|
2008-04-03 14:39:14, csütörtök
|
| |
| |
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdaság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közlekedett:
- Büszkeség, kérlek! Eltudnál engem is vinni?
- Nem, Szeretet nem tudlak elvinni! Itt minden tökéletes és te esetleg árthatnál a hajómnak!
Így hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek vigyél el magaddal!
- Óh Szeretet! Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhajózott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt hogy meg se hallotta a Szeretet kérését.
Hirtelen megszólal egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt az egy öregember volt. A Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, megtudod mondani ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
Offline
