|
2018-07-22 09:14:29, vasárnap
|
| |
| |
Anne de Noailles
Ha egyszer meghalok
Ha egyszer meghalok, e könyv hirdesse majd:
szívből szerettem én az örömöt s a dalt, -
hadd lássa a jövő, hadd mondja el az ének:
mily kedves volt nekem e víg világ, az élet.
A munkás rétet és tanyát figyeltem én
a négyszer változó esztendő ütemén,
mert szép a föld, a víz s a láng, ha égbe reszket,
szép mindenütt, de benn, lelkemben ott a legszebb.
Elmondtam mind, amit éreztem s láttam itt,
nem félte szívem az igazság láncait,
oly szerelem lakott szivemben, oly tüzesség,
méltó, hogy néha még holtában is szeressék,
s egy ifju egykoron, olvasván versemet,
érezze, hogy szive megdobban, megremeg,
és hús-vér asszonyát, az élőt, elfelejtve,
csak engem hívjon és öleljen át a lelke...
Kardos László fodítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 4. |
|
|
|
Címkék: elfelejtve, szivemben, figyeltem, szeressék, elmondtam, mindenütt, lelkemben, megdobban, szerettem, asszonyát, legszebb, meghalok, noailles, fodítása, négyszer, esztendő, szerelem, tüzesség, megremeg, hirdesse, olvasván, holtában, versemet, egykoron, változó, öleljen, láncait, igazság, éreztem, reszket, egyszer, szívből, mondja, ütemén, láttam, lakott, munkás rétet, négyszer változó, igazság láncait, ifju egykoron, Kardos László,
|
|
Offline
