|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2008-04-08 22:23:06, kedd
|
| |
| |
Bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-08 22:21:23, kedd
|
| |
| |
A székely és a fiai
A székely apa összehívja három fiát.
- No, pulyáim, hát melliktek dűtötte bele a budit az árokba?
Persze egyik sem jelentkezik.
- No, akkó mostan elmeséllem nektek, hogy a George Washingtonék is vótak hárman testvérek, osztán eccő az apjok megkérdte, hogy mellikük vót, aki a cseresnyefát kidűtötte. Hát, a George Washington, bizony nem szívessen, de jelentkezett, mert hát ű vót. No, ekkó az apja megdícsérte, mert hát ugye becsületessen bevallotta és büszke vót a fijára. Úgyhogy mostan újból mekkérdem, hogy melliktek dűtötte a budit az árokba.
Kisvártatva jelentkezik az egyik gyerek:
- Hát én vótam az, apám.
No, kap is egy akkora nyakast, hogy a szeme jojózik, ki is fakad:
- De hát apám, hát a George Washingtonék?! Meg a cseresnyefa?! Nem kend meséte, hogy amikó jelenkezett, akkó az apja dícsérte, meg büszke vót?!
- Dehonnem. Csak hogy a George Washingtonnak az apja nem űt fönn a fán!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-08 22:09:22, kedd
|
| |
| |
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:Öröm, Bánat, Vidámság... és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget elsüllyed. Ezért valamennyien előkészítették a hajóikat, és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utólsó pillanatig maradni, és a menekülésért imádkozott, mikor látta már, hogy a sziget süllyed.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el mellette. Megkérdezte tőle:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem Szeretet, nem tudlak. A hajóm tele van arannyal, ezüsttel így nincs hely számodra!
Büszkeség egy csodaszép hajóval közeledett felé. Szeretet megkérdezte őt is:
- Büszkeség , el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak elvinni. Itt minden tökéletes, Te esetleg árthatnál a hajómnak! - felelte Büszkeség.
A Szeretet megkérdezte Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat! Kérlek vigyél magaddal!
- Ó, Szeretet - mondta a Bánat. - Én olyan szomorú vagyok, nekem egyedül kell maradnom a hajómon.
A Vidámság is elhajózott a Szeretet mellet, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta Szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt, és olyan boldog, hogy el is felejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek az öregember elment.
Szeretet úgy érezte, hogy sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás! Meg tudod mondani ki segített nekem?
- Az Idő volt. - felelte a Tudás.
- Az Idő?- kérdezte értetlenül Szeretet - Miért segített volna rajtam az Idő?
A Tudás így válaszolt:
- Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-08 21:56:57, kedd
|
| |
| |
Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:
"Vak vagyok. Kérem, segítsenek."
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér.
Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van.
A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt:
"Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam."
Mosollyal az arcán távozott.
A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: "Tavasz van, és én nem láthatom." ......
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-08 21:41:44, kedd
|
| |
| |
Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.
Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-08 21:39:16, kedd
|
| |
| |
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élte központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a központja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
Walter Trobisch
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2008. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
175 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 161
- e Hét: 1330
- e Hónap: 2597
- e Év: 16188
|
|
|
Offline
