|
2016-08-20 22:37:14, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Kit bármilyen szél eltéphet a tőtől,
s amelyen lombja kivirult - a földtől,
- csak lenge gyom, mely az avarból nőtt föl.
Súlyos magként hullottam én a mélybe,
átjárt, feszített íze, hűvössége,
s ott nyílt ki szívem, mint két sziklevélke.
S most átkarolom millió gyökérrel,
szívós, görcsösen tartó öleléssel
mi engem nevelt, - nem engedem én el!
Életünk frissen nyílt barázda mélye,
feltépett árkai, jó televénye,
botlasztó hantjai, szik-keménysége,
bennetek fogantam! - Már nincs egy rög se,
melyhez ezer hajszálgyökér ne kötne,
s mit gyökeremmel ne én fognék össze!
Mint könyörgő ujjak, úgy kulcsolódom
minden omló göröngyre, s úgy fonódom,
hogy körülöttem a táj szét ne hulljon.
Gyökereim egyetlen porszemet sem
engednek szóródni forgószelekben.
Égő szik ez - de benne gyökereztem!
Tövises és virágzó szerelemmel
karollak, drága föld! Te se engedj el!
Ne engedj szállni a szelekkel!
1956
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: v- Váci Mihály |
|
|
|
Címkék: forgószelekben, hajszálgyökér, gyökeremmel, kulcsolódom, sziklevélke, gyökereztem, szerelemmel, körülöttem, keménysége, televénye, gyökereim, hullottam, porszemet, feszített, feltépett, hűvössége, bármilyen, öleléssel, szelekkel, görcsösen, gyökérrel, botlasztó, átkarolom, göröngyre, szóródni, engednek, bennetek, egyetlen, eltéphet, fogantam, könyörgő, kivirult, karollak, barázda, frissen, szállni, avarból nőtt, Váci Mihály,
|
|
Offline
