|
 1/6 oldal 
|
Bejegyzések száma: 50
|
|
|
|
|
|
2010-01-17 22:56:45, vasárnap
|
| |
| |
Együtt jártak ők sok éve már
egy fiú és egy lány, két jóbarát.
Hideg tél, meleg nyár, napsugár,
kinn találta őket a kis utcán.
Fogták egymás kezét, beszélgettek sokat,
suttogtak egymásnak csacsi szavakat.
Boldogok voltak ők, mint senki más,
szerették egymást a fiú és a lány.
Egy szép napon így szólt a lány:
,,gyereket várok, szép kisbabát!"
Sugárzott a szeme az örömtől,
de a fiú nem szólt, csak elköszönt.
S többé nem jött vissza már,
nem várta a lányt a Duna partján.
Elment némán és hidegen,
Ez volt tehát a ,,nagy szerelem".
És megszületett a kisfiú,
kék szemű, barna hajú.
Boldog volt nagyon a lány,
hátha eljön az apja talán.
De nem jött, hiába várta,
és a hetek, hónapok egyre szálltak.
De ő mégis reménykedett, hátha visszatér,
de a fiú akkor, akkor már másnak regélt.
Egyedül élt a lány a kisfiával árván,
benne lelte örömét, és elmúlt ifjúságát.
Nőtt a kisfiú, napról-napra szebb lett,
kimondta az első szót, a legszebbet.
Egy szép napon sétálni mentek,
a kisfiú ott totyogott anyja mellett.
A szűk utcán, ahol azelőtt jártak,
arra mentek ők még egyszer utoljára.
Felvillantak a régi szép emlékek,
az elmúlt boldog napok,
S felsóhajt a lány:
,,milyen kár, hogy egyedül vagyok!"
A sarkon egy ifjú pár köszönt rá,
egy kék szemű, barna fiú és egy szőke lány.
Visszanézett a lány könnyes szemmel,
és így szólt fiának:
,,Látod, ez volt az apád!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELEM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-17 22:47:26, vasárnap
|
| |
| |
Vidám fergeteg közepém találkoztam vele.
Magas volt barna és jóképű"akár egy jó képű jegenye"!
Így szólt:Kislány szabad egy táncra alig tudtam kimondani"igen"!
A zenekar keringőt játszott,s minket elsodort a tömeg.
Szeme égő tűzként sugárzott,mikor rám nézett nevetett!
Tudtam és éreztem,hogy Szeretett!
Az egész úgy telt el mint egy álom,búcsúzáskor így szólt:Kislány imádom!
Egy esztendő telt el azóta,olyan lassan szállt mint egy pillanat.
S loptunk egymástól forró csókokat!
Azt hiszem boldogok voltunk,szerettük egymást nagyon.
Míg a tragédia meg nem történt egy forró nyári napon!
A suliból hazafelé mentem mikor megpillantottam valakit!
Én inteni akartam hisz ő már messziről intett!
Akkor vettem észre valamit ,és nem emeltem fel a kezem.
Kezét egy ismeretlen kéz szorította.
Milyen fájdalom volt az nekem,hát így szeret ő engem!
Ezt tette velem,én inkább meghalokhisz mit ér az élet!
A kanyarban egy Fekete Opel mint egy fekete veszedelem!
Én hirtelen az úttestre léptem,a többire már nem emlékszem.
Amikor magamhoz tértem hatalmas tömeg állt körülöttem!
Csak az nem állt akit a legjobban Szerettem!
Akkor vettem észre,hogy egy test hever mellettem!
Alig volt benne élet,félig élt félig halott volt,de megszólalt!
Kislány meg kell mondanom,az a lány a húgom volt!
A fiú ajkán egy vércsepp jelent meg.
Gyöngülő kezével megszorította kezemet.
Utolsó erejét is összeszedte és egy mondatot rebegett:
Gondolj felőlem bármit kislány,én akkor is Szerettem!
Mardos a keserű vágy,örökös gyász az életem mert.
Volt egy fiú ki azzal halt meg hogy Szetettem!!! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELEM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-17 22:41:40, vasárnap
|
| |
| |
Éjszaka van. Aludni nem tudok.
Sírok s magányba burkolózok.
Egyedül vagyok.
Nincs, aki dobna egy jó szót felém.
Mindenki bánt...mostmár elég!
...Nincs erőm...szomorú vagyok...
"-Miért nem vigyáznak rám is angyalok?"
Ekkor egy huncut hangot hallok;
"-Márpedig én itt vagyok!
Kicsilány, nem lehet mindig felhőtlen az életed.
Nem tudok mindenben segíteni Neked!"
Azt gondoltam álmodok,
Mert ilyet életben soha nem láthatok.
"-Nem álom ez Kicsilány,
Hanem a valóság csupán."
Így szólt hozzám halkan, csendesen,
S innentől változott meg az életem.
