Regisztráció  Belépés
sanci81.blog.xfree.hu
-Minden ember, minden apró mozzanat, Életedbe úgy került, hogy magad vontad oda... Az pedig, hogy mit kezdesz velük, csakis rajtad áll! ... Czifra Sándor
2007.12.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/41 oldal   Bejegyzések száma: 402 
Badiny Jós Ferenc: Egyedül maradtam... Mégis féltek tőlem...
  2017-10-01 17:09:24, vasárnap
 
 


Link

Badiny Jós Ferenc: Egyedül maradtam... Mégis féltek tőlem...?
(Az egyetlen megmaradt Ister-gami oroszlán himnusza)

Régen volt az, mikor minket
Leküldtek az égből...
Az örökké tartó nagy-nagy fényességből

Vagy tán nem is küldtek...
Az okosok hoztak,
Látók, Bölcsek, akik
Sokat imádkoztak.
Akik a lelkükkel felértek az égig
Igazságot kérve - az Ég Istenéig.

Mondták: ,,Az Igazság a Hatalom éke!
Igazságból pedig lesz a földi Béke.
Igazság és Tudás - Isten ajándéka.
Csak is ezzel élhet ember s ivadéka."

Így jött a sugallat táltosok fejébe:
,,Az ég oroszlánja - Hatalom jelképe".
Hiszen a Napkirály legerősebb fénye
Oroszlán csillagból jön földtetejére.

Megtudták a bölcsek, hogy mi oroszlánok
A Napkirályt védjük és az Igazságot.
Az Igazság s a Fény így örök testvérek,
Nélkülük nincsen más csak bűn, szenny és vétek.

De a földi fényhez, hogy az teljes legyen
Tizennégy nap is kell. Tizenötödiken
A tele-holdfénye éjjel is jól éltet.
Napkirály nem tűri az ármányt, sötétet.

Mind a tizennégy nap így a Fénynek örül...
Tizennégy oroszlán a Nap trónja körül,
Így épült aztán Igazság Szentélye
- A Sugallat vétele után nyomban -
A királyi várban - mai Esztergomban.

ISTER-GAM volt akkor e városnak neve,
A nagy Duna-kanyart kifejezve vele.

Valósággá lettek sugallatos álmok
És mi - ,,Tizennégyen" égi Oroszlánok
A szentély falára lettünk oda festve...
Csillagokat hordva mindegyikünk teste.

A rejteki nyelven rajtunk minden titok.
Csak táltos ismeri, ami rejtek ott.

Igazság Szentélye - Ország Középpontja
Igazságot, Törvényt mindenkire ontja
Amikor a király ,,tizennégy" bíró
Dicséretet hirdet, ítéletet kiró
Égen is - Földön is tizennégy oroszlán
Napkirály fényében Igazságot osztván.

* * *

Századok múltak el ily nagy békességben.
Az Égi Igazság volt az Úr a Népen.
Lélekben összeforrt a szorgalmas magyar
S mindig jó volt nekik, mit a Király akar.

Ha jött az ellenség - acél kardok verték.
A magyarok földjén halálokat lelték.
Mind azokat, kik a Földünket akarták
Árpád népének a seregei várták.

Ott őrködtünk együtt a Magyar Egységen...
Oroszlánok Földön - Oroszlánok Égen.
Nem volt a magyar sors egyszer se mostoha,
Árulót sem ismert a Magyar Nép Soha.

Imádkozott a Nép - arccal Kelet felé...
Alázattal borult Felkelő Nap elé.
Hálaimát zengett a városunk, tanyánk
Oltalmadat kérve Boldogasszony Anyánk!
Egy akarat, egy hit vitt minket az Éghez...
A minden Magyarok Igaz Istenéhez.

Jól tudtuk, Hogy innen szakadt a legszebbik Virága...
Az örök Igazság - Világnak Világa...
A jó ,,Názáreti", aki feltámadott
S magyarnak - életre - mindig erőt adott.

És mi - tizennégyen - Királyi Szentélyben,
Az úri Igazság szent, igaz Fényében
Büszkén álltunk ottan, jobbunkat emelve...
Tudtuk - Őt jelentjük titkon, rejtekelve.

