|
 3/54 oldal 
|
Bejegyzések száma: 534
|
|
|
|
|
|
2018-06-22 17:46:56, péntek
|
| |
| |
Szabó Irma Éva
Éljünk újjászületve
Istenünk földi mezején tettek kergetőznek,
Benne jók és rosszak keverednek,
Esti félhomály hatalmas tűzzé vált,
Szívünkben a szeretet életet szánt,
A jó magvak kikelnek, szárba szöknek,
Hit, remény, szeretet, jöjj, átölellek!
2015. december 7.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-17 18:43:00, vasárnap
|
| |
| |
Szabó Irma Éva
Éljünk újjászületve
Istenünk földi mezején tettek kergetőznek,
Benne jók és rosszak keverednek,
Esti félhomály hatalmas tűzzé vált,
Szívünkben a szeretet életet szánt,
A jó magvak kikelnek, szárba szöknek,
Hit, remény, szeretet, jöjj, átölellek!
2015. december 7.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-16 19:46:55, szombat
|
| |
| |
Győrfi Erzsébet
Betlehemi csillag
Betlehemi csillagunk felragyogott nékünk,
Hálát zeng az énekünk, égi reménységünk.
Megszületett Megváltónk, kit évről-évre várunk,
Bizakodunk, általa jobb emberré válunk.
Legyen áldott Ünnepünk! - áhítozom én is,
Reménykedem, sóhajom feljut majd a mennyig.
Meghallgatod, Jó Atyám, s felemeled lelkünk,
Fénybe vonod életünk, könnyebb lesz a létünk.
Tekints le ránk, Istenünk!
Roskadozva járunk.
Oly sok terhet cipelünk, tán hitetlenné válunk...
Pedig ma a Reménység fekszik a jászolban.
Ő is szegény, elhagyatott, kitaszított, árva,
Őt is csak az édesanyja védelmezi, várja...
Tudja jól, gyermeke a Világ Világossága,
Isten Báránya.
Ragyogj le ránk fényesen, betlehemi csillag!
Járja át a szeretet könnyes napjainkat.
Segíts minket, Jézusunk, mert csak benned bízunk!
Legyen áldott Ünnepünk!
Mindörökké,
Ámen.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-14 18:04:57, csütörtök
|
| |
| |
Marton Paul
Rózsafüzéres nénike
Gyöngyök gördülnek kis keze bőrén,
útjaikat nehezítik hálós barázdák, erek,
időtől bütykös ujjak vézna ágain
a mozdulat: remény, őrlődő és kerek.
Fátyolos, könnyes szemében a múlt
lelkek táncaiban dicsőn mereng,
a jóság és szeretet fénye gyúlt,
tekintete Krisztus kőtestén remeg.
Alázattal küldi összefont imáit,
gondolatai egyek, megérinteni Őt,
hallgatja az angyalok halk zenéjét,
várja bűnei Megváltóját s a Teremtőt.
Kezén a "szent bilincs" rejti titkait:
örvendést, világosságot, dicsőséget,
fáradhatatlan rebegi énekes verseit,
szíve érzi, Mennybe jutni így lehet.
2015, december 8.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-14 17:56:19, csütörtök
|
| |
| |
Kis István Mihály
Ne félj
Halott a csönd -
él a remény.
Jászolba jött,
itt van, ne félj!
2015. december 21.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-13 17:27:34, szerda
|
| |
| |
Papp Gyula
Gyülekeztek a hívek
és (persze) az ilyenek is, mint én,
a szeretet ünnepén.
Lelkünk szeretetre hangol,
vártam
az Úr majd hozzánk hajol.
Merengtem
valami leltár készítésén,
mit nem tettem az idén?
Ehelyett felrémlett,
mennyit temettem,
kiket elragadott a halál.
Feleségem, nagybátyám
és keresztanyám.
A templomban ültem.
Vártam,
hogy kezdődjék
az Istentisztelet.
Egyre inkább átjárt a hideg.
Gondoltam, kitárom a lelkem.
Magához ölel majd az Isten,
mint vizet a szivacs,
felszívok valami ihletet,
és majd engem is átitat,
ahogy áthömpölyög
fölöttem az áhítat.
Ehelyett sugallat gyanánt,
valami teljesen mást...
hogy rosszul van elrendezve a világ.
Elmondom azt is, hogy azért,
mert rendező elve
a valamit valamiért.
Azt hiszem perverz gondolat,
pont Igét hirdetett a pap.
Tanácstalanná váltam,
és vártam
a karácsonyi hideg éjszakát
és a Megváltó szavát.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-12 18:17:41, kedd
|
| |
| |
Logan Mick
Valhalla árnyékában
Mindenki felad egyszer valamit,
a harcait vagy az álmokat.
Mindenki szeret egyvalakit,
akit a szívébe örökre láncolhat.
Éltem Földeden eleget,
pihentem meg pajzsod alatt,
óvtál ezer csapástól.
Élnem örökké nem lehet,
belőlem emlék marad,
pusztulok hát csalódástól.
Minden viking boldog lehet,
én is azzá lehettem egyszer.
De néha érzem, így nem mehet,
az élet, a sors mérgező vegyszer.
Engedj be hát Valhallába,
hősök híres csarnokába.
Gyere értem, híres Midgardra,
és vigyél engem hatalmas várba.
Lándzsáddal támadtad azokat,
akik nekem okoztak fájdalmat.
Hős fiaid is vívták helyettem harcokat,
Odin, sosem feledem azokat az arcokat.
Bifröstön majd keresztülvágok
az örök élet hűs csarnokába.
