|
2016-05-08 16:14:40, vasárnap
|
| |
| |
,,Bizonyuljatok hálásnak“
(Kolosszé 3:15).
Ha nem vigyázunk, előfordulhat,
hogy természetesnek vesszük Jeho-
va jóságát, és már nem értékeljük a
tőle jövő áldásokat. Az összüleink-
től hálátlanságra való hajlamot örö-
költünk. Ádám és Éva paradicsomi
környezetben éltek. Mindenük meg-
volt, és örökké élhettek volna békés
körülmények között (1Mózes 1:28Isten ezután megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: ,,Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog.").
Ők mégsem értékelték mindezt, ha-
nem mohón többre vágytak. Ennek
az lett az eredménye, hogy mindent
elveszítettek (1Mózes 3:6,7Az asszony pedig látta, hogy a fa termése evésre jó, olyan, ami vonzó a szemnek, igen, a fa ránézésre kívánatos volt. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle. Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett.7Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak, 1Mózes17-19Amikor Ábrám kilencvenkilenc éves volt, Jehova megjelent Ábrámnak, és ezt mondta neki:,,Én vagyok a mindenható Isten. Járj előttem, és légy feddhetetlen.2Megkötöm szövetségemet köztem és közted, hogy nagyon-nagyon megsokasítsalak téged."3Ábrám ekkor arcra borult, Isten pedig így folytatta:4,,Ami engem illet, íme, a szövetségem veled van, és te nemzetek sokaságának az atyjává leszel.5És ne hívjanak többé téged Ábrámnak, hanem legyen a neved Ábrahám, mert nemzetek sokaságának atyjává teszlek.6És nagyon-nagyon termékennyé teszlek, nemzetekké leszel, és királyok származnak majd tőled.7És én meg fogom tartani szövetségemet, melyet veled és a magoddal kötök utánad annak nemzedékei szerint időtlen időkig tartó szövetségül, hogy Istened legyek neked és a magodnak utánad.8Odaadom neked és a magodnak utánad a földet, melyen jövevény vagy, sőt Kánaán egész földjét tulajdonul időtlen időkre, és én Istenük leszek."9Majd Isten ezt mondta Ábrahámnak: ,,Te pedig tartsd meg szövetségemet, te és a te magod utánad a nemzedékeik szerint.10Ez az én szövetségem, köztem és köztetek, és az utánad következő magod között, amelyet tartsatok meg: Metélkedjen körül nálatok minden férfi.11Metéljétek körül testetek előbőrét, és ez legyen a köztem és köztetek kötött szövetség jele.12Nyolcnapos korában metéljenek körül nálatok minden fiút, nemzedékeitek szerint, mindenkit, aki a házadban születik, vagy akit áron vásároltatok meg idegentől, aki nem a te magodból való.13Feltétlenül metéljenek körül minden férfit, aki házadban született, és akit pénzen vásároltál; és időtlen időkig tartó szövetség lesz szövetségem a testeteken.14A körülmetéletlen férfit pedig, akinek nem metélték körül testének előbőrét, azt a lelket ki kell irtani a népéből. Megszegte szövetségemet."15Azután Isten ezt mondta Ábrahámnak: ,,Ne hívd többé Szárait, a feleségedet Szárainak, mert Sára a neve.16Megáldom őt, és fiút adok neked tőle; és megáldom Sárát, és nemzetekké lesz; népek királyai származnak majd tőle."17Ábrahám ekkor arcra borult, és nevetni kezdett, ezt mondva szívében: ,,Vajon egy százéves férfinak gyermeke fog születni, és vajon Sára, egy kilencvenéves asszony szülni fog?"18Ábrahám azután így szólt az igaz Istenhez: ,,Bárcsak Ismáel élne előtted!"19Isten erre ezt mondta: ,,Sára, a feleséged valóban szül neked egy fiút, akit Izsáknak nevezz el. És én szövetséget kötök vele időtlen időkig tartó szövetségül az ő magva számára őutána.20De meghallgattalak Ismáel felől is. Íme, megáldom őt, termékennyé teszem, és nagyon-nagyon megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy nemzetté teszem.21De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára jövőre, ebben a meghatározott időben fog szülni neked."22Ezzel Isten befejezte a beszédét Ábrahámmal, és felment tőle.23Fogta ekkor Ábrahám Ismáelt, a fiát, és minden férfit, aki a házában született, és akit a pénzén vettek, minden férfit Ábrahám háznépe közül, és körülmetélte testük előbőrét még aznap, pontosan úgy, ahogyan Isten mondta neki.24Ábrahám kilencvenkilenc éves volt, amikor körülmetélték testének előbőrét.25Ismáel, a fia pedig tizenhárom éves volt, amikor körülmetélték testének előbőrét.26Még aznap körülmetélték Ábrahámot, és a fiát, Ismáelt is.27És a háznépéből minden férfit, aki a házában született, és akit idegentől vásároltak pénzen, körülmetéltek vele együtt.