* * *

Európa sok népe irigykedve nézte
Miként uralkodik a jólét s a béke
Magyarok honában - egész Magyar Földön,
Hol Isten Áldása volt minden göröngyön.

Nem bírták jól nézni, hogy kicsinye-nagyja
A minden magyarnak - csak ,,egyet" akarva -
Dolgozik és termel, megosztva mindenét...
S boldog életével imádja Istenét.

Nem tudjuk hogy történt, Mert a szentély falán
Álltunk - s nekünk talány:
,,Hol nem tudtak győzni az acélos kardok...
A római ármány diadallal járt ott."

Kőmivesek jöttek. - Habarcsot kevertek
Minket a vakolat alá betemettek.
Római szenteket festettek a falra
És mi ott maradtunk - szentekkel takarva...

Ám az idő haladt. Ezer év elszaladt
Amíg mi ott voltunk a vakolat alatt.
Láttunk elpustúlni sok magyar életet
Kik fölött Idegen püspökök hoztak ítéletet.

Igazság szentélye - halál tornáca lett,
Hogy idegen pallos vág le magyar fejet...
Aztán a felejtés csöndje reánk borult
S rajtunk a por s penész egyre jobban szorult.

Elég volt a pokol sok kínja mi rajtunk!
Idegen uraknak fejet már nem hajtunk.
Megráztuk bőrünket, mely szenvedett sokat...
S így hullott le róla a szentelt vakolat.

Egyre többen jöttek simogató kezek.
Tisztítottak - mondva: ,,oroszlánok ezek
Az ősi Hitünkből, az ősi világból...
Íme visszatértek a múlt távolából."

* * *

De mások is jöttek. Magyarul beszéltek.
Egymás közt sok éles szerszámot cseréltek.
Pusztuljanak el az Oroszlánok innét
Mert ,,magyari voltuk" majd feltámad ismét.

Mi még Babilonban - jó messze odaát
E hagyomány kincsnek elszedtük a javát.
Jól át is formáltuk észjárásunk szerint
S hagyjuk, hogy most ezek visszavegyék megint...?

Lerázzák a béklyót, mit nyakukba tettünk
S Dávidnak fiával az uraik lettünk...
Most az oroszlánok feltámadásával
Szembe szálljunk megint magyarok hadával.?

Elpusztult késükkel a jó ,,tizenhárom"...
S mikor - utolsóként - halálomat várom:
,,Ez csak maradjon itt! - Legyen ez a kegy-folt".
Magyarnak meg hirdesd: Itt csak ez az ,,egy volt".

Így szólt a pusztító - így ítélt felettem -
S most az ős-hagyomány hirdetője lettem...
Egyedül díszítvén az ősi, szent falat,
Igazságért küzdve itt az üveg alatt.

Egyedül maradtam - csillag kapu mellett
A mély sebeimnek behegedni kellett.
Mert nem gyógyítottak semmit se én rajtam.
Nem baj - mert mégis csak életben maradtam.

Tudom, hogy jó sokan, akik rám találtak
Elvittek magukkal. - a lelkükbe zártak.
Velem díszítik fel az ős Igazságot,
Mert ,,egységben" tartom a jó Magyarságot.

Így írja a Törvény s ahol megjelenek,
Ott feltámadnak mind az igaz jellemek,
Akik úgy, mint egykor a Magyar acélkard
Erőben tartják meg a Magyar Védőkart.

Megteremtik megint Nagy Magyarországot,
Amit mi majd őrzünk - égi oroszlánok.

* * *

De ti rombolók.
Lelki süketek, kiknek szájából a magyar szó is
Dicstelen,
Mert magyarul hazudtok
Szüntelen...
Miért féltek tőlem...?
Hiszen csak egyedül vagyok.
Tán azért féltek, mert megölt párom
Ott fenn az égen jól ragyog...?
Féltek, hogy rátok hull az ezeréves átok,
Mit a sok szenvedő kiáltott rátok...?
Féltek, hogy fejetekre üt
A feltámadt Magyarság acélja...?
Féltek - bár megvett titeket
Sok ellenségünk gonosz célja.
Szolgák lettetek.
Irányítanak a megtömött hasak,
Acél-erőtök nincsen többé.
Nem vagytok más, mint
Az érdek vizében elrozsdúlt vasak...
Ócska, elkorhadt vasak...

