|
2018-10-01 23:03:35, hétfő
|
| |
| |
H.Kohut Katalin: Hattyúdal
Hattyúdal utolsó énekem,
több, mint tíz évem telt némán el.
Zeuszként levéllel üzentem,
kizöldült szívemmel meséltem.
Tónak a mélyiben egy sárkány,
megmenti lelkemet, nem ármány,
tüzet lő gonoszra, így igaz,
elkerül már engem itt a gaz.
Sötétség borult az érzékre,
szürkeség az őszi vidékre,
sárkány és hattyúdal azt zengi,
megtudja életem mindenki.
2017. november 6. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - H.KOHUT KATALIN |
|
|
|
|
|
Offline