Egy óriási kapuőrt látok,
Heimdall, engedj, hadd készüljek istenek alkonyára.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-11 17:27:44, hétfő
|
| |
| |
Pisch Ferenc
A hit ereje
A hit ereje csodákra képes,
Ami erőt ad nekünk,
Merjünk hinni Istenben
Feltétel nélkül,
Akkor mi is üdvözülhetünk.
Az Úr nekünk adta önmagát,
Aki értünk szenvedett,
Általa megszabadultunk
Az örök haláltól,
Mert annyira szeret.
Ha valami bánt minket,
Fohászkodjunk hozzá,
Ő mindig meghallgatja
Kérésünket, s erőt ad hozzá.
A hit ereje csodára képes,
Mert hegyeket mozgat,
Ha vakon hiszünk egy láthatatlan
Világban, s szeretjük az Istent,
Örökké élhetünk.
2015. december 18.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-10 16:39:26, vasárnap
|
| |
| |
Korpos Albert
Az elvesztett Éden
Az Úr tiszta lelkéből lélek adatott,
Felébredt a hús-test, szíve feldobogott.
"Ádám!" - visszhangozták a hegyek a nevét,
S az égre emelte nyiladozó szemét.
Az ifjú természet békességet hintett,
Virágok illata töltötte a kertet.
A fák lombsátorán játszadozott a Nap,
Szőke, víg patakban halak fickándoztak.
Zöld páfrányok között nyulak kergetőztek,
Mellettük békésen tigrisek hevertek.
Csodás harmónia honolt az Édenben,
Angyalok éneke hallatszott az Égben.
Az Embernek szíve csordultig volt tele
E csodás szépséggel, mely őt körülvette.
Neki teremtetett a fáknak gyümölcse,
Madarak éneke s a föld lehelete.
Egy érzés hiányzott, még nem tudta, mi az,
De ha esti égen kigyúlt a sok csillag,
Állatok, madarak, földi teremtmények
Párban összebújva nyugovóra tértek.
Lelkére rászakadt a magány homálya,
És szíve kinyílott az első imára:
"Teremtőm, nézz reám, esetlen fiadra,
Űr van a lelkemben, figyelmezz szavamra,
Szívem egyedül ég, nem találja helyét,
Testem hánykolódik, nem leli fekhelyét."
Mély álom szállott a férfi szemeire,
Csak a hajnal pírja űzte ki belőle.
A felkelő Napnak simogató fénye
Rácsodálkozott egy ifjú tüneményre.
Hosszú, sötét haja takarta be testét,
S Ádámra emelte tiszta tekintetét:
"Tied vagyok, uram, neked teremtettem,
Testedből testet adott nekem Isten.
Évád vagyok s leszek, most és mindörökre,
Szívem neked adom, fogadd el szívedbe."
Új érzés született akkor az Édenben,
Legcsodálatosabb ebben az életben,
A férfinak szíve megtelt szerelemmel,
Édes, mámorító, lángoló örömmel.
Karjaiba vette szépséges asszonyát,
Csókkal borította az Ég ajándékát.
A Göncölszekér is megfordult utánuk,
Csak egy angyal nézett irigykedve rájuk...
Gonoszságnak árnya lopózott a kertbe,
Legyőzte az asszonyt a kísértés mérge.
A bukott angyalnak hajlott a szavára,
Szakított a fáról, melyről Isten tilta.
A tiltott gyümölcsből megkínálta párját,
Önmagukra vonván a Mennynek haragját.
Csendes alkonyat szállt a kies vidékre,
Félhomály borult rá bokrok rejtekére.
Lehorgasztott fejjel, reszkető lélekkel,
Lapul az emberpár, vállukon nagy teher.
"Mit tettél, óh, asszony? Felelj nekem, ember!
Gondtalan éltetek bűnre váltátok fel.
Átkozott lett a Föld, gyümölcse keserű,
Sorsotoknak egén kevés lesz a derű.
Bezáratik immár az Éden kapuja,
Porból lettetek ti, hulltok ismét porba!"
Ostorcsapásokként zuhogtak a szavak,
Isten ítélete zúgott, mint áradat.
Haragos színt öltött az Égbolt magára,
Lángpallosú angyal áll zordon strázsába.
Férfi és asszonya vágyódón néz vissza,
Édes otthonukat fehér köd borítja.
Érzik, mindörökre elveszett az Éden,
Kézen fogva mennek a szomorú éjben.
Telihold világa sző fátylat arcukra,
Elnémult az ének a Menny országába`.
Együtt tántorognak bele az életbe,
Szenvedéseikbe s a nagy küzdelembe.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-09 18:29:36, szombat
|
| |
| |
Igrényi Sándor
Kereszt a hegyoldalon
Kereszt van a hegyoldalon.
Urunk dicsősége nekem ragyog.
Szenvedett ő sokat értem,
Tudom, meg sem érdemeltem.
Bűneimet lába elé rakom,
Amim van, azt nekiadom.
Nála nyugalmat talál szívem,
Benne erősödik a hitem.
Próféták jövendölték meg,
Hogy kereszthalál lesz végzeted.
Most a kereszt alatt állok,
A mélységből hozzád kiáltok.
Vakon járok úttalan utakon,
Sötétség kísért utamon.
Szegődj mellém, fényesség,
Veled erős lesz a szövetség!
Kereszt van a hegyoldalon,
Urunk dicsősége neked ragyog.
Szenvedett ő sokat érted,
Bocsánatát te is kérjed.
Jászszentandrás, 2015. december 31.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3/54 oldal
|
Bejegyzések száma: 534
|
|
|
|
2021. Október
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
| 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2774
- e Hét: 13392
- e Hónap: 24406
- e Év: 130550
|
|
|
Offline
