|
2016-05-28 13:24:39, szombat
|
| |
| |
"Pál nyakába borultak,
és gyengéden csókolgatták"
(Cselekedetek 20:37).
A körzetfelvigyázókról és a fe-
leségeikről mindenki úgy tartja,
hogy elszánt lendületes emberek,
akiknek erős a hitük. Ez így is van.
Ám nekik is szükségük van bátorításra,
arra, hogy elmenjenek velük
mások a szolgálatba, és hogy néha
kikapcsolódjanak a testvérekkel.
Nagyon nagyra becsülik, ha segíte-
nek nekik, amikor megbetegednek,
kórházba kerülnek, vagy valamilyen
kezelésben részesülnek. Jólesik ne-
kik, ha érzik, hogy rörődnek ve-
lük. Nyilván "a szeretett orvos", Lu-
kács, a Cselekedetek könyvének az
írója is törődött Pállal és a velük
együtt utazó testvérekkel (Kolosszé4:14-Lukács, a szeretett orvos, üdvözletét küldi nektek, és ugyanígy Démász is.;Cselekedetek 20:5-21:18Ezek továbbmentek, és Troászban vártak ránk;6mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után tengerre szálltunk Filippiben, és öt napon belül eljutottunk hozzájuk Troászba, és ott hét napot töltöttünk.7A hét első napján, miután egybegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál előadást kezdett tartani nekik, mivel másnap el akart utazni; és éjfélig meghosszabbította a beszédét.8Jó néhány lámpa volt pedig a felső helyiségben, ahol egybegyűltünk.9Egy Eutikusz nevű ifjú, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mialatt Pál tovább beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel.10Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt: ,,Ne lármázzatok, hiszen benne van a lelke."11Azután fölment, megtörte a kenyeret, és eledelt vett magához, és miután még jó ideig — virradatig — beszélgetett, végül is útnak indult.12A fiút tehát élve vitték el, és mérhetetlenül megvigasztalódtak.13Mi pedig előrementünk a hajóhoz, és elhajóztunk Asszoszba, és ott szándékoztunk felvenni Pált, mert ő maga, miután ilyen utasítást adott, gyalog szándékozott jönni.14Így aztán mikor utolért minket Asszoszban, felvettük, és Mitilénébe mentünk;15a rá következő napon elhajóztunk onnan, és Kiosz átellenébe érkeztünk, másnap pedig kikötöttünk Számoszon, és az azt követő napon Milétuszba érkeztünk.16Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus mellett, hogy semmi időt ne töltsön Ázsia tartományban, mivel sietett, hogy ha csak teheti, pünkösd ünnepének napjára odaérjen Jeruzsálembe.17Milétuszból azonban elküldött Efézusba a gyülekezet véneiért, és hívatta őket.18Mikor megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: ,,Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba léptem, hogyan voltam veletek egész idő alatt,19rabszolgaként szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázatossággal és könnyekkel meg próbákkal, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek engem;20eközben nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket,21hanem alaposan tanúskodtam zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről.22Most pedig, íme, a szellemtől elkötelezve Jeruzsálembe utazom, noha nem tudom, mi történik ott velem,23kivéve, hogy a szent szellem városról városra újra meg újra tanúskodik nekem, amikor azt mondja, hogy bilincsek és nyomorúságok várnak rám.24De nem tulajdonítok semmi fontosságot a lelkemnek, mintha drága volna nekem, csak hogy befejezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, vagyis hogy alaposan tanúskodjak az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett.25És most, íme, tudom, hogy többé senki sem fogja látni az arcomat közületek, akik között jártam, a királyságot prédikálva.26Ezért e mai napon felhívlak benneteket annak tanúsítására, hogy mindenkinek a vérétől tiszta vagyok,27mert nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjam nektek az Isten egész szándékát.28Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg.29Tudom, hogy eltávozásom után elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal,30és közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.31Ezért maradjatok ébren, és tartsátok elmétekben, hogy három éven át, se éjjel, se nappal nem szűntem meg könnyek között inteni egyenként mindenkit.32Most pedig rábízlak benneteket az Istenre és az ő ki nem érdemelt kedvességének szavára, amely képes felépíteni titeket, és megadni nektek az örökséget az összes megszentelt között.33Senkinek az ezüstjét vagy aranyát vagy öltözetét nem kívántam mohón.34Magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek elégítették ki a magam és a velem levők szükségleteit.35Mindenben bemutattam nektek, hogy ily módon fáradozva, segítsétek a gyengéket, és tartsátok elmétekben az Úr Jézus szavait, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«"36És miután elmondta ezeket, mindnyájukkal együtt letérdelt, és imádkozott.37Azok pedig mindannyian igen nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és gyengéden csókolgatták,38mert az a szó fájt nekik különösen, amellyel azt mondta, hogy nem látják többé az arcát. Ezután elkísérték a hajóhoz.
21 Mikor aztán elváltunk tőlük, és tengerre szálltunk, egyenes útvonalon haladtunk, és Kószba érkeztünk, másnap pedig Rodoszba, onnan meg Patarába.2És amikor találtunk egy Föníciába átmenő hajót, felszálltunk és elhajóztunk.3Miután feltűnt Ciprus szigete, elhagytuk bal kéz felől, és továbbhajóztunk Szíriába, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajónak ott kellett kiraknia a rakományát.4Megkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők azonban a szellem által újra meg újra azt mondták Pálnak, hogy ne menjen be Jeruzsálembe.5Mikor aztán elteltek a napok, elmentünk, és útnak indultunk, ők pedig mindannyian, az asszonyokkal és a gyermekekkel együtt elkísértek minket egészen a városon kívülre. És a tengerparton letérdelve, imádkoztunk,6majd elbúcsúztunk egymástól, és mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek otthonukba.7A hajóútnak aztán a végére értünk, és Tíruszból indulva megérkeztünk Ptolemaiszba. Üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.8Másnap elindultunk, és megérkezve Cezáreába, bementünk Fülöpnek, az evangéliumhirdetőnek a házába, aki a hét férfi egyike volt, és ott maradtunk nála.9Volt neki négy leánya, szüzek, akik prófétáltak.10Mialatt pedig jó egynéhány napot maradtunk, egy Agabusz nevű próféta jött le Júdeából.11Odajött hozzánk, felvette Pál övét, megkötözte a saját lábát és kezét, és ezt mondta:,,Így szól a szent szellem:»Azt a férfit, akié ez az öv, így fogják megkötözni a zsidók Jeruzsálemben, és a nemzetekből valók kezébe adják.«"12Mikor pedig ezt hallottuk, kérlelni kezdtük Pált mi is, meg a helybeliek is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.13Pál akkor így válaszolt: ,,Mit csináltok? Miért sírtok és gyengítetek el szívemben? Biztosak lehettek abban, hogy nemcsak megkötöztetni, de meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért."14Amikor nem hagyta magát lebeszélni, belenyugodtunk ezekkel a szavakkal: ,,Legyen meg Jehova akarata."15Ezek után a napok után felkészültünk az utazásra, és elindultunk, fel Jeruzsálembe.16Néhány cezáreai tanítvány pedig szintén velünk tartott, hogy elvigyenek minket ahhoz, akinek az otthonában vendégül kellett hogy lássanak, a ciprusi Mnásonhoz, aki régi tanítvány volt.17Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örvendve fogadtak minket.18A következő napon pedig Pál és mi is bementünk Jakabhoz; és a vének mindnyájan jelen voltak.-). Az utazófelvigyá-
zóknak és a feleségeiknek jó bará-
tokra is szükségük van. Egyikük ezt
írta: "Mintha a barátaim tudnák, mi-
kor szorulok bátorításra. A kérdé-
seikkel ki tudják deríteni, mi az, ami
aggaszt engem, és megnyílok nekik.
Már az is nagy segítség, ha meghall-
gatnak." w14 9/15 5:13-14
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: .Napiszöveg jw.org |
|
|
|
|
|
Offline