18 Azután megjelent neki Jehova Mamré nagy fái között, amikor a nap meleg időszakában a sátor bejáratánál ült.2Mikor felemelte szemét, látta, hogy három férfi áll tőle nem messze. Amint megpillantotta őket, eléjük szaladt a sátor bejáratától, és földig hajolt,3majd ezt mondta: ,,Jehova, ha már kegyet találtam a szemedben, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.4Kérlek titeket, hadd hozzanak nektek egy kis vizet, és mossák meg a lábatokat, s telepedjetek le a fa alá.5Én pedig hadd hozzak egy darab kenyeret, hogy felüdítsétek szíveteket. Utána pedig mehettek tovább, hisz ezért tértetek erre az útra szolgátok felé."Erre ők így feleltek:,,Rendben. Tégy úgy, amint mondtad."6Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és ezt mondta: ,,Siess! Gyúrj tésztát három szea finomlisztből, és készíts kerek kenyeret."7Ábrahám utána a csordához futott, hogy vegyen egy zsenge, szép fiatal bikát, és a szolgának adja, majd pedig sietett elkészíteni.8Azután vett vajat, tejet, és vette az elkészített fiatal bikát, és eléjük tette. És mellettük állt a fa alatt, amíg ettek.9Azok pedig ezt kérdezték tőle: ,,Hol van Sára, a feleséged?" Erre ő így felelt: ,,Itt van a sátorban!"10Mire az így folytatta: ,,Jövő ilyenkor vissza fogok térni hozzád, és íme, akkor fia lesz Sárának, a feleségednek." Sára ekkor a sátor bejáratánál figyelt, amely a férfi mögött volt.11Ábrahám és Sára immár öreg, előrehaladott korú emberek voltak. Sárának már megszűnt a havivérzése.12Sára ezért nevetett magában, ezt mondva: ,,Vénségemre vajon lehet gyönyörűségem, amikor az én uram is öreg már?"13Jehova ekkor ezt kérdezte Ábrahámtól: ,,Miért nevetett Sára ezt mondva: »Vajon csakugyan szülhetek öregségem ellenére?«14Lehetetlen-e valami Jehovának? A meghatározott időben, jövő ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának."15Sára azonban tagadott, és így szólt: ,,Nem nevettem!"; ugyanis félt. Erre ő ezt mondta:,,De bizony nevettél!"16A férfiak később felkeltek onnan, és lenéztek Szodoma felé. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.17Jehova pedig ezt mondta: ,,Vajon eltitkoljam Ábrahám elől, hogy mit akarok tenni?18Hisz Ábrahám nagy és hatalmas nemzetté lesz, és általa nyer áldást a föld összes nemzete.19Hiszen azért ismertem meg őt, hogy megparancsolhassa fiainak és a háznépének őutána, hogy őrizzék meg Jehova útját, igazságosságot és jogosságot cselekedve; azért hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amiről beszélt neki."20Jehova ezért ezt mondta: ,,A Szodoma és Gomorra miatti panaszkiáltás bizony hangos, és bűneik nagyon súlyosak.21Elhatároztam, hogy lemegyek, és megnézem, hogy valóban a hozzám eljutott jajkiáltás szerint cselekszenek-e, és ha nem, hadd tudjam meg."22A férfiak ekkor megfordultak, és Szodoma felé vették útjukat; Jehova azonban még mindig Ábrahám előtt állt.23Ábrahám pedig odament hozzá, és ezt mondta: ,,Vajon elsöpörnéd az igazságost a gonosszal együtt?24Hátha van ötven igazságos abban a városban. Vajon elsöpröd őket, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazságosért, akik abban vannak?25Elképzelhetetlen rólad, hogy így cselekedjél, és megöld az igazságos embert a gonosszal együtt, s hogy ugyanaz történjen az igazságos emberrel, mint a gonosszal! Ez elképzelhetetlen rólad. Vajon az egész föld Bírája ne tenné azt, ami helyes?"26Jehova ekkor ezt mondta: ,,Ha ötven igazságos embert találok Szodoma városában, akkor megkegyelmezek értük az egész helynek."27Ábrahám azonban így folytatta: ,,Immár szólni mertem Jehovához, pedig por és hamu vagyok.28Hátha öt hiányzik az ötven igazságoshoz. Vajon