|
2015-03-14 10:09:51, szombat
|
| |
| |
Március 15 minden magyar számára a szabadság kivívásának jelképévé vált. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy milyen egységes volt akkor az ország. Lengyel, szlovák, csek, szerb, horvát, zsidó, cigány...és még sorolhatnám, - mind magyarnak vallotta magát mindhalálig. Jó lenne, ha ezt is megszívlelnénk az ünnep alatt. Ne engedjük, hogy bárki, bármikor, bármilyen indokkal megossza ezt a nemzetet, mert aki itt él, és tesz a hazáért az magyarabb a magyarnál bárki is az őse. Ez a mi szülőföldünk, ahonnan még a nyomor sem üldözheti el azt, aki még tenni akar.
Az én ünnepem...
Az én ünnepem nem kérkedő,
Jöttét világgá nem kiáltja,
Lelke tiszta, őszinte, meztelen
Születik erre a világra.
Az én ünnepem nem hivalkodó,
Giccses-pompát nem ölt magára,
Csendben bújik meg szívemben,
Boldog-ölelő némaságban.
Az én ünnepem nem múlik el,
Mikor a gyertyák csonkig égnek,
Szelíd fényét magamban őrzöm,
S mindennap újra lángjába nézek.
Bencze Marianna
Petőfi Sándor - MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
(Pest, 1847. február.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Petőfi Sándor |
|
|
|
Címkék: megszívlelnénk, szűlőföldemet, szégyenlenem, gyalázatában, szülőföldünk, játszottunk, sorolhatnám, természetem, mindhalálig, kősziklákat, sajnáljatok, kivívásának, tekintetet, testvérink, nemzetemet, szégyenben, némaságban, hallgatunk, szomszédig, ugyanakkor, legkisebb, szabadság, felröppen, hegedűink, nevetésem, színpadán, kedvemben, legjobban, magyarnak, üldözheti, mindennap, magyarabb, jelképévé, magyarnál, szívemben, tetteidet, szabadság kivívásának, ünnep alatt, magyarnál bárki, gyertyák csonkig, szépség gazdag, föld végét, öröm legjobban, bánat idejében, multnak tengerén, legkisebb szerep, föld kirántott, villámot éjjel, második szomszédig, Bencze Marianna, Petőfi Sándor, MAGYAR VAGYOK,
|
|
Offline