Tudtam, s éreztem már,
hogy van valaki, aki vigyáz rám.
Félőn közeledtem felé,
S leültem lassan mellé.
Olyat éreztem, mint még soha,
Mintha mennyekbe repültem volna.
Olyan volt, mint egy mesebeli csoda,
S az Angyal a varázsport körénk szórta
S ezt mondta:
"-Most elkalandozunk a múltadba!"
Először könyörögtem ellene:
"-Nem akarok szembenézni vele!
Fájna csak a szívem,
Mert újra átélném azt, mikor bántották a lelkem.
Újra lennének érzéseim, fájdalmaim,
Nem akarom ismét átélni bántalmaim!"
Eképp szólt az Angyal:
"-Szembe kell nézned a múltaddal!
A múltad is Te vagy, jelenben élsz,
S vigyázz arra, hogy a jövőbe hogy térsz!
Én megmutatom Neked a valóságot, amit nem vettél észre,
Mert bele voltál butulva egy fiú, általad vélt szerelmébe."
Nem ellenkezhettem tovább, tudtam már, mit akart;
Felnyitni a fáradt szemem előtt a bajt.
"-Nem bánom, Veled tartok, hiszen kíváncsi vagyok."
Egy szót mondott az Angyal, s repültünk a pillanattal.
Visszapörgettük életem fájó perceit
S a csalódásom okait.
A könny, mit nyári zápor, folyt arcomon,
Dühöngve felkiáltottam;
"-Még egyszer ezt nem akarom!"
De hirtelen elöntött a béke s nyugalom.
Angyal szólt hozzám:
"-Kicsilány, ez egy csodálatos alkalom.
Meg kell tudnod, kit szerettél,
Tudnod kell, ki volt az, kit nem ismertél!"
"-Tudom már, tudom mit akarsz tenni velem;
Egy álarc alól felnyitni a szemem.
Mert volt egy fiú, kinek lelkét nem ismertem,
De mégis oly önzetlenül szerettem."
"-Kicsilány, látom megértesz Te engem.
Emlékszel arra a fiúra, egy nyári szerelemre?
Válaszolj Kicsilány a kérdésemre!"
"-Emlékszem Angyalom, emlékszem én,
Hisz szívem a fiú után még most is ég.
Fájdalmat okozott nekem,
Ami mély nyomot hagyott bennem.
Már nem bízok meg az emberekben.
Becsapott, átvert megalázott.
Letépte a szerelmet jelentő virágot.
...Bút szívemnek,
Bántást lelkemnek,
Fájdalmat testemnek!
S én ezt soha nem érthettem meg!"
"-Igen Kicsilány,
Látom tanultál a hibán."
"-Én drága Angyalom,
Ki eljöttél e hajnalon,
Mondd, miért nem segítettél akkor?
Mondd, miért nem óvtál meg a bajtól?
Akkor nem csalódtam volna,
S a szívem most nem a fájdalomról szólna."
"-Nem tehettem Kicsilány,
Tanulnod kellett a hibán.
Így léptél a felnőtté válás rögös útjára,
Hogy játék voltál egy fiú számára.
Eljön majd a fiú ideje, fog ö még csalódni,
Már nem ö lesz, ki fájdalmat fog okozni.
S akkor tudja majd meg, kit kellett volna szeretni,
Mikor az imádottja hamar el fogja feledni.
Ő is átéli majd a keserű érzést,
Érezni fogja szívében a vérzést.
De Te akkor se nevesd ki, ne gúnyold,
Csak meséld el neki, hogy régebben máshogy volt!"
...Akkor már visszatértünk a jelenbe,
S a fiú ágyán ültünk csendben.
Hallottam, ahogy szuszog, minden levegő vételét figyeltem.
Ő még gyerek, nincs fájdalma, valahol irigyeltem.
Bevallom őszintén, igazából féltettem,
Mert nem tudja még, mi vár rá az életben.
Éreztem sóhajait, bőre melegét,
De valahogy már nem kívántam szerelmét.
Bár a vonzalom még mindig bennem élt,
De a szívem az ujjabb csalódástól félt.
...Az Angyal magunkra hagyott.
Átöleltem régi Szerelmem
S érzéseimről beszéltem.
Tudtam, a fiú mélyen alszik, nem is láthat.
De akkor is meséltem, éreztem, valami megváltozhat.
"-Kedves régi Szerelmem, sajnálom, hogy eldobtál engem.
Tudod, nagyon fáj amit mondtál, fájt, hogy velem játszadoztál.
Mégsem tudlak gyűlölni,de a múltat nem törölhetem ki.
Megbocsájtok Neked, bár Te nem kérted,
De én már tudom, hogy eljön majd a megbánás Angyala érted.
Ő majd elmondja Neked, hogy én itt voltam Veled,
Hogy igazán szerettelek, követtem lépteidet.
