yonghoz, Yong már nem volt fiatal. De szellemét és testét nem kezdte ki az idő, mert a benne lévő erő szüntelen táplálta azokat. Yong lelke fény volt és tündöklés, teste finom bársony, amely élt, ragyogott, meleg volt és puha. Amikor a Róka megérintette Yong lelkét, az felragyogott és a Róka gyönyörködött benne. Amikor pedig megérintették egymást, nagyon boldogok voltak. Minden lélek-fény, minden érintés egy-egy külön szertartás volt számukra, áldozat a szépség, szerelem és bölcsesség oltárán.
Egyik este, amikor már minden csendes volt, s bent a házban csak a lámpa világított, Yong azt mondta a Rókának:
- Itt van a homlokom, érintsd meg és erős leszel.
- Itt van a szemem, nézz bele és csodákat fogsz látni.
- Itt van a hajam, az Éj-bársony. Rejtőzz el benne és boldog leszel.
- Itt vannak a kezeim, fogd erősen őket, mert a tieid.
- Itt van az ajkam, csókold meg gyengéden, hogy édes legyen az esténk.
- Itt vannak a kebleim, érintsd meg őket, mert az jó nekem.
- Itt van az ölem, puha és meleg. Fedezd fel bátran, s ha elfáradtál az úton, pihenj meg benne. Nyugalmad és kedves álmod lesz rejtekében.
- Itt vannak a lábaim, becézd ujjaimat ajkaddal külön-külön, vedd, mint édes gyümölcsöket, mert az mennyei gyönyör nekem.
- Itt vagyok neked. Vedd, ami a tiéd, s akkor nagyon boldogok leszünk.
És a Róka elvette, ami az övé volt, és boldogok voltak akkor, és még sok csendes, lámpafényes estén is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 21:18:46, csütörtök
|
| |
| |
A SZERETET hatalma
(Emmet Fox)
Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le.
Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana.
Nincs ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna.
Nincs az a szakadék, amelyet a szeretet át ne hidalna.
Nincs fal, amelyet a szeretet, le ne döntene.
Sem bűn, melyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni.
Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond.
Milyen reménytelenek a kilátások.
Milyen kusza a zűrzavar. Milyen nagy a hiba.
A helyesen értelmezett szeretet mindent megold.
S ha elég erős benned a szeretet, te leszel a világ legboldogabb és
legerősebb embere.
Valahol a világűrben volt egy hatalmas, fénylő bolygó. Lakói mindig boldogok voltak, ezért is nevezték Boldogságnak. Már időtlen idők óta a jóságos Taya uralkodott ott, aki nagyon szerette a népét. Senki sem tudta, hány éves lehet, mert bár hófehér haja és hófehér szakálla volt, a szemei fiatalosan, élénken ragyogtak. Aki egyszer belenézett a szemébe, örökre boldog lett. Nem volt hát meglepő, hogy a világűr minden tájáról özönlöttek, akik Boldogságon szerettek volna élni.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 21:08:21, csütörtök
|
| |
| |
Őri István
A SZERELEM ILLATA
Egyik nap, amikor hazaérkeztél egy hosszú, fáradt nap után, egy pillanatra megálltál az ajtóban, mintha kint felejtettél volna valamit és haboznál, hogy visszamenjél-e érte. Hajadat meg-meg lebbentette az esti szél, mosolyod napfény volt.
- Kerülj beljebb, kedves - mondtam, s te beléptél, táskádat letetted egy székre. Egymásra néztünk, ajkad picit nyitva; hozzád léptem, arcomat arcodhoz szorítottam, megcsókoltalak. Éreztem bőröd illatát és azt, hogy a fáradtság kezd eltünedezni belőled. Kihúztad magad, egyre erősebben öleltél, s én átvettem tőled minden terhet, minden bánatot és rosszat, amit a nap rád rakott. Kivirágoztál, homlokodon és nyakadon az élet apró harmatcseppjei csillogtak, s megéreztem belső tüzed illatát.
A csók végtelen volt, nyelvünk bohón játszadozott egymással, mohón kóstolgattuk egymás nedveit, mert azok a nektárnál édesebbek voltak. Nem szóltunk, mert nem tudtunk szólni, de testünk azt mondta: ,,Még..."