elpusztítod az egész várost az öt miatt?" Erre ő így felelt: ,,Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt."29Ismét megszólalt, és ezt mondta: ,,Hátha találsz ott negyvenet." Ő így felelt: ,,Nem teszem meg a negyvenért."30De ő így folytatta: ,,Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, de hadd mondjak még valamit: hátha találsz ott harmincat." Ő így felelt: ,,Nem teszem meg, ha találok ott harmincat."31De ő így folytatta: ,,Immár szólni mertem Jehovához: hátha találsz ott húszat." Ő így felelt: ,,Nem pusztítom el a húszért."32Végül pedig ezt mondta: ,,Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra, de hadd szóljak még ez egyszer: hátha találsz ott tízet." Ő így felelt: ,,Nem pusztítom el a tízért."33Jehova ekkor elment, miután befejezte beszédét Ábrahámmal; Ábrahám pedig visszatért a lakhelyére.
19 A két angyal estére Szodomába érkezett, és Lót épp Szodoma kapujában ült. Amikor Lót meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és meghajolt arccal a földig.2Ezt mondta:,,Kérlek titeket, uraim, térjetek be a ti szolgátok házába, maradjatok itt éjszakára, és hadd mossák meg lábatokat. Reggel majd korán fölkeltek, és folytatjátok utatokat."Erre ők így feleltek:,,Nem, inkább a köztéren éjszakázunk."3De ő erősen unszolta őket, ezért betértek hozzá, bemenve a házába. Akkor Lót lakomát készített nekik, kovásztalan kenyeret sütött, és evéshez láttak.4Mielőtt lefeküdtek, a város férfiai, Szodoma férfiai körbevették a házat, az ifjútól az öregemberig az egész nép egy csoportba verődve.5Kiáltoztak Lótnak, ezt mondva: ,,Hol vannak a férfiak, akik tehozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket, hadd háljunk velük!"6Lót végül kiment hozzájuk a bejárathoz, de becsukta maga mögött az ajtót.7Ezt mondta: ,,Kérlek titeket, testvéreim, ne cselekedjetek gonoszságot.8Van két lányom, akik még sosem háltak férfival. Kérlek titeket, hadd hozzam ki nektek őket. Aztán tegyétek velük, amit jónak láttok. Csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mert épp ezért jöttek az én tetőm árnyéka alá.9Erre ők így feleltek: ,,Félre az útból!" Még ezt is mondták: ,,Ez az egyetlen jövevény, aki idejött közénk lakni, és ő akar bíráskodni! Na majd rosszabbul bánunk veled, mint azokkal." És hevesen rátámadtak erre a férfira, Lótra, és már majdnem betörték az ajtót.10Ekkor kinyújtották a kezüket azok a férfiak, behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót.11A ház bejáratánál levő férfiaknak pedig apraját-nagyját vaksággal sújtották, úgyhogy azok belefáradtak a bejárat keresésébe.12A férfiak ekkor ezt mondták Lótnak: ,,Van még itt hozzátartozód? Vejeidet, fiaidat és lányaidat, minden hozzátartozódat, aki a városban van, vidd ki erről a helyről!13Mert elpusztítjuk ezt a helyet, ugyanis felerősödött a kiáltás ellenük Jehova előtt; ezért Jehova elküldött minket, hogy pusztítsuk el a várost."14Lót tehát kiment, és beszélt vejeivel, akik el akarták venni a lányait, és így szólt hozzájuk: ,,Keljetek föl! Gyertek ki erről a helyről, mert Jehova el fogja pusztítani a várost!" De vejeinek úgy tűnt, mintha tréfálkozna.15Amikor azonban hajnalodott, az angyalok kezdték sürgetni Lótot, ezt mondva neki: ,,Kelj föl! Vedd a feleségedet és az itt lévő két lányodat, nehogy elpusztulj te is a város vétke miatt!"16És amikor késlekedett, a férfiak — Jehova iránta való irgalmából — megragadták a kezét, valamint a feleségének és két lányának a kezét, majd kivitték őt, és a városon kívül hagyták.17Amint a város szélére értek velük, így szólt az egyik: ,,Mentsd a lelkedet! Ne nézz hátra, és meg se állj