Kormányos Sándor : Nyári reggel, C. G. Jung a tudattalanról...,Radnóti Miklós - Álomi táj, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

2019-06-12 19:21:26, szerda

	Kormányos Sándor : Nyári reggel Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj lüktet a fákon lágy remegés, hajnali csendű kis levelek közt zizzenő szárnyú zöld lebegés. Álmosan bomlik fátyla a ködnek gördülő könnyét törli a rét, fénysugarakká szökken a harmat ritkuló pára jelzi helyét. Friss kacagással zendül az erdő kék mosolyát ha szórja az ég, kerge rigókkal szárnyal a reggel szárnysuhogástól csattog a lég. Fénysugarakban fürdik a dallam dúdol a hangja zümmög a rét, méheket zsongat röptet a szélbe messzire hordva a nyári zenét.

0 komment , kategória: Kormányos Sándor

C. G. Jung a tudattalanról...

2019-06-12 11:11:20, szerda

	C. G. Jung a tudattalanról... "Mindegyikünkben él egy másik lény, akit nem ismerünk. Az álmokon keresztül szól hozzánk és arról tudósít, hogy nagyon másmilyennek lát bennünket, mint amilyennek mi magunkat hisszük." /C. G. Jung/

0 komment , kategória: Elgondolkodtató gondolatok

Radnóti Miklós - Álomi táj

2019-06-12 11:04:18, szerda

	Radnóti Miklós - Álomi táj "Ha az éjszaka korma lecsöppen, Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély: fonogatja fölöttem a mély vízi csöndben csillagkoszorúit az éj. Ha a hold feje vérzik az égen s gyűrűző köröket ver a tóban a fény: átkelnek az árnyak a sárga vidéken s felkúsznak a domb peremén. S míg táncra libegnek az erdőn, toppantva, riadt szívű fészkek alatt, lengő levelek szeme nézi merengőn a tükörre csapó halakat. Majd hirtelenül tovalebben, nagy szárnyakon úszik az álomi táj; sodródik a felleges égen ijedten egy félelem űzte madár, s a magány szelídebb a szívemben s rokonabb a halál."

0 komment , kategória: Radnóti Miklós

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár