|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 09:14:58, szerda
|
| |
| |
PÁR GONDOLAT A SZERETETRŐL, AHOGYAN MOSTANÁBAN ÉRZEM, ÉLEM.
A minap rájöttem, hogy amióta nem az eszemmel - az egommal - szeretek, egészen másképpen szeretek.
Ez pedig azt jelenti, hogy ilyenkor a szívemmel szeretek.
Megtapasztaltam, hogy ez a legfontosabb érzés az életemben - ehhez kapcsolódik az öröm, a boldogság, a harmónia.
Nem várni, hanem adni kell a szeretetet, mégpedig állandóan kisugározva azt.
Aki képes szeretni, szeretetet adni, kisugározni, aki képes másokra figyelni - az százszorosan kapja vissza, részesül maga is benne, megfürdik a szeretet sugarában.
Ez azért lehetséges, mert a jó vonzza a jót - minden energiát bocsát ki, s vonzzák egymást. Jól mutatja ezt be a Vonzás törvénye, című mű is. A szeretet bevonzza, és maga köré gyűjti a szeretetet, s ezáltal a szeretetet adó a környezetét is javítja, jobbá lesznek körülötte az emberek.
Olyan boldog voltam, amikor egyik nap azt mondták nekem, hogy szeretetem által jobb ember lett az, aki vette, magába fogadta. Természetesen én is jobbá válok a kisugárzott szeretettől és attól, amit visszakapok.
Előfordul, nem is egy esetben, hogy félünk szeretetünket kimutatni, kibocsátani. Tévesen azt hisszük, hogy kevesebbek leszünk általa. Azt gondoljuk, hogy csak akkor adhatunk, ha kapunk is, vagy csak olyan mértékben adhatunk, mint amennyit kapunk. Ebben az esetben fordul elő, hogy bántunk, visszavonulunk, esetleg még félünk is.
Tanulni kell a szeretetet, mert ebben a szeretetnélküli, rideg, egoista világban elveszünk, ha mihamarabb nem tanuljuk meg.
Meg kell élnünk az igazi szeretet érzését, gyakorlását, mert ez által élhetünk kiteljesedett életet! Ekkor élhetünk harmóniában, boldogságban, mely összeforr belső énünkkel - ekkor érezzük azt, hogy nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel szeretünk.
Egy napon írtam egyik barátomnak a szívem szeretetével, s másnap bocsánatot kértem ezért, bocsánatát kértem, hogy a szívemmel, s nem az eszemmel írtam neki.
Óriási hibát követtem el magammal szemben, mert ezt nem kellett volna megtennem.
Ez az eset is bizonyítja azt, hogy belénkrögződött az, hogy még mindig sokszor az eszünkkel szeretünk és nem a szívünkkel.
A szívemmel szerettem, ennek szellemében írtam, s ezért bocsánatot kértem? - nem kellett volna!
Érezze csak a szívbéli szeretetet, - mégha olykor fáj is annak tudomásulvétele - mert ez a jó, ez ad boldogságot, s további erőt a szeretet kisugárzásának, továbbadásának.
Ha a szív szeretetéből fakadó szeretet miatt a jövőben nem kérünk elnézést - akkor a haladó úton járunk, s egyre kevésbé követjük el azt a hibát, hogy nem a szívünkkel szeretünk.
Megvallom őszintén, még nem minden élethelyzetben tudom ezt megvalósítani, de azon az úton járok, hogy ezt tegyem nap-mint-nap, hátra szorítva ezzel az ésszel, egoval adó szeretetet.
Amennyiben ezt sikerül megvalósítanom, akkor mondhatom el, hogy elértem célomat, elértem a feltétel nélküli szeretettség állapotát., megtanultam az igaz szeretet adását, elfogadását!
(Táltos)
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-09 08:57:01, szerda
|
| |
| |
Túl a szavakon
Szeretem a csendet,ahogy kúszik a falakon,
s ahogy nézzük egymást,túl a messzi szavakon,
mert többet ér e pillanat,mint bármely vallomás,
az öröklétbe burkolt minket,s nem számít semmi más.
Nem mozdulnak a fák,és némák a templomok,
alszanak a poros utcák,és alszanak az angyalok,
s ahogy betakar minket sóhajával a borongós őszi szél,
nézem szemed csillogását,ahogy rólad mesél.
Talán látsz bennem valamit,amit senki más,
talán ezért követsz folyton,mint egy el-eltűnő látomás.
Nem tudom,ki vagy,de vigyázol rám már rég,
s hogy ki küldött?Az titok.A pokol,vagy az ég...
Mosolyodban ott rejtőzik egy darabka a tegnapból,
rég elhullott könnyekből,és elfeledett arcokból.
Benned él aki voltam,és aki többé nem leszek,
tudod jól: már csak te vagy nekem,nélküled én elveszek.
Csitt!Ne szólj semmit,mert eltörik a pillanat,
s csak néhány üres szó,mi helyette itt marad.
Hallgasd inkább a bűvös csendet,mely fátyolként körbevesz,
csak a szívünk dobog halkan,azon kívül semmi nesz.
Árny vagy,tudom.Titok és látomás.
De soha el ne engedj,mert nem vigyáz rám senki más.
Kövess,ha magányos vagyok,s ha veszély fonja karjait,
ne hagyd,hogy eltévedjek,add nekem az álmaid.
Szeretem a csendet,ahogy kúszik a falakon...
Fogd a kezem,el ne engedd,szálljunk messze szabadon,
mert többet ér e pillanat,mint bármely vallomás,
az öröklétbe burkolt minket,s nem számít semmi más.
/Brise/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
175 db bejegyzés |
| e év: |
1159 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 73
- e Hét: 1242
- e Hónap: 2509
- e Év: 16100
|
|
|
Offline
