|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2008-04-27 14:09:33, vasárnap
|
| |
| |
Illyés Gyula:
Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze tőlem.
Már vége - vége!
Már új idő, új rend van készülőben,
egy új teremtés, könnyű kezdet:
susogja versenyt egymás mellett
egymást vidáman rábeszélve
két karóránk felém a langy sötétbe.
Mi egy ember? Egy élet? Oh, tudom, csak
kehelynyi külön korszak.
Beh vártam, várom:
napunk, holdunk egy égbolton bolyonghat.
Fülelem, hogy a két szív, melyet
egy karban tartok, hogy felelget,
hogy békül, mióta egymáson
majd összetört - hogy egymásra találjon!
Felriadok egy ideje, mint pásztor
apáim, minden pirkadáskor.
Mit féltek? Éltem
féltem az éji tolvaj elmúlástól?
Gyúl kint a nappal, tele széjjel
nyájként mozduló eseménnyel.
Kár már mi érhet? - kérdem,
mióta gondom tiéd, felerészen.
Nagy fényben alszom el. Álmomban, úgy szeretlek,
multamba is már beeresztlek.
Gyermekkoromban
jársz fel-alá velem -, ha est közelget,
nevetve rántsz kézen anyámnak
hívó szavára, tán anyám vagy -
Ismerlek; mosolyodban
forgok, heverek, végre megnyugodtan.
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-27 11:24:59, vasárnap
|
| |
| |
Babits Mihály)
Elizabeth Barrett-Browning: MONDD ÚJRA
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb,
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal, s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el, és kétség borong,
nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj;
de ne feledd, hogy némán is szeress...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-27 11:23:09, vasárnap
|
| |
| |
"... az igazak lakóhelyét megáldja" (Péld 3,33).
Aki igaz ember és féli az Urat, annak még a háza teteje is Isten védelme alatt áll. Otthona a szeretet lakhelye, a szent élet iskolája, és mennyei világosság sugárzik benne. Főhelyen van benne a családi oltár, ahol naponta tisztelik az Urat. Ezért az Úr megáldja lakhelyét. Lehet szerény kunyhó vagy tágas udvarház; az Úr áldása nem az otthon nagyságától, hanem lakóinak magatartásától függ.
Az a ház a legáldottabb, amelynek gazdája és gazdaasszonya istenfélő ember, de egy fiú vagy leány, vagy akár egy szolgáló is áldást hozhat egy egész házra. Az Úr gyakran egy egész háznépet megáld és felvirágoztat annak egy vagy két tagjáért, akik "igazak" az Ő szemében, mert kegyelme már megigazította őket. Szeretteim, fogadjuk be az Úr Jézust állandó vendégünknek, mint a betániai testvérek és akkor igazán áldottak leszünk.
Ügyeljünk arra, hogy minden dolgunkban igazak legyünk - mindennapi munkánkban, mások megítélésében, szomszédainkkal való bánásmódunkban, egész életvitelünkben és magatartásunkban. Mert az igaz Isten a hamis életet nem tudja megáldani.
(C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárház
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-27 11:21:26, vasárnap
|
| |
| |
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó jaj barátság, és jaj szerelem!
Ó jaj az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant jeges űr lakik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2008. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
175 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 421
- e Hét: 1590
- e Hónap: 2857
- e Év: 16448
|
|
|
Offline