S amikor már levegőt is alig kaptunk, amikor már semmi nem volt elég, gyengéden kibontakoztál az ölelésből és azt suttogtad: ,,Hosszú volt a nap. Csak egy gyors zuhany. Mindjárt elkészülök, kedves."
Tudtam, ez a szerelem illatainak elrablását jelenti, s azt nem akartam. ,,Ne menj!" Elmosolyodtál és ott maradtál velem. Lerúgtad a cipődet, lábujjaidat tornáztattad. Én csak néztem elbűvölten a legszebb lábakat, térdreestem és megcsókoltam őket. ,,Ne tedd ezt, kedves." mondtad. ,,Egész nap cipőben voltam..." De annál erősebben szorítottam ezt a két gyönyörűséget és egyre mohóbban szívtam illatukat, mert az a szerelem illata volt nekem: a Te illatod. Amikor ujjaidat harapdáltam, kicsit megremegtél és sóhajtottál, hogy csak én hallottam.
Felálltam, mert látni szerettem volna szemed, orrod, füled, hajad, mindened. Újra magamhoz öleltelek, hajadban bolyongtam, éreztem illatát: az is a szerelem illata volt. Majd a nyakadat fedeztem fel, karodat, kedves kezedet. S te hagytad mindezt, mert jó volt neked. Közben egyre illatosabb lettél, tested harmatos gyöngy-ruhába öltözött, s a fénylő gyöngy-kórus azt énekelte: ,,Az italod vagyunk. Végy magadhoz, mert látjuk, szomjúhozol, és mi arra rendeltettünk, hogy oltsuk szomjadat." Elvettem ruháidat, bársony-halmaidról felittam az édes cseppeket, köszönetképpen megcsókoltam őket, játszadoztam velük. Újra kisgyermek lettem, aki keresi és meg is találja az élet italának forrását. Rózsabimbóid szárba szökkentek, kinyíltak, kínálták kelyhüket, s én ajkammal elfogadtam őket. Arcom hozzájuk tapadt és hallottam szíved dobogását.
Meglátogattam karjaid hajlatát is, ahol a pici barna selyem-erdők új és új felfedeznivalót tartogattak számomra. Játszottam a selyemszálakkal, bolyongtam a selyem-fák között. Selyem-ágak simogatták az arcomat, s csak rohantam, egyre beljebb az erdőben, mert a simogatás jó volt. Amikor megszomjaztam, ajkammal felittam a dúsan párálló szerelem-erdő italát.
Kedves halmaid között tiszta forrásból patakok csordogáltak arra, ahol a nagy titkok rejlenek. Követtem őket egyre lejjebb és lejjebb, mígnem egy puha dombon dús erdőbe értem, amely épp oly bársony-finom volt, mint a kisebb testvérei karjaid védelmében.
Csókoltam a patak medrét, elkóboroltam a melegbarna bársony-erdődben, jártam a szélein, bementem a mélyére is, s talán el is tévedtem volna a sötétben, ha hó-szín combjaid fénye nem mutatja az utat. Bűvös erdőd gyönyörű párába burkolózott és szerelmed illata soha nem érzett vágyakat keltett bennünk. Betelni nem tudtam velük, de tovább mentem ajkaid felé, melyek kaput nyitnak egy másik világba, s amelyeket éppen úgy lehet csókolni, mint amik kedves hangodat adják nekem.
Ajkaid szétnyíltak, forró-ölelőn, s éreztem, hogy minden mozgásban van, minden lüktet, csókjaim nyomán szerelmünknek új bővizű forrásai nyílnak, éreztem a szerelem illatát, éreztem a szerelem ízét és velük sem tudtam betelni. Bejártam barlangod mélyét, megérintettem pici zászlócskádat, amely peckesen magasodott ajkaidból és azt mondta: ,,Itt vagyok, szép vagyok, nagy vagyok!" S amikor már minden tűzpirosan izzott, amikor már azt hittem, mindent megkóstoltam, azt suttogtad: ,,Ne várass soká!"
Nem várattalak, felemelkedtem hozzád és egyek lettünk. Szemünkben könnyek csillogtak, mosolyogtunk és pihentünk egymásban. Majd ölelésünk erősödött, csak illatok voltunk, s nem tudtuk, melyik illat kié, de nem is volt lényeges, mert ami egy, ott nincs kettő. Bűvös barlangod szoros gyűrűbe vont, mozdulni sem tudtam, de nem is akartam mozdulni. Lábaid derekam körül tartottak fogva, de fogoly akartam lenni. Ajkunk újra találkozott, nyelvünk újra játékba kezdett, ittuk egymás nektárját újra és újra, mert adni akartunk egymásnak valamit, mielőtt az illatok a semmibe vesznek és a szerelem patakjai elapadnak.
