|
2018-09-04 11:47:41, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Böbi kutyuskám, emlékére...
Te voltál a Fény, Te voltál az élet,
melegség, napsugár a téli hóesésben.
Legdrágább Kincsem, a szemem fénye,
ölelő karom, minden rezdülése.
A mosoly, az öröm, minden, mi szép volt,
Kialudt a Fény, eltűnt a mosolygás,
szomorú az élet, hogy távoztál.
Rád találtam, mint kincset őriztelek,
drága lényedet mindentől féltettem.
Egyetlen erő volt csak, ami győzött: a HALÁL
elvett tőlem, magával vitt,
Nem tudlak feledni, nem múlik fájdalmam,
nincs, ami enyhítse, csak nézek, szótlanul.
A szeretet, mely lényedből sugárzott,
erőt adott nekem, bármi is hiányzott.
Most Te hiányzol nagyon, nem pótol semmi,
a fájdalom, a szenvedés nem akar szűnni.
Soha semmi nem pótol, mondhatja bárki,
Szerettelek, Böbikém, mindennél jobban,
erőt adtál, mosolyt a hétköznapokban.
Köszönök mindent, minden órát, percet,
ennyi volt, nincs tovább, az életed lepergett.
Megszületünk, élünk, az élet véget ér,
Örök álmod nyugodt legyen, kísérje a fény!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Búcsúzás... |
|
|
|
Címkék: hétköznapokban, megszületünk, szerettelek, legdrágább, féltettem, mindentől, szótlanul, mosolygás, lényedből, őriztelek, hiányzott, mindennél, lepergett, mondhatja, szenvedés, rezdülése, sugárzott, fájdalmam, kutyuskám, hóesésben, találtam, emlékére, szeretet, fájdalom, melegség, köszönök, enyhítse, egyetlen, napsugár, lényedet, hiányzol, távoztál, győzött, magával, mindent, kincset, téli hóesésben, szemem fénye, életed lepergett, élet véget, Legdrágább Kincsem, Most Te,
|
|
Offline
