|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2020-07-16 19:19:48, csütörtök
|
| |
| |
Hámori Attila: A pirkadat köntöse
Volt egyszer egy lány. Az üveghegyektől nem messze lakott a vénséges vén erdő közelében. Kunyhója úgy fehérlett, hogy bármely palota elszégyellhette volna magát az összehasonlításnál. Ez a lány ismerte a lepkék szárnyán a rajzokat, ismerte a madarak táncának ütemét, a légbe merülő íveléseket, a földre ejtett tollak színeit. Beszélni tudott az állatokkal. Kunyhójában őrizte és gondozta Apót. Történt egy szép napon, meglátogatta őt az időt felügyelő manó. Odaállt a lány elé és ennyit mondott: üzenetet hoztam, neked kell megszőnöd
a pirkadat köntösét. Hogy hogyan csinálod, azt te találd ki. Niké, -mert így hívták a lányt- elgondolkozott, de nem szólt semmit. A manó hamarosan eltávozott.
Teltek-múltak a napok.
A vénségesen vén erdő talányosan zúgott. Zöld árnyalatok foszforeszkáltak, néha megzörrent a föld a levelek hullásától. Niké a madarak táncát figyelte és kibetűzhetett
ebből egy mondatot. " A köntös a lélek ruhája ", ez volt az égre írva. Megértette. Attól a perctől kezdve nagyobb gonddal ügyelt az arckifejezésére és igen, az erdő fáira is. Amennyire lehet mindegyikre külön. A fák énekelni kezdtek és véget nem érően hullámzott az ének. Az üveghegyek visszacsilingelték a hangokat. A pirkadat köntöse szövődik, szövődik. Nem érhet véget a mese, lám.
Kép: Josephine Wall
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-16 19:16:03, csütörtök
|
| |
| |
Karinthy Frigyes: Lekéstem a vonatot
Ezt bizony így szokták mondani, bár - szerintem - puszta előítélet az egész: azt is lehetne mondani, hogy a vonat megelőzött, nem várt meg, megszökött előlem, de persze az emberek hajlamosak rá, hogy inkább a vonatnak higyjenek, ha pontosságról van szó és nem nekem, eleven értelemnek, aki szabatos számtani művelettel állapítottam meg, hogy még kényelmesen bemehetek a teniszlabdákért is, egy Estet is vehetek és telefonálhatok is, még mindig marad öt percem és öt perc alatt a taxi kétszer megcsinálja azt a kis utat. A taxin nem is múlott, nem tehetett róla, hogy a közlekedési rendőrök öt perc alatt tizenkétszer állították meg, amiből rögtön sejtettem, hogy baj lesz.
Látták már önök egy vonat utolsó kocsijának a hátát, úgy körülbelül ötvenméternyi távolságból? Mondhatom, kellemetlen látvány. Széles és szemtelen hát és mintha röhögne, vagy szamárfüleket csinálna, ahogy egyre kisebb lesz az összeolvadó síneken. S ami a legborzasztóbb, az ember nem tudja levenni róla a szemeit - az ember leteszi a két bőröndöt, a kicsit meg a nagyot, meg azt az ujságpapírba bugyolált vacakot a sín mellé és nézi a vonat hátát, míg el nem tűnik, holott oly kevéssé valószínű, hogy megfordul és visszajön. Csak mikor végleg eltűnt, sóhajt egyet az ember és megkérdezi a vasutast, mikor megy a legközelebbi? S amikor megtudja, hogy másfél óra múlva, fogja a bőröndöket és azt a vacakot, beteszi a ruhatárba és kimegy a Teréz körútra.
És azon tünődik, hogy most mit tegyen. Másfél óra kevés hozzá, hogy valamihez foghasson és sok, hogy egy helyben álljon, vagy leüljön a padra. A család kint van a nyaralóban, nincs a közelben ismerős, kávéházba se érdemes bemenni, ilyenkor, kánikulában, rendes ember nincs Pesten, aki itt van, az mérges és elkeseredett, kár szóbaállni velük.
És ahogy sétálok a forró körúton, egyszerre furcsa érzésem támad.
Ráeszmélek a helyzetre: lakható lakásom nincs a városban, családom máshol tartózkodik, ismerőssel se igen találkozhatom. Poggyászom a pályaudvaron, másfél óra múlva elutazom.
Világos, miről van szó. Átutazóban vagyok, egy idegen nagyvárosban.
S ekkor, váratlanul, érdekessé válik a Nagykörút és az Oktogon és az emberek és a csilingelő villamosok. Az idegenség pezsdítő izgalma fog el. Vizsgálom a típusokat, próbálom ellesni a beszélgetők szavát.
A rendőrt hosszan és szakértelemmel figyelem és megállapítom, hogy sokkal fegyelmezettebb, mint nálunk, Arkansasban.
S amikor, vagy egy óra múlva, az Abbázia előtt megkérdezek egy hordárt, hogy merre jutok legközelebb a nyugati pályaudvarhoz, rajtakapom magam, hogy így mondtam "nyugáti".
A hordár határozottan észre is veszi az idegen akcentust és németül válaszol.
Fotó: A Nyugati régen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karinthy Frigyes |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-16 19:12:51, csütörtök
|
| |
| |
Torild Wardenær: Talán átaludtuk az életet
Talán átaludtuk az életet
alvajáróként sodródtunk szerelemtől szerelemig
elmotyogtuk magunkat a nyelv mindenhatóságáig
elálmodoztunk a valóság határáig
kicsúsztunk a mindennapokból, az évtizedből.
Talán azúrszemekkel ébredünk majd a halál küszöbén
szánkban nyaraink arany ostyáival
ajándékként adjuk magunkat vissza a földnek
igen, most már biztosan tudjuk: a jövő megkap minket
a néma birkák és a meleget szerető kabócák lesznek tanúink és
az áldozati hely legmagasabb pontjáról
a bűntől érintetlen fekete rigó majd
énekel, énekel.
Gógl Réka fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-16 19:10:50, csütörtök
|
| |
| |
Haász Irén: Hit, remény, szeretet
A létünk szakadozó fonal,
hol tépi a Sors, hol csomózza,
de visszabontani orozva
nem engedi. Záró a vonal,
- talphoz tapadó - amin járat,
nincs letérés. Csak láthatatlan,
kényszer-pókfonalból szőtt katlan,
s zuhognak ránk csillanó szálak...
A hitünk kormányt vesztett hajó.
Dülöngél, inog, elsodorja
az áramlás, a szél-motolla;
a matróznép borissza tahó,
koncért tülekszik Júdás-csókkal...
Kapitányuk, a remény-írmag
magában ugyan mennyit bírhat
az ellene dolgozó sokkal?
Egy kormos gyertya a reménység.
Kopik, saját magát felfalja,
hamis képet vetít a falra,
míg viasz-könnyeiben szétég.
De kőlevessel táplálkozva
még ez se legyen? Hideg kályhán,
hámló habarcsú házak táján
mégiscsak nagy becsben van tartva.
Szeretetünk meg tünde-asszony...
Sokszor megcsalták, mégis fényes,
arany almákat dob az égnek,
hogy mosolya tavaszt fakasszon.
Kemény telek minden ízében
egyetlen túlélt rózsahalom,
lanthang fátylába bújt amazon,
fő örömünk Léthe vizében.
kép:Josephine Wall
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2020. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
135 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1913
- e Hét: 8767
- e Hónap: 18353
- e Év: 87273
|
|
|
Offline