Elmondja, mit éreztem,
Elmondja, miért vétkeztem...
Elmondja, hogy Te voltál az, akit őszintén szerettem.
S ha visszapörgeti Neked életed,
Megtudod, hogy ki volt az, ki sírt miattad éjjeleket.
Érzed majd a féltést,
Érzel megbánást,
S nem akarsz majd többé, soha senki mást!"
...Ekkor visszatért az Angyal,
Hívogatott szép szavakkal.
"-Gyere Kicsilány, hazamegyünk életed útján!"
"-Várj Angyalom, elbúcsúzom végleg...
Drága Szerelmem, nem látlak soha többé Téged!
A nyakláncot ne feledd, melyet adtam Neked,
Mindig, örökké legyen Veled!"
...Véget ért...ezt a rész ezennel,
Örökre lezártam szívemmel.
Tudtam, régi Szerelmem nem tud még arról,
Hogy nála jártam s beszéltem a múltról.
Majd ha felnő, megérti.
Megtanul majd ő is remélni.
Zokogtam, mikor elszálltunk az Angyallal,
Ő nem vigasztalt engem szép szavakkal.
Az nem segített volna, érzem,
Hisz elrejtettem a szerelmet szívemben, mélyen.
...Új életet kezdek, elfelejtem őt,
Én, ki egykor csodás álmokat szőtt.
...Hazatértünk. Boldog voltam.
Hosszú idő után először mosolyogtam.
Ezen az éjen sok mindent megtanultam.
S az életben már könnyebben boldogulhattam.
"-Nos, Kicsilány, én megtettem, amit lehetett,
Kívánok Neked egy csodás életet!"
"-Édes kis Angyalom, köszönök mindent!"
...S ezzel az Angyal búcsút intett...
Egy mondat még elhagyta ajkát:
"Örökké vigyázok Rád,
Te aludj tovább...
...Jó éjszakát!..."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELEM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-17 22:28:53, vasárnap
|
| |
| |
Hol rózsák teremnek
A vágott virágot nem szeretem
Vörös rózsa pedig a kedvencem
Nem kell tucatszám a rózsa sem
Egy szál virág illata elég nekem
Ne tépj le többet még értem sem
Nem kell lehoznod a csillagokat
Sem tenger fenekéről korallokat
Nem tesznek szebbé az ékszerek
Lelkemben találhatsz szépséget
A rózsa is akkor szép, ha tövises
A rózsa hazája nem a melegágy
zabadon élve erdők sűrűjében
Egy kicsiny vadrózsa ontja illatát
Vadóc szirmaival, éles tüskéivel
Szúr, akárcsak mi, ha bántanak
Vigyél oda hol rózsák teremnek
Rózsák közt andalogni tevéled
Nagyobb boldogság nem érhet!
Télen, még a rózsa sem illatoz
Várni kell, hogy jöjjön új tavasz
Nem tudod, mit adhatnál nekem?
Nem sokat kérek, nem is keveset
Csak a kispárnád hozd el nekem!
Neked adom cserébe az enyémet,
Így rózsa illatot mindig érezhetsz
Nem kérek csak kevés szeretetet
Azt, hogy szerethesselek tégedet
Naponta látogasd meg a kispárnád
Mindössze ennyi, mit kérnék tőled,
S egy hosszúszárú vörös rózsát
/Nagy Erzsébet/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: RÓZSÁK BIRODALMA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-17 22:13:50, vasárnap
|
| |
| |
Citromos tiramisu
Elkészítési idő: 40 perc
Ajánló: A megunhatatlan tiramisu citromos változata. Kóstoltad már?
Hozzávalók:
200 ml tejföl
300 g piskóta
250 g mascarpone krémsajt
3 kiskanál instant kávé
80 ml citromlikőr
1 db citrom
200 g porcukor
150 g hosszú babapiskóta
2 csomag vaniliás cukor
2 db tojássárgája
Elkészítés módja: 50 ml vízbe szórjuk bele az 50 g porcukrot, és főzzük sűrű sziruppá. Adjuk hozzá a citrom levét, a citromlikőrt és az instant kávét, majd keverjük össze és hagyjuk kihűlni. A mascarponét dolgozzuk össze a túróval, a tejföllel és a vaníliás cukorral, aztán adjuk hozzá a tojássárgákkal alaposan elkevert porcukrot. A citomos-kávés keverékben áztassuk meg a piskótákat, és rakjuk őket egy hosszúkás, mély forma aljára. Erre tegyünk egy réteget a krémből, majd újra a piskótából és megint a krémből. A tiramisut tegyük hűtőszekrénybe, tálaláskor díszítsük reszelt citromhéjjal.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SÜTEMÉNYRECEPTEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 50
|
|
|
|
2010. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
685 db bejegyzés |
| e év: |
1568 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3413
- e Hét: 10154
- e Hónap: 20507
- e Év: 79760
|
|
|
Offline
