|
2019-06-29 13:15:39, szombat
|
| |
| |
Puszta Sándor: Vádlottak padján
Neve: Puszta Sándor
Kora: Huszonnégy év.
Haja: Barna.
Szeme: Kék is lehetne, de az is barna lett,
Belehalt az ősz mikor született.
Arca: Ovális. Homloka: Fehér.
Vádlott lett, s nem tudja miért.
Vád:
Szereti a csendet, holdfényes álmot.
Néha kezébe fog egy mese-husángot
S gondba-fúlt lelkéről elveri a bút.
Utálja a Kartelt. És a Háborút.
Vád:
Kicsit ábrándos, csodakergető.
Hiszi, a földre újra eljön Jézus,
Ki az egyenlőség, Igazság, és az Út.
Hiszi, hogy újra eljön Ő!
Vád
Egy kissé, kissé bizony fiatal
S az élettŐl már mindent megtanult.
Új jövőnek harangját kongatja,
Mi dicsőbb és szebb lesz, mint a múlt!
Vád:
Éneke néha túlontúl merész,
Újzengéső, dacos, mélyet kongató.
Szava mégis a pusztába kiált,
Mint Sina-hegyén a prófétaszó--...
Vád:
Csillagot les hosszú éjszakákon,
Látomást lát, fénylő utakat keres.
Végigvágtat a magyar ingoványon,
Mint Gellért, legendás vándorszekeres.
Vád
Istent és hazáját nagyon szereti.
Gyűlöli a lompos, cifra úri szót.
Szent Pusztaszernek ős-dalát dalolja,
A gőgöset és örök lázadót...
Vád:
Hogy kissé korábban született
S vállal nagyobb, mint a többiek.
Forrás, vizében szárnyas csillagok,
Meríthessenek belőle több hitet.
Vád, vád után... S újra, újra vád!
A Bíró néz s arca épp olyan,
Mint a mélyből titkosan feltörő
Örökváltozású idegen folyam...
A Bíró néz... Újra, újra kérdez.
Bűnei...-- Adatok -- A vádak ezek...
Fejem lehajtom, magamban mondom:
Minden igaz. Én nem fellebbezek.
Ítélet zúg. S a messzi, messzi kékből
Fejemre száll nagy, tüzes korona,
Kínzom, gyötrelmes, szép poétasors
És nem vehetem le róla soha!
Csak állok, állok, tehetetlen, szótlan,
Piros higanyként lobog fel a vérem.
Fölöttem a sors végzése harsog:
A vádlott bűnös!
Arra ítélem, hogy éljen!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Puszta Sándor |
|
|
|
|
|
Offline