az egész Jordán-környéken! Menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj!"18Lót ekkor így szólt hozzájuk: ,,Kérlek, ne, Jehova!19Lám, szolgád kegyet talált szemedben, és nagy a te szerető-kedvességed, amelyet úgy mutattál ki irántam, hogy életben hagytad a lelkemet, de én, én nem tudok a hegyekbe menekülni, mert félek, hogy utolér a csapás, és akkor biztos meghalok.20Kérlek, itt az a város, közel van, hogy odamenekülhessek, és kicsi az. Kérlek, nem menekülhetnék oda, hát nem kicsi az? Így életben marad a lelkem."21Ő ezért így felelt neki: ,,Még ebben is figyelembe veszlek, nem dúlom fel a várost, amelyről beszéltél.22Siess! Menekülj oda, mert addig semmit sem tehetek, amíg oda nem érsz!" Ezért nevezte el a várost Coárnak.23A nap már feljött a vidéken, amikor Lót Coárba érkezett.24Jehova ekkor kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorrára Jehovától az egekből.25Így dúlta fel ezeket a városokat, sőt az egész Jordán-környéket a városok összes lakosával és a föld növényeivel együtt.26És Lót mögött a felesége körülnézett, és sóoszloppá vált.27Ábrahám pedig kora reggel útnak indult arra a helyre, ahol Jehova előtt állt.28Akkor lenézett Szodoma és Gomorra felé, végignézett a Jordán-környék egész vidékén, és látta, íme, sűrű füst szállt fel a földről, mint az égetőkemence füstje.29És történt, hogy amikor Isten a Jordán-környék városait elpusztította, gondolt Ábrahámra, és lépéseket tett, hogy kiküldje Lótot a feldúlás elől, amikor feldúlta azokat a városokat, ahol Lót lakott.30Lót később fölment Coárból, és a hegyekben lakott két lányával együtt, mert félt Coárban lakni. Így barlanglakó lett a két lányával.31Az elsőszülött lány egyszer ezt mondta a fiatalabbnak: ,,Apánk már idős, és nincs férfi a vidéken, hogy velünk háljon, ahogy ez az egész földön szokás.32Gyere, adjunk apánknak bort, és háljunk vele, hogy legyen utódunk az apánktól."33Azon az éjszakán tehát borral itatták az apjukat; utána bement az elsőszülött lány, és az apjával hált, de az nem tudta, hogy a lánya mikor feküdt le, és mikor kelt fel.34Másnap történt, hogy az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbiknak: ,,Íme, a múlt éjjel én háltam apámmal. Itassuk le borral ma is. Utána menjél be te is, hálj vele, hogy legyen utódunk az apánktól."35Így hát ezen az éjszakán is borral itatták apjukat; azután a fiatalabb fogta magát, és vele hált, de az nem tudta, hogy a lánya mikor feküdt le, és mikor kelt fel.36Lót mindkét lánya teherbe esett az apjától.37Idővel az elsőszülött lány fiút szült, és Moábnak nevezte el. Ő a moábiták atyja mind a mai napig.38A fiatalabbik lány is szült egy fiút, akit Ben-Amminak nevezett el. Ő Ammon fiainak az atyja mind a mai napig.).
Mivel hálátlan világ vesz körül
minket, előfordulhat, hogy lassan-
ként megfeledkezünk arról, mennyi
mindent tett értünk Jehova, és idő-
vel természetesnek vesszük a vele
való barátságunkat. Lehet, hogy
magától értetődőnek vesszük, hogy
egy világméretű család része lehe-
tünk. És fennállhat a veszélye, hogy
magával ragad bennünket ez a pusz-
tulás előtt álló világ (1János 2:15-17Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete;16mert mindaz, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik.17Azonkívül a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.).
Úgy tudjuk elejét venni annak, hogy
elinduljunk ezen a lejtőn, ha elmél-
kedünk a Jehovától jövő áldásain-
kon, és rendszeresen megköszönjük
neki, hogy a népéhez tartozhatunk
(Zsoltárok 27:4). w15 1/15 1:5,8 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: .Napiszöveg jw.org |
|
|
|
|
|
Offline