* * *

Egyedül maradtam Ister-gamban.
Nem védenek az erős karok.
Kik azok hát, kik félnek tőlem?

MAGYAROK?
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Huncut vers
  2017-06-18 12:43:56, vasárnap
 
 

A JÓ KISLÁNY VERSE 😊😜

Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
A foglalkozásom: nem háztartásbeli.
Főzni én nem tudok, mosáshoz nem értek,
A házimunkához csöpp kedvet sem érzek.
Viszont egyet büszkén be merek vallani,
Sok mindent nem tudok, de van ám valami:
Amihez én olyan pompásan értek,
Mint kevés asszony ezen a vidéken.

Mert tudom azt bármiféle pózban,
közepes, gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt, fekve, bedőlve vagy háton,
Mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.

Tudásom e téren több, mint tökéletes,
S hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
Mivel tanítóm volt egy fiatal legény.
Fiatal volt mégis jól megtanított ő,
Igaz, én sem voltam olyan tudatlan nő.
Bevallom nekem is borsódzott a hátam,
Mikor a fiúval először próbáltam.

Eleinte azt hittem leszakad az ég is,
Lihegtem, szuszogtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem, mi ennek a titka,
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szerezhettem,
Hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam én reggel, jó korán felkelve,
Ilyenkor van ám az embernek rá kedve.
És nagyon boldogan vidáman műveltem,
még estefelé is, míg el nem szédültem.
Lehullt rólam a ruha, mint fazékról a zománc.
A testem olyan volt, mint a fénylő topáz.
Akad, aki gumisapkát húz fejére,
Viszont ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt el kéne hallgatnom,
én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
és nem is kell mindjárt a rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi, amit elmeséltem,
Ha hiszitek, ha nem: az úszásról beszéltem.

Te mire gondoltál?




Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Liebe Attila : Játssz el egy dalt...
  2017-06-03 16:16:47, szombat
 
  Liebe Attila : Játssz el egy dalt...

Amikor nem simogatnak a napsugarak, mert lustábban kel fel a nap,
Amikor nem hallatszik tücsökhegedű, mert fakóbban zöldell a fű,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor nem csengetnek rád a barátok, mert kihűltek már a régi álmok,
Amikor ürességtől hideg az ágyad, mert ellustultak benned a vágyak,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor hiába vársz egy őszinte szóra, mert por rakódott rá a jóra,
Amikor eleged van magad körül mindenből, mert csak a neheze jut az életből,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor már csak feledés az élet, s nem férnek bele lázadó remények,
Mikor mindenki mást mond, mint amit gondol, s lelkedben a meg nem értés tombol,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor nem nézel körbe, mert körbe nézni fáj, mert fáradt, sápadt, s kiégett a táj,
Amikor nem férsz bele abba a körbe, ahonnan rád néznek utálva, s röhögve,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor csak vagy, mintha nem is lennél, s már reggel az esti gondokkal keltél,
Amikor már nem emlékszel arra a napra, mikor feltettél mindent egy elátkozott lapra,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor igaznak festi arcát a hazugság, szégyenlős szemüket az égiek is lehunyják,
Amikor hűvös fuvallattal készül a vihar, testedből, lelkedből minden érzést kicsavar,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Amikor ostoba törvények ostroma ver nyakon, elítélnek, megítélnek gőgösen, s vakon,
Amikor magadra maradsz a magad igazával, s nem rendelkezel már sem házzal, sem hazával,
Játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan!
Segít elfeledni, hogy valahol baj van...

Játssz el egy dalt csak úgy magadnak, halkan, játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban!
Játszd azt, hogy mosolyogsz, s nem érdekel semmi,
Játszd, hogy érdemes mindennap embernek lenni!
Játssz koldust vagy királyfit, játszd, hogy nem ördög, de Isten irányít!
Játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik,
Játszd, hogy fárad az Isten, de még bízik!
Játszd, hogy jobb lesz, játszd, hogy szebb lesz, játszd, hogy még lesz!
Játssz el egy dalt, csak úgy csendben, magadnak!
Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!