Testünk vad táncba kezdett. A gyönyör szellemét megidézendő, varázsigéket kiáltoztunk, miket néha magunk sem értettünk. Amikor a varázsszavak elfogytak, ősi hangok szakadtak ki belőlünk, sóhajok, nyögések, rekedt boldogságok. A gyönyör szelleme jól értette ezeket, és busásan jutalmazott minket. Majd lassult a tánc, a szellem visszavonult barlangjába, hogy előkészítse a legszebbet, a legnagyobbat, amit egy gyönyörszellem adhat az ölelkező párnak. Vártunk erre a legszebbre mindketten, szinte mozdulatlanul, de a belső tűztől, erőtől korbácsolva.
Amikor éreztük, hogy itt az idő, vagy mert már nem bírtuk a várakozást, újra mozdultunk mindketten, s akkor megéreztem kedves barlangod különös lüktetését és valami kis dombocskát ott belül, ahol minden meleg, szép és titokzatos. S ahogy táncunk újra kezdődött, a kis domb egyre nagyobb lett, és amikor úgy éreztük, hogy már ez a vég, új forrás fakadt belőled, mindennél forróbb, erősebb, mindennél édesebb. Testünk megfeszült, újra előtörtek az ősi hangok, de most sokkal erőteljesebben, mint korábban. A sikolyok nem akartak véget érni, közben a szerelem nedvei és illatai kitöltöttek és betakartak minket. Úsztunk egymásban, ittuk a mennyei italt, és nem engedtük el egymást.
Melegbarna selyem-erdőid édes vizei a beteljesült szerelem új illatát sugározták felém. A szerelem illatától megrészegültünk, elbódultunk, csendes álomba merültünk, egymásban maradva, mert az nem lehet, hogy elváljunk.
Álmodtunk erdőkről, ahol hatalmas fák nőttek, selyem-szárnyú madarakról, és egy kristály-patakról, amelyek vize belőlünk fakadt. És láttuk, ahogy kiemelkedik a habokból egy gyönyörű gyermek, felénk nyújtja kis kezeit, s mi kézen fogva elindultunk felé.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-23 08:05:36, csütörtök
|
| |
| |
Mindenki játszik a maga módján. Játék, ha büntetsz, ha húzod az időt, ha más idegeivel játszol, ha épp nem válaszolsz, játék az önös érdek, ha kétfelé játszol. Mindenki játszik valamilyen szinten, bár vannak kivételek. De ki az, aki manipuláció mentes? Van olyan, aki nem latolgat, nem mérlegel, és, aki nem a saját biztonságára játszik? Van olyan, aki tiszta szívvel él? Shakespeare jól mondta: színház az egész világ. S, ma nagyot mosolyogtam. Mert mindig mosolygok mikor újra eljutok a felismerésig, hogy csak egy bábu voltam. S, a legcsúnyább, hogy a játék játékot szül, mert az ember egy idő után felbőszül, és a fullánk, mely egyre mélyebbre fúródva mérges gennyé válik bizony téged is a játékosok sorába juttat, s nem leszel más, mint egy játékos maga. A döntés lesz, az, ami a tiéd, hogy beállsz e a sorba. Én játékosnak pocsék vagyok, van is seb, s kell ehhez ideg bőven. S, mi a vigasztaló? Bár nem vigasztal, de mégis mosolygok azon, amikor látom, hogy a nagy játékosokat még nagyobbak falják, és még te életben maradtál, a támadóid megfutamodtak. Rossz útnak rossz a vége, s ezt csak azok tudják, akiknek van még lelke.
/Nemesfalvy Réka /
Soros a mumus.....és az igazság....Az emberek hülyítésének van Magyarországon! Sok elmebeteg fidesz-szavazónak lett a rögeszméje ....de nem létezik, csak a fideszes fejekben. 28 -éve a rendszerváltás óta eltelt idő után hülyébbek vagyunk mint a jobbágyok a Dózsa- féle parasztlázadás idején.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
329 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3510
- e Hét: 9926
- e Hónap: 19109
- e Év: 71817
|
|
|
Offline