Link

És még videón is: Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Nagy Kornélia: Szentlélek hívása
  2017-02-04 17:41:15, szombat
 
 


Link

Nélküled csak könyv a Bibliánk:
Talán szebb, különb, mint sok másik,
De Igévé tüzedtől válik.
Nélküled Jézus ember volt csak
És holtak maradnak a holtak,
De ha tüzed betölthet minket,
Megvilágítja értelmünket,
Látjuk Benne a Fiú- Istent.
Ki értünk odaadott mindent,
S legyőzve halált, bűnt és átkot,
Megváltotta a holt világot,
Hogy aki Megváltónak vallja,
Vele éljen, Ő úgy akarja.
S mi boldog tanúk, valljuk, éljük,
Mert üzenetét már jól értjük...
Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk!

Nagy Kornélia

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Szuhanics Albert: Napkeleti bölcsek
  2017-02-04 17:38:58, szombat
 
 


Link

Szuhanics Albert
Napkeleti bölcsek

Induljatok, bölcs királyok
napnyugat felé.
Megkeresni egy kisdedet,
menjetek elé!

Csillag vezérel titeket,
hogy merre menjetek.
Az utatok arra vezet,
és le ne térjetek!

Hosszú az út, induljatok,
hogy odaérjetek.
Hogy idejében ott legyetek,
s majd hazatérjetek.

Előttetek fényes csillag,
ragyog úgy halad,
Megáll majd egy szállás fölött
és ott is marad.

Ott lészen majd a szent család,
Jószef, s Mária.
És a kisded Jézus, ki született,
Isten szent fia.

Ajándékot vigyetek ti,
mi papkirálynak jár:
Arany, tömjén és a mirha,
ő szakrális király.

Három király, nagy mágusok,
kelet bölcsei.
Hódoljatok, a nagy királynak,
csakis őneki.

Mert ímé ő megszületett,
és már köztünk jár.
A pásztorok így imádják:
Jézus a király!

Angyalok a magas égből,
csillagokból szállanak.
Földöntúli boldogságban
uruk előtt állanak.

És a barlang, hol született
fényárt áraszt szét,
a Mindenség Urát köszöntik,
áldják szent nevét.

Debrecen, 2007. október 1.

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Szuhanics Albert: Az Úr legyen velünk!
  2017-02-03 17:33:11, péntek
 
 


Link

Szuhanics Albert
Az Úr legyen velünk!

Üdvözlégy Mária,
szent anyja Istennek,
égnek királynője,
az Úr van te veled!

Boldogan mosolyog
karodban a gyermek,
hirdetvén minékünk
mennyei kegyelmet.

Áldott a személyed,
áldott a magzatod,
immár ez az áldás
reánk kiáradott!

Karácsony szent éje
jövendőnk reménye,
eljött a mi napunk,
kegyelemben vagyunk!

Oltalmazónk vagy te,
szószólónk a mennybe`
rád emeljük szemünk,
az Úr legyen velünk!

Debrecen, 2009. december 23.

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Tolnai Tamás: A kisded
  2017-02-03 17:30:53, péntek
 
 


Link

Tolnai Tamás
A kisded

Tovatűnő vágy suhant a ragyogó éjben,
a kisded hangja szállt a fesztelen légben.
A csodák kapuja újra a világra nyílt,
a jászolban egy újszülött gyermek sírt.

Egy fényes csillag mutatta az utat,
a három bölcsnek, ki mennyboltot kutat.
Csendes pásztorok nézték ragyogó arccal
nem törődött senki most pusztító harccal.

Barmok ringatták el Mária mellett,
hódoltak neki, akinek kellett.
Szemlesütve álltak, vagy térdre ereszkedtek,
s a gyönyörű izgalomtól néha megreszkettek.

Pedig kisded volt. Csupán egy gyermek!
Végül a három bölcsek is reá leltek.
A csodák kapuja újra a világra nyílt.
A jászolban a világ királya sírt!

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Wieszt Dóra: Úton...
  2017-02-02 17:58:06, csütörtök
 
 


Link

Wieszt Dóra
Úton...

Porfelhőbe burkolózik
olajfáknak görcsös törzse,
József fázik.

Kis családja szamaragol,
homokszemek peregnek a
sarutalpról.

Kocog "füles" Máriával,
ring a nyergén várandósan,
szelíd vággyal.

Ösztökéli jó szamarát,
elérjék még Jeruzsálem
szent városát.

József ránéz, kit oly szeret!
Bő köpenybe burkolózva
siet... siet.

Amott messze, útnak végén
megpihennek istállóban,
város szélén.

I-ázik a szürke szamár,
felel rá a kis újszülött:
Oá!... Oá!...

Ég a mécses, szalma zizeg,
kút hűs vizét József hozza
kicsi dednek.

Csillag suhan át az égen,
istállóba hinti fényét
e szent éjen!

Azt üzeni mindenkinek:
NE FÉLJ! SZERESS!
ahogy JÉZUS szeret Téged!

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Varga Fruzsina: A názáreti újszülött
  2017-02-02 17:55:28, csütörtök
 
 


Link

Varga Fruzsina
A názáreti újszülött

Aranyló sivatag,
homokszemek
gyémánt vihara
emelkedik fel
egy szélfuvallatra.
Az oázis mellett,
hol pálmafák magaslanak,
egy-két vadteve
magát itatja;
szemük rámered
a távoli városfalra.

Ott áll egy pajta,
benne a gyermek,
vele apja, anyja,
köröttük hűvös szelek,
s hiába a pajta barma,
nem melegíti lehelete;
mégis békés az arca
a csöpp dednek.
Vánkosa szalma,
paplana szeretet;
mosolyra húzódik ajka.

Sötét az éjszaka,
a pajta felett
megáll az ég egy csillaga,
melyet az Úr keze
rakott az égboltozatra,
mutatva a helyet,
hová Kelet három királya
ajándékaival mehet
hódolatra,
az újszülött kisdedhez,
ki Názáretben született.

Forrása: Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
Dan Ibolya Csillag: Király születése
  2017-02-01 20:15:10, szerda
 
 


Link

Dan Ibolya Csillag
Király születése

Tele van az ég csillagokkal,
Ezer közül egyik fényesebb.
Ragyog gyönyörben egymással,
Mást nem találsz, ö a legszebb.

Híres a ragyogása, csodálatos volt,
Az évek során, említve van.
Elterjedte a hírt a földön, úgy szolt:
Született Kis Király a jászolban.

A júdeai Betlehembe megállt
A gyönyörű csillag, örökkévalóság.
Jézus Kisbaba az örömtől nem vált
Vele jót a mennyei gyönyörű világ.

Király üdvössége mérhetetlen,
Egy csodálatos mentés átölel.
A Jézus szeretete végtelen,
Gyakran jön szívbe kegyelemmel.

Nagyon szeretett minket az Isten,
Dicséret a Szent-Jézusnak jár.
A dicsőség hatalmát hátha égben
Megvigasztaljon minket, megvár.

Megtestesült Császár üdvösséggel,
Az alázattal, mint egy csecsemő,
Szerény menedéket kap dicsőséggel.
Ad lelkeknek békét, a szívkereső.

Ma Gyermek a jászolban nincs,
Ő ragyog a csillagok mennybe,
Ő az örök Király, szívembe kincs,
Mindenkit hívott örök életbe.

Halljátok? Visszhangzik Égbolton!
Sok fényt elárasztott a csodálatos hír,
Életünk átalakult, a szeretetdombon,
A szívem boldogsága örömmel sír.

A Jézus nyöszörgését hallod?
Vajon érted a születési érték árát?
Szerelemmel a szíved irányzod,
A mai ünnepe, a szent tisztaságát?
Ámen!

Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  vers  
     1/41 oldal   Bejegyzések száma: 402 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 105 db bejegyzés
e év: 1306 db bejegyzés
Összes: 45640 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2417
  • e Hét: 11746
  • e Hónap: 80572
  • e Év: 969113
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.